Hat nagyon rossz kérdés, amit az adoptáló szülőknek szoktak feltenni
A férjem és én két kisfiút fogadtunk örökbe a 40-es éveink végén. A döntés, hogy így bővítjük a családunkat, a lehető legjobb volt, amit csak hozhattunk. Ennek ellenére az örökbefogadás nehéz dolog Persze az is, ha az ember simán „csak szülő”, ám itt van egy plusz csavar a történetben a biológiai szülővel kapcsolatos trauma. A fekete foltok a gyerekek születését illetően. A nehéz, gyakran fájdalmas kérdések, amiket a gyerekek előbb-utóbb feltesznek. És mások elutasító viselkedése.. na és azok a szörnyű kérdések, amiket felnőttek tesznek fel…
Következzen egy válogatás a leggyakoribb és legtapintatlanabb kérdésekből.
„Mennyibe kerültek?”
Persze, tudom én, hogy aki ezt kérdezi, az arra gondolt, hogy mennyit kellett fizetni az adoptálásért. Ettől függetlenül nem értem, mi szükség van erre a kérdésre… vagy ennyire nem jut eszükbe az embereknek semmi más a témával kapcsolatban?
„Tudják, hogy örökbe fogadtátok őket?”
Az én fiaim Kínában születtek, ami elég egyértelműen látszik az arcukon. A férjem és én nem Ázsiából származunk, szóval egy ilyen kérdés után semmi mást nem tudunk tenni, csak állunk és nézünk magunk elé. Ráadásul ma már rendkívül ritka, hogy egy adoptáló pár ne mondja el a gyerekeknek, hogy örökbefogadták őket. Ennek ellenére felteszik a kérdést – idegenek, nyilvános helyen, a gyerekeim előtt. Nem értem…
„Mi történt az igazi szüleikkel?”
Most komolyan? A múlt héten az igazi hatévesem bejött az igazi hálószobánkba reggel négykor, mert rosszat álmodott. Emiatt begörcsölt reggel, amikor indulni kellett volna és igaziból hisztizett egy nagyot.
Tudom, hogy ilyenkor a kérdező a biológiai szülőkre gondol, de az „igazi” kifejezés annyira bántó ebben az esetben! Minden egyes örökbefogadás egy hatalmas veszteséggel kezdődik, illetve a biológiai anya fájdalmas döntésével. Sajnos a legtöbb ember nem gondol bele, mi is az igazi oka annak, hogy olyan sok gyereket lehet örökbe fogadni…
„Vissza lehet adni őket?”
Őőő…nem! A gyerekek nem a megunt kiskutya kategóriába tartoznak, akik a szőnyegre pisiltek, ezért visszaviszem őket a menhelyre! Ha bárki úgy érzi, hogy fel kell tenni ezt a kérdést, előtte álljon meg egy pillanatra és kérdezze meg saját magától, miért ejtené ki ezt a mondatot a száján?
„Azért még lesz saját gyereketek is?”
Először is menjünk vissza az igazi gyerek / igazi szülő témakörig. Az igazi gyerekem a saját gyerekem. Teljesen függetlenül attól, hogy közös a DNS-ünk vagy sem! A két fiunk 100 százalékig a saját, igazi gyerekünk. És minél idősebbek, annál nagyobb kárt okoz ez a kérdés, hiszen a gyerekeim számára mi pont annyira vagyunk az övék, mint ahogy ők a mieink. Egy ilyen kérdéssel az alaphitüket ingathatjuk meg.
(via)
