Megköszönte az életét 34 éves anyukájának az érettségiző lány

Sokszor álmélkodom, amikor belegondolok, hogy amikor anyukám annyi idős volt, mint amennyi én most vagyok, volt egy 17 éves lánya. Pedig akkori mércével és a családi példákhoz viszonyítva nem is szült kiugróan fiatalon – 21 éves volt, amikor megérkeztem. Ehhez képest én még 38 évesen sem vagyok anya. De ami ennél is keményebb, ha arra gondolok, hogy a nagyanyám 38 évesen már az első unokájának örülhetett.

Megváltoztak a dolgok, az idő valahogy egy sokkal képlékenyebb fogalommá vált, és tegyük hozzá: a mai fiatalok sokkal óvatosabb duhajok, mint a felmenőik voltak. Az én generációm különösen. Mi még éltünk egy kicsit a szocializmusban, láttuk, és a bőrünkön éreztük, hogyan csúszott ki a talaj a szüleink lába alól, amikor egyszer csak már nem volt ott biztonsági hálóként „állam bácsi” a hátuk mögött, amikor elszaladtak az árak és az infláció, sújtott minket munkanélküliség, és a négyévente jellemzően változó politikai helyzet mindig egy új korszak kezdetét ígérte, ami igazán a mai napig sem valósult meg. Szóval sokan halasztgattuk a gyerekvállalást – meg is kapjuk érte a magunkét – tanulmányok, egzisztenciális nehézségek, kiszámíthatatlan körülmények miatt. És a magam részéről csak remélni tudom, hogy ha későn is, de lesz azért részem az anyaság élményében.

De persze ma is hallunk olyan történeteket, melyek főszereplői bevállalós tizenévesek, akik nem félnek korán belevágni a családalapításba.

A most következő sztori az Egyesült Államokból érkezett. A főszereplő a 18 éves Madeleine Tarin, aki ballagása alkalmából két csodás fotót tett ki közösségi oldalára. Az egyik akkor készült, amikor édesanyja érettségizett. A fotón már Madeleine is ott van – totyogóként ül apukája nyakában. A másik képen ugyanebben a pózban látható a triumvirátus, csak éppen Madeleine már fiatal felnőtt nőként, talárban kalimpál büszke édesapja vállán.

„Úgy bizony, együtt csináltuk meg!” – így a bejegyzés szövege.