A beleegyezésem nélkül
Sokat foglalkoztunk az ambuláns szülés és az anyai kompetencia kérdéskörével mostanában. Még jó pár anya szerint is csak túlspilázott ügy ez az egész, hiszen mind túléltük. Igen... És nagyon sokan a szülést is "túléltük", és sokunknak már az anyja is "túlélte". Évtizedek óta túlélünk.
Olvasom ezt az írást, és eszembe jut: tényleg, hányan írták ezt… Hogy burkot repesztettek nekik anélkül, hogy az engedélyüket kérték volna. Ez a magyar kórházakban megszokott tud lenni! Szokványos dolog, hogy nagyon jelentősen befolyásolják a szülésünket, és minket még csak meg sem kérdeznek róla!
Nekem szerencsém volt. A Szent Imrében megkérdezték, és én ott, vajúdás közben aláírtam, hogy nem szeretnék burokrepesztést. Olvastam Gaskinnál a hátrányairól, tudtam azt is, hogy sokkal intenzívebbé teszi az összehúzódásokat, és én nem akartam intenzívebbeket. Így is nehéz volt megszokni őket. (Nem, igazából nem lehet megszokni őket.)
A fájdalomküszöb egyénenként különböző. Nem mondja meg a gép, mit érzek. Aki kiröhög, mikor négykézláb jutok a vajúdóig, nem érzi, amit én. Ha érezné, nem röhögne. És mikor ezt átélem, semmi szükségem röhögőkre. Sem szkeptikusokra, kiégettekre, fölényeskedőkre. Nem kérek oda olyanokat, akik el akarják dönteni a testem helyett, mennyire és mikor fájjon, mi az igazi fájdalom. Arra van szükségem, aki osztozni is hajlandó velem rajta.* Ha a szülésznő nem képes rá, engedje oda, aki igen – az apát, a fogadott dúlát.**
A kérdés tovább szélesíthető: mit jelent a bizalmi kapcsolat orvossal, szülésznővel? Azt, hogy támogatóan, ahol lehet, partnerként vannak mellettem, vagy azt, hogy – ahogy időnként értelmezik – innentől a kezükre adtam magam? Miért általános, hogy kérdés nélkül nyúlnak hozzánk (akár vizsgálnak meg, ami azért nem kicsit intim dolog), döntenek a szülésünkről? Elbizonytalanítanak, kiveszik az irányítást a kezünkből, aztán levonják a következtetést: na tessék, megint egy nő, aki nem tud szülni. Aztán, mikor tolnak a műtőbe, adott esetben megszólal az orvos: “Akkor most én szülök maga helyett” (- megtörtént eset).
Tisztelet minden orvosnak és szülésznőnek, aki a kórházi viszonyok ellenére emberségesen, szeretettel tud ott lenni egy vajúdó nő mellett, nem pedig visszaélve a kiszolgáltatottságával.
* Nekem akkor megadatott egy ilyen szülésznő, váratlanul, a helyett, akit elvben felfogadtam, de nem jött el. Aki ott volt, hajlandó volt fogni a kezem, és nem firtatta, hogy jogosult vagyok-e fájni. Megérdemli, hogy kiírjam a nevét: Füzék Réka.
** Sok kórházban nem lehet bent az apa a vajúdóban, holott az, hogy az általa választott kísérő vele lehessen, az anya törvénybe iktatott joga.
Fotók: Pinterest
