Hurrá, hazamegyünk a kórházból! – Egy kismama feljegyzései
Miután megszületett kisbabám, alig vártam, hogy végre hazaérjünk a kórházból. Hiszen otthon minden tökéletes lesz! Megszületett, most már túl vagyunk a nehezén. Vagy mégsem?
Első gyermekes anyukaként sokszor még most is elbizonytalanodom. Pedig egyre több önbizalmam van, és egyre inkább elhiszem, hogy jól csinálom az “anyaságot”. Az első hetek, hónapok megpróbáltatásaira visszagondolva írtam magamnak egy jegyzetet, hogy a következő szülésem után elolvassam és okuljak belőle.
Nyugalom – élvezd ki a pillanatot!
A kisfiamat az első hetekben, hónapokban rengetegszer szoptattam. Pár hét után, amikor már jobban voltam, elkezdtem türelmetlenkedni. Az járt a fejemben, mennyi mindent kellene/lehetne csinálnom. Mikor fog végre forogni, mászni, ülni? Aztán hónapokkal később már szívesen visszatértem volna ezekhez a hosszas, olvasgatós szoptatásokhoz, altatásokhoz. Viszont a kisbabám igényei közben megváltoztak, az etetés rövid ideig tart és a nagymamák sincsenek már itt velünk, hogy segítsenek a házimunkában.
Pihenés – együtt a babával!
A kórházból hazatérve első perctől kezdve a saját szobájában altattuk a kisbabánkat. Eleinte a férjem sokat volt itthon és a nagymamák is segítettek. A nagymamák sokszor óráig elüldögéltek vele, meséltek és daloltak neki, átvitték a kiságyba, ha elszundított mellettem. Aztán 1 hónappal később már csak a férjemmel felváltva görnyedtünk a kiságy felett.
A cikk folytatásáért kattints ide.
