Nehéz hercegnek lenni
Legalábbis a brit királyi család tagjainak nincs könnyű dolguk, ha meg akarnak felelni az előírásoknak, és legfőképp II. Erzsébet uralkodónak. A Independent című brit lapnak a királyi udvar egykori séfje mesélt arról, mennyire nehéz a világ leghíresebb családjában élni. A Család.hu cikke.
Mérhetetlen gazdagság, hatalmas birtokok, saját hintó és a nagymama arcképe az összes fizetőeszközön – hercegnek és hercegnőnek lenni jó mulatság lehet, legalábbis a külső szemlélő számára egyes dolgok kifejezetten irigylésre méltók. Kevesen mondhatják el magukról, hogy dédszüleikről, esetleg korábban élt felmenőikről konkrétan az egész világon hallottak már, vagy éppenséggel pont az ősapák több generációja uralta a fél világot. A brit királyi család ezért is különleges, no meg azért, mert II. Erzsébet a történelemben a leghosszabb ideig trónon lévő brit uralkodó, 1952 óta ő az első számú ember a Buckingham palotában. Nem mellesleg az Egyesült Királyságon túl Ausztrália, Új-Zéland és Kanada államfője is egyben.
Visszatérve a családhoz, és a csillogás mögötti világhoz, amikor végre magukra maradnak, hogy a kíváncsi szemektől távol, szűk körben fogyasszák el vacsorájukat, az általános vélekedéssel és a mozifilmek sugallta képpel ellentétben olyankor sem az önfeledt kacagásról és tabumentes pillanatokról szól az életük. Sőt, Darren McGrady, aki 1982 és 1993 között, tehát a királynő mostaninál is aktívabb korszakában vezette az uralkodóház konyháját, az elmúlt évtizedekben számtalan apró titkot árult már el őfelsége, Fülöp herceg, az anyakirányné, Vilmos és Harry, illetve természetesen a néhai Diana hercegnő étkezési szokásairól.
A főszakács elmondása szerint a család teljesen másként viselkedett a Buckingham palotában, mint a skóciai balmorali kastélyban, nyári rezidenciájukon. Darren McGrady úgy emlékszik, a kastélyban mindig fél kilenckor kezdődött a vacsora, pontosabban ekkora kellett megjelenniük a terített asztalnál a királyi család tagjainak. Az anyakirányné azonban mindig utolsóként érkezett, sosem ért oda időben. Azért, hogy a többieknek ne kelljen sokáig fészkelődniük a bársonnyal bevont székben, az idős előkelőségnek mindig a 8 óra 15 percet jelölték meg a vacsora szervírozásának időpontjaként – így ért minden esetben a fél kilences időpont után az asztalhoz.
Hiába egy család, közeli rokonok, nagymama, unoka, és szülők ültek az asztalnál, a protokoll szabályait ilyenkor is szigorúan betartották. Az illemszabályok szerint ha az asztalfőn ülő előkelőség befejezi az étkezést, mindenkinek le kell tennie az evőeszközt. Ezt a rendet minden esetben be is tartják, vagyis ha a királynő abbahagyja a vacsorázást, függetlenül attól, hogy ki meddig jutott, tulajdonképpen azonnal abba is hagyja az étkezést – ami a séf számára még úgy is meglepetésként hatott, hogy tökéletesen tisztában volt a protokoll előírásaival.
Fülöp herceg a rangja ellenére olykor szerette a kezébe venni az irányítást a konyhában is, olyannyira, hogy a főszakács állítása szerint előfordult, hogy személyesen a királynő férje grillezett a skóciai kastély kertjében a családi ebédhez. Természetesen nem holmi előre csomagolt disznóhúst forgatott meg a faszén fölött, hanem friss lazacot.
Az sem mindegy, hogy milyen étkészletben kerül a királyi étek az asztalra, a királynő rendszeresen eszik színarany, vagy gyémántokkal kirakott tányérból. Azonban a séf állítása szerint a nyári rezidencián az sem volt szokatlan, ha a gyümölcsöt közönséges fröccsöntött műanyag dobozból falatozta a királyi pár. És ha már a pórias szokásoknál tartunk, Károly trónörökös egyik nap azzal toppant be a konyhába, hogy hagyják abba a főzést, mert ma nem otthon fogyasztanak. Elviszem a fiúkat enni, elmegyünk a McDonald’s-ba – mondta a nagy műgonddal serénykedő szakácshadnak. A fiatalok nem csak a hamburgerért, hanem a pizzáért és a héjában sült krumpliért is odavoltak – hiába királyi sarjként nőttek fel, legbelül azért mégiscsak gyermekek voltak.
A királynő természetesen maga döntött a vacsorájáról is, a főszakács minden nap összeállított neki egy étlapot, hasonlóan az éttermekhez, amiből Erzsébet választotta ki, hogy mire vágyik aznap.
