Egy vérbeli kommunista, aki a Gulagra került
Jacques Rossi egyike volt a sok kommunistának, akik a Gulágon végezték. Noha nála forróbban senki nem szerette Sztálin elvtársat, mégis rásütötték a fasiszta bélyeget. Így ment ez akkoriban.
Rossi 1909-ben született a franciaországi Lyons-ban gazdag család fiaként. 16 évesen csatlakozott a kommunista párthoz, majd 20 évesen ügynök lett. Futárként dolgozott: az volt a dolga, hogy különböző csomagokat és információkat szállítson szerte Európában.
Kommunista ügynökként rendkívül veszélyes munkája volt. Nap mint nap kockáztatta életét és szabadságát, s bármit megtett volna a pártért. Memoárjában így emlékszik vissza azokra a napokra: „Meggyőződésem volt, hogy a társadalmi igazságosságot egyedül a marxista-leninista ideológia mentén lehet megvalósítani.
A fordulópont Rossi életében 1937-ben jött el. A férfi épp spanyolországban dolgozott a polgárháború idején, amikor üzenetet kapott Moszkvából, hogy azonnal térjen vissza. „Felesége” – egy másik ügynök, akit pár napja ismert csak – figyelmeztette: ne menjen haza, ez csapda lehet. Ám Rossi annyira hitt a pártban, hogy engedelmeskedett. Ám amint megérkezett, letartóztatták, megkínozták, és elítélték azzal a váddal, hogy Rossi valójában fasiszta.
„Ököllel ütöttek és hatalmas csizmáikkal rugdostak. Mielőtt újra elájultam, egy pillanatra megláttam a Kommunista Ifjúsági Liga jelvényét az egyik férfi kabátján. A jelvény Lenin arcát mutatja egy vörös zászlón. Én pedig ugyanezért a Leninért harcoltam és kockáztattam az életemet!
Rossi a következő 19 évet a Gulagon töltötte. Az élet a táborokban rendkívül kemény volt. A rabok rendkívül kevés és rossz minőségű élelmet kaptak, és rengeteget bántalmazták, kínozták őket. A betegségek, járványok állandóan jelen voltak, gyógyszer, orvosi ellátás viszont szinte nem létezett, így rengetegen haltak meg az éhezéstől, a kimerültségtől, a betegségektől.
Egy nap az emberek kint dolgoztak az erdőben. Egyikük leült a hóba és nem mozdult. Az egyik őr rendkívül dühös lett a „henyélő” láttán és megütötte a férfit a puskatussal. A férfi hang nélkül előreesett. Már jó ideje halott lehetett. Az őr odament hozzá és leoldotta a férfi sálát. A főverőér mélyen be volt metszve. Ahogy tovább vetkőztette, láthatóvá vált két hatalmas sebhely a férfi testén azon a területen, ahol a vesék vannak. A férfi „tehén” volt, azaz olyan szerencsétlen, akit rávettek a szökésre a többiek, majd amikor a szökésben lévők kifogytak az élelemből, a szerencsétlen „tehenet” áldozták fel, s ették meg belső szerveit, sokszor főzés nélkül…
Hogy lehet a Gulagot túlélni? Rossi úgy véli, két dolog segített neki: az egyik a szerencse, a másik pedig az, hogy fizikailag jobban bírta a nehézségeket, mint a nagy átlag.
Ma Rossi ismét Franciaországban él. Életét annak szentelte, hogy minél több emléket vessen papírra a Gulagról. Ma már úgy látja: az, ahogy a kommunisták képzelték a világot, nagyon rossz irány volt.
