Egy édesanya levele a busztragédia után
Pataki Ágnesnek mindkét lánya átélte és túlélte a veronai buszbalesetet. Az édesanya megható levelet írt az interneten mindarról, ami történt, ami benne lezajlott, és ami még csak ezután jön.
“Kedves Mindannyian! Tegnap este hazaértünk életünk legfárasztóbb utazásáról. Kimerülten, de együtt, mind a négyen! Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy Ő egy olyan Atya az életemben, aki megtartja az ígéreteit. Köszönöm Neki, hogy kimenekítette a gyerekeimet, akik ugyan mindketten beütötték a fejüket, mégis a kiabálásokra eszméletre tértek, és még időben el tudták hagyni az addigra már lángoló buszt. Hálás vagyok azért is, mert a gyerekeim nem kaptak sokkot, hanem segíteni tudtak másoknak. Hálás vagyok, hogy mind a kettőjüknél volt telefon – sokaknak bent égett – és így végig kapcsolatban voltunk velük, míg ki nem értünk. Hálás vagyok, hogy annak ellenére, hogy testvérek, két külön kórházba vitték őket, így a telefonjaikkal másoknak is tudtak segíteni. Hálás vagyok, hogy olyan férjem van, akivel az első telefonhívástól kezdve mostanáig együtt tudtuk ezt végig csinálni, akivel meg tudtuk őrizni a nyugalmunkat és tettük a dolgunk. Hálás vagyok, hogy Isten adott erőt, hogy kint a rettenet közepén a gyerekeim mellett volt másokra is időm és erőm, hogy józanul tudtam gondolkozni, hogy nem omlottam össze.
Hálás vagyok, hogy olyan gyülekezet áll mögöttem, akiket az éjszaka közepén fel lehetett hívni, hogy elindítsák az imaláncot. Hálás vagyok Nektek, családtagokért, barátokért, ismerősökért, akik tartottátok bennünk a lelket, hívtatok, írtatok, felhívtátok a figyelmünket olyanokra, amik abban a helyzetben nekünk eszünkbe sem jutottak volna. Hálás vagyok azért, hogy vannak jó érzésű riporterek, akik felhívtak, hogy nyilatkoznék-e, de nem jöttek el, és nem akarták a gyerekeink arcába tolni a kamerájukat – mint mások. Hálás vagyok az olaszoknak a munkájukért – egészségügyesek, rendőrök, tűzoltók, szállodások, segítők -, akik a sérült, kimerült, türelmetlen, aggódó, feszült idegeneket támogatták. Hálás vagyok a konzulátus munkatársaiért, a külügyminisztérium támogatásáért, a kint élő magyarokért – akik azonnal jöttek tolmácsolni kórházba, rendőrségre, szállodába. Hálás vagyok az időjárásért, hogy jó körülmények között tudtunk kimenni és hazajönni.
És még sorolhatnám a listát, ami olyan hétköznapinak, természetesnek tűnik, mégsem az. És mind eközben megszakad a szívem… Közel állok a gyerekeimhez, de fogalmam sincs min mennek keresztül… és bár anya vagyok, közel sem tudom felfogni azt az érzést, amit a veszteséget megélt szülők most átélnek – akik közül szombat délutánig többen folyamatosan hívtak, míg ki nem értek, hogy tudok-e valamit a gyerekeikről, tudunk-e segíteni kideríteni hol lehetnek… Kérlek Benneteket, hordozzátok azokat, akiknek innentől egy hosszú nehéz időszak jön az életükben. Ne csak most, az első napokban, hanem sokáig. Imádkozzatok, amikor csak eszetekbe jutnak, hogy enyhüljön a fájdalmuk és visszataláljanak valahogy az életbe…
Pataki Ágnes”
A Pataki Ágnessel készült tévés interjú itt tekinthető meg!
