A nagymama, aki megteremti a karácsonyt

Nem tudom, hogy nálatok ki a „karácsony-felelős”, de én egyértelműen kijelenthetem, hogy nálunk a nagymamám az. Minden évben összehozza a családot és emlékeztet minket a karácsony legfontosabb üzenetére: arra, hogy szeretni kell egymást, mert a család a legfontosabb az életben!

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
szenteste
2016. december 26. Csontos Dóra

A Szentestét a párommal kettesben töltjük – amit mi csak karácsonyindítónak hívunk –, eszünk-iszunk, ajándékozunk és kettesben nézzük a karácsonyi filmeket. Nyugi, számunkra Kevinen túl is van élet, bár ő elengedhetetlen része a karácsonynak, így a három nap valamelyikére mindig besuvasztjuk.

Aztán elérkezünk karácsony első napjához, ami – nálunk legalábbis – a tökéletes karácsonyi nap. A nagymamához utazunk, aki bár minden évben megfogadja, hogy nem süt-főz annyit mint korábban, mert már nem bírja, mindig megszegi a saját maga által hozott szabályt. Tegnap is volt az asztalon halászlé és húsleves, többféle hús 4 féle körettel és még ennél is több sütemény. Gondolom, és persze remélem is, hogy sokatoknak van olyan rokona, aki szintén kimaxolja a karácsonyi menü fogalmát…

De bevallom őszintén, nemcsak a sok finomság miatt szeretek annyira hazajárni karácsonykor a nagyimhoz, hanem azért is, mert ő a mai napig összefogja a családot és megteremti a szeretet ünnepét. Míg mi az ebédlőasztal körül csacsogunk, addig ő észrevétlenül eltűnik és csak arra leszünk figyelmesek, hogy szól a csengőszó. Mielőtt ajándékozunk, körbeálljuk a karácsonyfát és közösen elénekeljük a Kis karácsony, nagy karácsonyt, pedig már a legkisebb unoka is nagykorú, de ez valahogy olyan bájt ad az egésznek, hogy nem az ajándékokra figyelsz, hanem arra, hogy öleled a másikat, akit olyannyira szeretsz.

Karácsonykor nem csak kapni, de adni is nagyon jó

Persze nem lehet tökéletes a karácsony egy kis civakodás nélkül, úgyhogy az ének után már azonnal ujjal mutogatunk a másikra, hogy most ő a soros az ajándékosztásban. Mi ilyenkor sem kapkodunk, szépen megvárjuk míg az utolsó kis csomag a gazdájához kerül majd mindenki fut a nappaliba, hogy helyet foglaljon és nagy örömmel csomagolni kezdjen. Repülnek a puszik a kanapé egyik oldaláról a másikra, hogy mennyire eltaláltuk, hogy mire vágyik a másik, pedig tényleg csak apróságokról beszélünk: egy méhviaszból készült gyertyáról vagy egy otthon készített bőrradírról.

(A karácsonyra kapott kozmetikumokkal kapcsolatban itt olvashatjátok el a fontos tudnivalókat, amire egy bőrgyógyász hívta fel a figyelmünket.)

Ezután még a nappaliban ülünk és beszélgetünk arról, hogy kivel mi történt mióta nem találkoztunk. Majd mamám újra az ünnepi asztalhoz hív minket. Megérkeztek a sütemények. Egyszerre sóhajtunk fel: dugig vagyunk, Mami!

A karácsonyi asztal a beszélgetések egyik fontos színtere

Nem tudom nálatok mi a szokás, de nálunk semmi nem megy a kukába. Ami nem fogy el, azt igazságosan szétosztva megkapjuk otthonra – hála az égnek, még szilveszterkor sem kell a főzéssel bíbelődnünk otthon. 🙂

Néha csak mosolyogva nézek a családomra, ahogy keresztbe beszélnek egymásnak, de ez senkit sem zavar, jól érezzük magunkat és ez a lényeg. Aztán eljön az este csúcspontja, amikor Mamámnak eszébe jutnak a régi szép idők és nosztalgiázni kezdünk. Szóba kerül a kiskorában minden helyzetben és pozícióban elalvó unokaöcsém, a másik tesóm, aki folyton összetörte magát és én, aki, ha repülőt láttam mindig hasra vágtam magam – azóta sem tudjuk mi volt az oka… Nagyokat nevetünk, majd egyszerre ugrunk a nagymamánk nyakába, hogy megköszönjük neki, hogy nem csak a karácsonyunkat, de az egész gyermekkorunkat bearanyozta.