“Még csak a második nyugtatót kaptam be, ne aggódj!”
Amikor egyik barátnőm bejelentette, hogy utazásunk előtt két nyugtatót vett be, hogy túlélje az utazást, még nem aggódtam. Az, hogy valaki fél a repüléstől, és így próbálja a félelmeit csillapítani - nekem ugyan furcsa mert nem volt hasonló problémám - de számomra elfogadható. Akkor kezdtem el igazán aggódni, amikor kiderült, van, hogy otthon nap közben is bekap egy-egy szemet.
Magyarországon olyan statisztikába botlottam, amitől hátrahőköltem. Minden évben minden felnőtt fejenként egy doboz nyugtatót bevesz. Természetesen ez azt jelenti, hogy valaki egyet sem, van aki pedig akár többet.
Amikor beindul a kémia
Szerencsére a családomban nem voltak gyógyszerfüggőek. Ám barátnőm ügyébe kicsit beleásva aggódni kezdtem. Ági – nevezzük így barátnőmet- 28 éves, boldog, szerető családból érkező, jó munkával rendelkező nő. Egy teljesen kifordult párkapcsolattal és egy kisebbségi érzéssel a vállán úgy gondolja, nem lehet baj abból, hogy néha bekap egy pirulát. A nagyobb bajom igazából az, hogy egy hét alatt, amíg össze voltam vele zárva egy konferencián kiderült nem is olyan ritka, hogy ehhez a “nyugtató” megoldáshoz fordul.
Nem tudok koncentrálni, ide a bogyót!
Mert nem csak az utazás alatt, hanem ha fontos megbeszélése van, ha nem tud elaludni a saját ágyában, ha a barátjával veszekedne csak egy felet…és úgy látom véget nem érő az okokat tartalmazó lista.
Ami a legfélelmetesebb, hogy nincs függőségtudata és tagad. Bogár Zsuzsa tanácsadó pszichológus szerint ilyenkor sokkal alattomosabb a gyógyszer, mint egy-egy betegség kezelésénél.
“A függőség kialakulhat lassan, fokozatosan, amikor a tolerancia kialakulása miatt a beteg egyre több gyógyszert vesz be a nyugalom vagy az alvás eléréséhez. Előfordulhat az is, hogy az egyén már eleve nagy mennyiségeket vesz be a szerből. A már kialakult függőség esetében jellemző, hogy a beteg a gyógyszerszedést képtelen kontrollálni, néha bármit bevesz, amihez csak hozzájut.”
Ha nem kapom meg a gyógyszert, a barátnőimtől követelem!
És ugye felmerül – legalábbis nálam-, hogy honnan szerzi be a gyógyszereket. ezeket a nyugtatókat receptre írják fel az orvosok. Ági például van, hogy anyukájától kap. De ezt a mennyiséget már nem lehet észrevétlenül beszedni! Azóta már engem is megtalált: egy másik barátnőm gyógyszerész. Kérte, hogy próbáljam elérni, hogy adjon. Nem mentem bele a játszmába.
A felelősségem teljes súlyával – nagyon szeretem a barátnőmet – nemet mondtam. Nem tudom használ-e, nem tudom miben tudok segíteni. De egyet tudok, ez nem mehet így tovább.
