Dúla: nem jó drága szállodákban „tárolni” egészséges anyákat és babákat
A legtöbb nyugat-európai országban régóta jól szervezetten működik a szülés utáni otthoni gondozás, ami olcsóbb és biztonságosabb, mint a jelenlegi hazai szülészeti gyakorlat – mondta el a Családháló érdeklődésére Novák Julianna dúla, perinatális szaktanácsadó.
Egy szakértőt idéz, aki több mint negyedszázada így nyilatkozott „A szülés nem betegség!” című írásában:
„Az újszülötteknek és édesanyjuknak a kórházakban nincs semmi keresnivalójuk. A szülés után rögtön haza kellene menniük, ahol szakszerű ápolószemélyzetnek kellene törődnie velük. A kórházak rendkívül drága és veszélyes szállodák az anyák és újszülöttjeik számára. Veszélyesek, mert a kórházakban kórokozók vannak – és orvosok. Egy egészséges anya és egészséges gyermeke azt kockáztatja, hogy betegen, vagy túldiagnosztizálva és túlkezelve távozzon a kórházból. Ezért amilyen gyorsan csak lehet, haza kell hogy kerüljenek.” – állította 1991-ben Mardsen Wagner, a WHO Anya-Gyermek szekciójának volt igazgatója, aki maga is 20 éven át szülészorvosként tevékenykedett.
Magyarországon anyai oldalról adott a törvényi lehetőség az ambuláns szülésre, de az orvosi oldal ellenzi, mert veszélyesnek tartja a szülés után 72 órán belüli hazaengedést. Kiépített gondozói hálózati rendszer nélkül valóban az, ugyanakkor a szülészetek legtöbbjében még mindig a régi, elavult és gyakran káros elvek működnek az anyasági és újszülött ellátás tekintetében. Az orvosok, a szülésznők, a védőnők és a csecsemős nővérek nem kapnak korszerű képzést a szoptatásról, annak hatékony támogatásáról, és aki a saját pénzén, magánszorgalomból nem szerzi meg ezeket az ismereteket, nem tud lépést tartani a változásokkal és jól segíteni az anyáknak.
Mindössze 19 bababarát címet elnyert szülészet van az országban, ahol a nemzetközi irányelvek alapján támogatják a szoptatást, bár egyik intézményben sem valósul meg maradéktalanul mind a tíz bababarát alapelv. Az intézmények monitorizálására és a szakdolgozók továbbképzésére nincs folyamatosan rendelkezésre álló állami támogatás. Tápszertámogatásra évente több mint 3 milliárd forintot költ az egészségügyi kormányzat, a szoptatás támogatására ennek töredékét. A szoptatást támogató szakemberek magas szintű képzése önköltséges, foglalkoztatásuk esetleges, pedig minden egyes szülészeten fontos lenne 24 órában elérhető laktációs szaktanácsadó(k) alkalmazása.
A magyar anyák jelentős többsége szeretne szoptatni, mégis azt tapasztalja, hogy ehhez nem kap sem elegendő és megfelelő ismereteket, sem hatékony támogatást, emiatt sokan áttérnek a tápszeres táplálásra. A szoptatási statisztikáink is azt mutatják, hogy a helyzet nem túl fényes. A kóros sárgaság is elkerülhető, ha az anyát és az újszülöttet nem választják el egymástól, hanem együttesen helyezik el őket, és szakszerűen támogatják a szoptatást, hiszen régóta tudományos tény, hogy az anyatejes táplálás segíti legjobban a kórós sárgaság megelőzését, a cukros víz és a tea ebben nem segít. Tápszert is szigorúan csak orvosi indokkal lenne szabad adni a babáknak, mégis sokan távoznak tápszerrecepttel a kórházi gyermekágyas napok után.
És mi történik a kórházi 3 nap alatt?
Az anyák nem tudnak pihenni, zavartalanul együtt lenni és egymásra hangolódni a saját gyerekükkel, 2-3-4-5-6 ágyas kórtermekben ez lehetetlen. Sok helyen még mindig nincs 24 órás rooming-in, éjszakára be kell vinni a babákat az újszülött osztályra. Néhol előfordul még olyan is, hogy az érett, időre született babákat a szülést követő órákban inkubátorba helyezik, ahelyett, hogy az édesanyja testén, bőr-bőr kontaktusban pihenhetnék ki a születés fáradalmait. Több helyen vannak egyágyas külön szobák, de ezekért fizetni kell, és sokan ezt nem tudják megengedni maguknak.
A frissen szült anyák elbeszélései gyakran szólnak arról, hogy a nagyforgalmú állami szülészetek fizetős szobáiba sem jut el mindig a szaksegítség, az anyák (különösen az először szülők) sokszor magukra maradnak a kérdéseikkel. Gyakori, hogy egy-egy műszakban két csecsemős nővérnek kell ellátnia 20-30, néha negyven anya-baba párost, ami lehetetlenné teszi a személyre szabott gondoskodást.
A szülészeti és szoptatási mutatóink alapján sem állapítható meg, hogy a három napos kórházi tartózkodás alatt az anyák megkapnának minden számukra szükséges információt és támogatást.
A legtöbb nyugat-európai országban elérhető az ambuláns szülés, ez választható, sok helyen ez a támogatott forma, a bent tartózkodásért, azaz a hotelszolgáltatásért pedig fizetni kell. Akinek valamilyen komplikáció miatt hosszabb bent tartózkodásra van szüksége, a szülészeteken családi szobák is elérhetőek, ahová az apa mellett a testvérek és más családtagok is bemehetnek, értékes társas támaszt nyújtva, ha ezt az anya is igényli. Akár ott is alhatnak, de ha minden rendben van, akkor miért maradnának a kórházban? És miért költene erre a társadalombiztosítás további összegeket?