Családháló

Kezdőoldal Vélemények Hollywood áldozatai – velük ki törődik?

Hollywood áldozatai – velük ki törődik?

Nem szoktam horrorfilmet nézni, de mióta gyerekeim vannak, még a nagyon drámai daraboktól is sokszor olyan rossz állapotba kerülök, hogy igencsak megválogatom, milyen film legyen nálunk terítéken. Éppen ezért vágott mellbe a felismerés, hogy a felnőttek számára is embert próbáló filmek gyerekszereplőinek milyen traumát jelenthet egy-egy húzós film leforgatása, illetve maga a szembesülés, miben is szerepeltek valójában.

Írta: Czefernek Léna,

A téma azért került elő nemrég, mert Oliwia Dabrowska, a Schindler listájának “piros ruhás kislánya” kiteregette a szennyest, azaz nyilatkozott arról, milyen traumatikus élményt jelentett számára, mikor 11 évesen szembesült azzal, miről szól a film, amiben szerepelt. Oliwia egyébként három éves volt a film forgatásakor, és úgy szól a fáma, hogy eredetileg Steven Spielberg megígértette vele, hogy 18 éves koráig nem tekinti meg az alkotást. Ám az élet úgy hozta, hogy a kislány 11 éves korában kíváncsiságtól hajtva megtekintette az amúgy 12-es karikával mozikba került filmet. Évekkel később azt nyilatkozta, hogy éveken át tartó tortúra és szégyenkezés következett életében a szereplése miatt, és nem a forgatásokon történteket említi, mint elsődleges problémát. Számára a legzavaróbb az volt, hogy folyamatosan a holokausztról kérdezgették, mintha az, hogy három évesen szerepelt egy filmben, aminek a történetéről mellesleg fogalma sem volt, szakértővé tenné. Erre jött rá az a trauma, mikor megnézte magát a filmet, amelynek képsorai még a felnőtt nézőket is megviselhetik.

És itt jön be egy nagyon érdekes téma, amivel sokan nincsenek tisztában, mikor megnéznek egy olyan, idegszálakat borzoló filmet, amelyben gyerekszereplő is van: a rendezők tulajdonképpen úgy védik meg az apró színészpalántákat, hogy azoknak fogalmuk sincsen róla, miben is szerepelnek. Léteznek apró trükkök arra, hogy a gyermek eljátsszon egy jelenetet anélkül, hogy tudná, miről szól. Van, akinek hatalmas ajándékot adnak, hogy örömködjön, ha meg bánatot szeretnének látni az apró arcocskán, azt mondják neki például, hogy meghalt a kutyuskája. Hogy aztán kap a gyerek pszichológusi segítséget mindezek feldolgozására? Nem tudjuk.

Azt a történetet azonban mindenki ismeri, milyen rettenetes gyerekkora (nem ) volt az E.T.-ben szereplő Drew Barrymore-nak, aki ugyan jelenleg már kiegyensúlyozottnak mondható családi életet él, de tíz évesen drog- és alkoholproblémái voltak, amelyek elkísérték őt fiatal felnőttkoráig. Láttunk már nem egy, borzalmasan kiábrándító képet a Reszkessetek betörők gyereksztárjáról, Maculay Culkin-ről is, aki minden idők 100 legnagyobb gyerek sztárja között a második helyet foglalja el, ám kábítószer-visszaélések miatt még vádat is emeltek ellene. Edward Furlong-ról se feledkezzünk, meg, aki a Terminátor 2 -ben tűnt fel szépreményű ifjú tehetségként, ám jelenleg inkább B-kategóriás filmek jutnak neki osztályrészül rendőrségi ügyei és drog illetve alkoholproblémái miatt. Vagy mindez csak véletlen lenne?

Valószínűleg nem, az álomgyár már régóta termeli ki magából a magánéleti problémákkal küzdő gyerekszínészeket, gondoljunk csak Judy Garlandra, az Óz, a csodák csodája sztárjára, aki noha életének negyvenhét évéből negyvenötöt rivaldafényben töltött, mégis magánéleti problémák, öt házasság, gyógyszerfüggőség és öngyilkossági kísérletek kísérték mindennapjait, míg végül gyógyszer-túladagolásban halt meg.

De térjünk vissza a dolog gyakorlati részéhez: mit tesznek a rendezők kis védenceik lelki nyugalma érdekében? Valószínűleg tényleg csupán annyit, hogy jótékony tudatlanságban tartják gyermekszínészeiket, akiknek legtöbbször fogalmuk sincsen arról, mit is játszatnak el velük. Linda Blair, Az ördögűző gyermekszereplője például állítja, hogy nem igazán tudta, mit is csinál, amikor szentségtörő mondatokat okádva maszturbálást színlelt egy feszülettel. Mint mondja, az egészben az volt a legrosszabb, ahogyan az emberek kezelték őt, miután levetítették a filmet. Úgy féltek tőle, mintha a valóságban is megszállott lenne. Nem csoda, ha az ő karrierje fölött is ott lebegett a drogproblémák sötét árnya. Némiképpen szigorodhattak az előírások is Hollywood háza táján, talán ezt is mutatja az az eset, amely a 2004-es, Születés című film kapcsán történt. Akkor ugyanis olyan nagy felháborodást váltott ki Nicole Kidman fürdőkádas jelenete a 10 éves Cameron Bright-tal, hogy csak akkor nyugodtak meg a kedélyek, amikor kétséget kizáróan beigazolódott, hogy a szereplők nem voltak meztelenek a forgatás alatt és a legtöbb mozzanatot nem is együtt vették fel. Bright egyébként azóta számos film mellett a Twilight mozik egyik főszereplője, szóval ha igaz, a vitatott film nem ártott meg sem a karrierjének sem a lelkének. És hogy mi a tanulság?

Csak annyi, hogy nagyon nem mindegy, a rendező hogyan viszonyul az adott gyermekszínészhez, mennyire törődik védence lelkivilágával és hogyan tálalja mindazt, amivel szembesítenie kell apró színészét? Hiszen, ha igaz, Jodie Foster és Brooke Shields is túlélte a gyermekprostituált szerepkört a Taxisofőrben és a Pretty Baby forgatásán.

Én azért a biztonság kedvéért elhatároztam, bojkottálom azokat a filmeket, amelyekben gyermekszereplőket tesznek ki hasonlóan kétes helyzeteknek. Bár az is igaz, hogy amíg ilyen kicsi gyermekeim vannak, mindez nem okoz semmilyen megerőltetést számomra. Kicsit sarkított példával élve: gondolom egy állatvédőnek sem hiányzik, hogy ruhatára nem tartalmazhat szőrmebundát.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Az ösztönös nevelésnek leáldozott? – A technika szolgálja vagy uralja az életünket?

Nézem ezt a videót, egy mellszívóról, ami teljesen önműködő, infra lámpával figyeli, mikor van a nőnek anyateje, automatikusan leszívja egy...

Close