Ezért nem kell a szülőknek bicepszre gyúrni
Lánykoromban úgy nézett ki az elindulás, hogy a vállamra dobtam a táskám, kézbe a kulcsot, és kilibbentem az ajtón. Szintidő: 2 perc, mert kerestem a kulcsot. Ha azt is beleveszem, hogy sminkeltem és kétszer átöltöztem, akkor 25 perc.
Aztán gyerekem lett. Onnantól kezdve úgy nézett ki az elindulás, hogy felöltöztettem a gyereket. Összepakoltam a pelenkázótáskát. Popsitörlő? Pelenka? Váltás ruha? Cumi? Enni és innivaló? Babakocsi? Kismotor? Gyerekülés? Takaró? Valami játék? Monyó (csicsijja, alvóka, kinél hogy nevezik)? Mire ezt összecuccoltam, cserélhettem a pelenkát. Jöhetett egy átöltözés. Addigra a gyerek éhes lett. Utána egy pelenkacsere.
Elindulás szintideje 1 óra 10 perc, totál leizzadva, tikkelve, öt menetben cuccolva ki. Ha sminkeltem, akkor több, és mostanra úgyis lefolyt, az átöltözést meg hagyjuk is, az alap, hogy közben valamivel összeken (lehány, stb) a gyerek, ebben az életszakaszban már az is győzelem, ha egy tiszta farmer tiszta pulcsi kombóval sikerül végigcsinálni a napot.
Az embernek megszületik a (z első) gyereke, és nem csak a cuccolás, cipekedés lesz örök társunk, hanem a folyamatos agyalás és logisztika is: minden nálunk van? Mindent eltettem? Mire lesz szükség? Nem hagytam ki valamit?
Nem mintha ez tragédia lenne, a gyerek ilyen, ezzel jár. Idővel az ember egyre rutinosabb lesz, megtanul szelektálni, a gyerekek is nőnek, már nem kell pelenka, már nem kell kismotor – csak iskolatáska meg edzéscucc. De ezt a tizenpár évet valakinek – jellemzően az anyának, de sokszor az apának – le kell menedzselni.
Ezért arra gondoltunk, emléket állítunk a folyamatos szülői cipekedésnek és rámolásnak, hogy megmutassuk, hogyan telik a szülők minden áldott napja. És ha legközelebb valahol a füléig felcuccolt anyukát lát babakocsival, három táskával és két bevásárlószatyorral, amint a kismotort a hóna alatt egyensúlyozva próbálja lebontani az üvöltő, leizzadt gyerekről az anorákot, megvetés helyett kérjük, érezzen részvétet. Esetleg elismerést. Beszólás helyett pedig, ha éppen van két perce, segítsen, és fogja meg azt a kismotort.
A magyar rögvalóság talaján maradva a képsorozathoz a Mercedes Hungáriától kaptunk egy Mercedes GLA-t. És csak annyit tennénk hozzá, ha ugyanezzel az anyukával a buszmegállóban találkozik, higgye el nekünk, hogy az ön békés, 8 órás irodai melója egy wellnessközpont ahhoz képest, amennyi logisztikai problémával neki kell megküzdenie nap, mint nap.
