“Látod, egy közös világban élünk!” – Egy látássérült ember gondolatai a fehérbot nemzetközi napján

Ezen a napon biztosan foglalkozik velünk a média, talán legalább annyi hír és tudósítás jelenik meg rólunk, mint egész évben. Szokás ilyenkor a közvélemény figyelmét felhívni a nehézségeinkre, a problémáinkra, az ügyünkre fordított egyesek szerint méltatlanul kevés, mások szerint sok-sok pénzre, kiemelkedőnek tűnő képességeinkre és akadályozottságainkra, mert a világnapok már csak ilyenek.

Én, kedves Olvasó, most nem a problémáimmal és a nehézségeimmel szeretnélek úntatni vagy elszomorítani téged. Nem arra kérlek, hogy hallgasd végig a panaszaimat, hogy segíts az utcán, hogy adományozz az ügyünk előrelépéséért. Arra kérlek, hogy vedd észre a jót, hogy lásd meg bennem a látássérültön, a fogyatékoson túl az embert és hogy érzékeld, hogy ami látszólag nekem készült és csak nekem segítség, az valójában neked is kényelmes!

Feltűnt már neked, hogy egyre több tömegközlekedési járművön tájékoztat egy hang a következő megállóról? Észrevetted már a liftet és a talpad alatt a burkolatból kiemelkedő sávokat a 4-es metró állomásain vagy egy-egy vidéki város vasútállomásán? Tapogattad már a titkosírásnak tűnő Braille-feliratokat egy-egy gyógyszer dobozán, közintézmény helyiségeinek ajtajánál, bankautomatán vagy lift kezelőfelületén? Hallottad már megszólalni egy-egy buszmegállóban a tájékoztató táblát vagy egy gyalogátkelőnél a jelzőlámpát? Nézegettél már érdeklődéssel egy-egy tapintható köztéri makettet? Feltűnt-e már az okostelefonodon a képernyőn található információkat felolvasó alkalmazás? Szoktál otthonról, a számítógéped mellől hivatalos ügyeket intézni? Ugye, legalább egy kérdésre igennel válaszoltál?

Hiszem, hogy minden panasz és számos negatív történés ellenére tettenérhető a mindennapjainkban az a fejlődés, aminek jóvoltából a világunk, a mi közös világunk egyre akadálymentesebbé, a vak és gyengénlátó emberek számára is egyre élhetőbbé válik. Számos technikai innováció született és sok jelentős beruházás, fejlesztés valósult meg az elmúlt évtizedekben, amik abban segítenek bennünket, hogy minél önállóbban élhessünk, hogy minél több mások előtt is nyitva álló ajtón beléphessünk. Ezek jóvoltából ma már nem kuriózum egy egyetemen tanuló látássérült fiatal, egy a nyílt munkaerő-piacon munkát vállaló vagy saját vállalkozást indító vak szakember, egy gyermeket nevelő látássérült szülőpár, egy vakon is sportoló személy. Valószínűleg te is egyre gyakrabban találkozol az utcán, közintézményekben, üzletekben, szórakozóhelyeken, sporteseményeken vakvezető kutyával vagy fehérbottal közlekedő emberrel és általunk a bennünket segítő új technikai vívmányokkal.

Én magam nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre többen és készségesen nyújtanak nekünk segítséget az utcán, az üzletekben, a hivatalokban, egy-egy sporteseményen vagy szabadidős programon. Napról napra gyűlnek a pozitív tapasztalataim ezekről a találkozásokról, miközben negatív, rossz élményem csak elvétve akad. Öröm számomra, hogy az emberek a vakok életének jobbítása érdekében ma már messze nem csak pénzt adnak, hanem saját szabadidejüket, energiájukat, szakértelmüket áldozzák életünk megkönnyítésére vagy tartalmasabbá, teljesebbé tételére. Ez a támogatás napjainkban messze túlmutat az “átkísérem a zebrán” típusú segítségadáson. Ismerek önkéntes felolvasókat, edzőket, futókat, tanárokat, pszichológusokat, kísérőket, túratársakat, pótnagymamákat, miközben azt is mélységesen hiszem, hogy mi, látássérültek is tudunk és akarunk is adni, segíteni, nem csak segítséget kérni és elfogadni. Fontosnak tartom, hogy a segítés címén egy látó és egy látássérült által együtt eltöltött idő mindkét fél számára tartalmasan telik és örömet okoz. Hiszem, hogy ha kérünk, kapunk is segítséget!

Ugye, neked is jó, amikor az okostelefonodba bújva hallod, hogy merre jár a busz? Te is szívesen szerzel új élményt egy szép épület makettjének letapogatásával? Te is hallgatsz házimunka közben hangoskönyvet? Neked is könnyebb online befizetni a számlákat vagy elintézni egy ügyet, mint a postán vagy a hivatalban sorbanállva?

A látássérült embereknek van világnapja, de nincs külön világa! Egy közös világban élünk, amit érdemes úgy kialakítanunk, hogy mindannyiunk számára élhető legyen. Ne feledd, hogy ami nekünk létkérdés, az többnyire neked is kényelmes, ami nekünk lehetőség, az neked is öröm, ami nekünk segítség, az neked új tapasztalás!