Semmi, semmi, csak egy háromgyerekes anya átlagos nyári hétköznapja
Teljes erővel tombol a nyár. Ha gyerekeivel otthon lévő anya vagy, valószínűleg már most számolod a hátralévő napokat szeptember 1-ig. Így van ezzel Karen Johnson is, aki már most teljesen kész van attól, hogy egyedül igyekszik a nap legalább 10-12 órájában megbirkózni három gyerekével, a háztartással és az otthonról végezhető (?) munkájával.
„Jelenet: grillezett sajtot készítek ebédre a gyerekeknek A nyolcéves fiam megkér, hogy kivehesse az utcánk elején lévő postaládából a leveleket. Azonnal csatlakozik hozzá négyéves öccse is, aki nem szeretne lemaradni semmi fontosról. Odaadom nekik a postaládakulcsot és már kint is vannak az utcán. Ebből igazán nem lehet semmi baj.
Kivéve, amikor… amikor a két gyerek percenként esik egymásnak. A fiam ugyanis folyamatosan verekszik. Egész nap. Minden ébren töltött percben. Hogy mi történt pontosan, azt nem sikerült kiderítenem, de egyszer csak arra leszek figyelmes sajtsütés közben, hogy a hatéves lányom beront a konyhába, azt kiabálva, hogy „verekednek a postaládánál!”
Azonnal otthagyom az ebédkészítést és kirohanok. Hamar meglátom a két fiút, akik épp a széttépett levéldarabokat próbálják összeszedni. Csakhogy Kansasben élünk, ahol évente 364,5 napon át fúj a szél, így az elkeseredett harcot a levelek nyerik.
A négyévesem épp a sarok felé tart, ahol csendes kis utcánk egy meglehetősen forgalmas útba torkollik. Én rohanok után, kiabálva a nevét és közben én is próbálom elcsípni az utolsó levelet. Végül elkapom a gyereket, megakadályozom, hogy kirohanjon az útra, megfordulunk és hazaindulunk a rengeteg levéllel és papírral.
De mivel a fiam négyéves, és képtelen akár sétálva menni, akár cipőt venni, mezítláb rohan le az utcán. Elbotlik és csúnyán felsérti a lábát. A helyzet fokozódik.
Úgyhogy hazáig vonszolom a vérző lábú, síró négyévest és a síró nyolcévest, aki azt hiszi, nagy bajban van a levélszétszóródás miatt. Miután hazaérve bekötözöm a sérült lábat, megérzem az odaégett sajt keserű szagát.
Úgyhogy azt teszem, amit bármelyik anya tenne: lekaparom az égett részt, rádobom a maradékot három tányérra, és jó étvágyat kívánok a gyerekeimnek. Végül töltök magamnak egy alkoholmentes sört.
Már csak 7 hét van hátra. Fél lábon is kibírom!”
Forrás: Babble
Fotó: Facebook
