Ha nem veszem meg az ovis fotózás képeit, nem vagyok jófej anyuka?
Akinek van óvodás gyereke, az a bárányhimlő, a hajtetű és a tízórai fogalmakon kívül bizonyára találkozott már az egyéni- és csoportfotózás egyedi jelenségével is. Mert ki ne akarna a gyerekéről profik által készített képeket, legalább most nem fog grimaszolni és elrohanni, nekünk úgysem sikerül a mobillal soha egy éles fotót csinálni, ezeket meg mindjárt kulcstartóra, bögrére vagy képkeretbe is tehetjük. Mégpedig akciósan, mert ez a szó még mindig pupillatágulást okoz kis hazánkban.
Ami nekem sosem tetszett a fotózással kapcsolatban, hogy az oviban sosem tudtuk előre, hogy jönnek a fényképészek. A gyerek meg délután azzal jött haza, hogy bent volt ma két bohóc (???) és pillangókat meg csillámporos-tündéres-pókemberes dolgokat festettek az arcukra és aztán szépen kellett állni meg ülni, és ha valaki nem viselkedett szépen, azt a bohócbácsi / -néni leszidta!
Mondjuk azt nem értettem, hogy miért kell bohóccal riogatni a gyerekeket. Én még nemigen találkoztam olyannal, aki tényleg vicces lett volna, nekem mindig inkább ijesztőnek hatottak az idétlen ruhájukban meg a nagy orrukkal, azt pedig elképzelni sem tudom, mennyire rémisztő lehet egy kisgyereknek, aki azzal szembesül, hogy a mézes-mázos bohócbácsi / – néni egyszer csak KIABÁLNI kezd, mert ő nem állt egyenesen, vagy nem mosolygott úgy, ahogy kellene.
Meg is van az ilyen fotózások eredménye: a képeken csupa kétségbeesett, kényszeredetten vigyorgó gyerek látható begörcsölt testtartásban, de hát ez van, anyuka, a gyerek nem bír normálisan állni egy percig, kéri a képet, vagy nem? Persze, hogy kérem, ha már szenvedett szegény gyerekem, legalább ne hiába szenvedjen, kifizetem.
És akkor itt jön a mennyi az annyi kérdés. Mert azért most már nem ott tartunk, hogy eljön a fotós, ellő tíz tekercs 36-os filmet, hazamegy a kis sötétszobájába, előhívja a képeket egy csomó vegyszerrel, vacakol vele, szárítgatja a kis csipeszeken őket, aztán meg el kell gondosan rakni a negatívokat úgy, hogy ne legyen semmi bajuk. És milyen drága a film, a vegyszer meg a sötétszoba fűtése. Most meg az van, hogy kattint tízezret, rögtön kitörli a 9800 db rosszat (nincs hulladék, nincs anyagveszteség), becuppantja a memóriakártyát a gépbe, kicsit szerkesztget rajtuk (sokat azér’ nem szoktak), digitális nyomtatóval kinyomja, vágógéppel körbevágja, kész. Ennek ellenére egészen elképesztő árakat bírnak kérni a fotókért. Mert az mindenki tudja, aki nyomtatott már ki képeket mondjuk a DM-ben vagy a Rossmannban, hogy kábé mibe kerül egy fotó ilyen vagy olyan méretben. Ehhez képest az óvodai és iskolai fotók valamiért azoknak legalább a tízszerese. Pedig a fotósok nem viccelnek: ezek egyszerre nem EGY gyerekről csinálnak képeket, hanem sok százról, ha elég sok az iskola meg az óvoda a környéken. Szóval dől a lé, hogy finoman fogalmazzunk, de ők még ennek tetejében éppen arra játszanak (tisztelet a kivételnek, természetesen!), amiről már fentebb írtam: hogy a szülő úgyis megveszi, mert nem fog azzal vacakolni, hogy beállítsa otthon a gyereket egy lepedő elé szép ruhában és kattintgasson a telefonjával, aminek amúgy sem olyan jó a kamerája, mint ahogy a tévében mutatták.
Sok fotós úgynevezett alapcsomaggal kezdi. Az alapcsomag az, amit kötelező megvenni, tartalmaz mondjuk öt 9X13-as képet a gyerekről meg mondjuk egy kulcstartót vagy valamit, amibe még bele lehet tenni a fotókat. Ezen felül lehet még kérni további nagyításokat, matt vagy nem matt papírt, stb. De ha én nem kérem a kulcstartós alapcsomagot, hanem csak hat nagyobb nagyítást, azt nem lehet, mert az alapcsomagot meg kell venni és kész. Ez pedig a lehúzás felsőfoka.
És ha még nem lett volna elég a sok kifogásból, engem még az is zavar, hogy a fotók ott maradnak egytől egyig a fotósnál a gépén, szépen mappákba rendezgetve, és ki tudja, nem adja-e az illető el a jobban sikerült darabokat mondjuk reklámügynökségeknek, hiszen velem, mint szülővel senki semmilyen szerződést nem kötött, hogy NEM fogja ezt megtenni, nem jelentette ki jogi felelőssége tudatában, hogy nem adja oda másnak is a képeket… jó, lehet, hogy ez már túlparázás, de mégis eszembe jutott a lehetőség, meg az is, hogy a fotókat úgy kell kiválasztani, hogy az interneten egy közös dokumentumba töltik fel a képeket. De ha a neten fent van, akkor BÁRKI számára elérhető, aki egy kicsit is ért a hackeléshez, nem? És ezt a gondolatot akkor nem is folytatnám.
Szóval én ezt az egész fotózás-ügyet valahogy úgy tudnám elfogadhatónak érezni, ha
- legalább egy héttel előre értesítenék a szülőket arról a tényről, hogy ilyen esemény lesz az adott intézményben
- előre kiküldenék a hozzájáruló nyilatkozatokat a fotós minden adatával arról, hogy az illető nem fog visszaélni a képekkel
- az óvoda csak olyan fotósokat engedne be, akik tudnak a gyerekek nyelvén és nem ijesztik halálra őket
- mindenféle alapcsomagozás nélkül én, mint szülő eldönthetem, hogy hány képet kérek, tehát ha egy darabot, akkor annyit és kész
- a szerződésben az is legyen benne, hogy a képek kiválasztása után a fotós törli a netről az összes fotót
Lehet, hogy túllihegem a dolgot, de nekem ez lenne az alap(csomag). (És a képek, amiket a netről szedtem le és semmiféle jogvédelem alatt nem álltak, vajon kiknek a gyerekeiről készültek?)
