A kereszténység és a fogamzásgátlás tabuja

Fogamzásgátlás és bűntudat

Keresztény körökben a nem tervezett fogantatást nem kezelik akkora problémaként. „A gyermek Isten ajándéka”, úgyhogy a Gondviselés segítségével majd csak felneveljük őt is. Egy nyolcgyerekes családban hallottam a sztorit: úgy középtájt a sorban az egyik baba nagyon gyorsan a következő után jött. Mikor már nagyobbacska volt, megkérdezte az édesanyjától: „Anya, ti akartatok engem?” Ő azt válaszolta rá: „Fiam, téged egyenesen a Jóisten akart!”

Eszemben sincs kikezdeni ezt az állítást; keresztényként tényleg nagy előny, hogy az ember nem fél úgy a negatív életeseményektől, mert megvan az a reménye és tapasztalata, hogy Isten ezekben is mellette áll. Egyedül azt a – ki nem mondott – képzetet kezdem ki, hogy rosszabb volna az az anya, aki egy(-két-három…) után azt mondja, hogy (egyelőre vagy bármikor) nem tud jó szívvel több gyereket vállalni. A több gyerekszülés ténye önmagában nyilván nem növeli meg az emberi vagy keresztényi értékünket. Ha egyedül csak amiatt nem akadályozzuk a fogantatást, mert bűntudatot keltene bennünk, hogy nem a katekizmus szerint járunk el – az milyen alapot adna egy gyerek életének? Foganjon azért, hogy ne ne-foganjon?

(Ha a Gondviselés bele szeretne szólni a képletbe, úgyis bele tud, hiszen nincs 100%-os fogamzásgátlási módszer. Mindig eszembe jut, amit az egyik anyacsoportban írt valaki: „Az első gyerekünk óvszer mellett fogant, a második spirál mellett, a harmadik tabletta mellett.” A miheztartás végett ezek hatékonysága tipikus használat mellett: 82%, 99%, 91%.)

A katolikus egyház tanítóhivatala nem azért van a fogamzásgátlás ellen,* mert lenézi a szexualitást – hanem éppen amiatt, mert magasra értékeli, és úgy véli, megérdemli, hogy teljességében legyen megélve. Én ezzel szívesen azonosulok – ahogyan bűntudatba fordul át, azzal viszont nem. Arra gondolok, mikor az ember szétszakítva létezik: érzi-tudja, hogy adott pillanatban képtelenek lennének jó szívvel vállalni még egy gyereket, de gyötri magát amiatt, hogy ennek érdekében valamilyen eszközt használ.

De akkor mégis mit tehetne?

Egy lehetséges kompromisszum

Tavaly februárban a Talita keresztény női portál beszélgetést rendezett a keresztény fogamzásgátlás témakörében. Igen nagy volt az érdeklődés az esemény iránt, de nem találtak olyan keresztény házaspárt, akik arccal-névvel kiállt volna a mellett, hogy elvszerűen fogamzásgátlási eszközt alkalmaznak. Holott egy németországi felmérés szerint a hívők 90%-a használ ilyet – és gyanítom, hogy nálunk is hasonló lehet az arány.

A fent linkelt – a beszélgetést összefoglaló – cikk sok kérdést és tévhitet feszeget a témakörben, aminek személy szerint nagyon örülök. Egy valamiben viszont, azt hiszem, elfogult: a természetes családtervezést (az egyetlen olyan lehetőséget, amelyre a tanítóhivatal is rábólint) olyan módszerként mutatja be, amellyel csak az próbálkozzon, aki nyitott arra, ha mégis becsúszik egy baba.

Nemrégiben jelent itt meg az interjúm Cserháti-Herold Janka termékenységtudat-oktatóval, amelyben kifejti többek között, hogy a szimptotermális módszer 99,6%-os biztonsággal alkalmazható fogamzásgátlásra. Ez a módszer nagyon hasonló, mint a természetes családtervezés (TCST) néven futó, a különbség főképp abban van, hogy a termékeny napokon önmegtartóztatást vagy védekezést ajánlanak-e. Vagyis jól elsajátítva a hőmérőzés, méhnyakállás- és méhnyaknyák-vizsgálat hármasa igenis valós alternatívája lehet a fogamzásgátlási eszközöknek. A Creighton módszer, amelynek lényege a méhnyaknyák összetett megfigyelése, pedig 90%-os megbízhatóságú.

Akkor hol a hiba?

Tippem szerint annak leginkább a módszer nem megfelelő alkalmazása lehet a kulcsa. Sok keresztény szexuális előélet nélkül készül az esküvőre, és akkor nem okvetlen a családtervezés az elsődleges gondolatuk. Talán csak egy vagy két gyerek után jut eszükbe, hogy szükség lehet bármiféle módszerre, aztán könnyen lehet, hogy alkalmazni próbálják már a teljes egészében való megtanulása előtt – aminek az eredménye gyakran lesz nem tervezett fogantatás, és annak a tévhitnek a terjesztése, hogy rossz a módszer. (És itt felmerül bennem az a kérdés, hogy valóban van, aki olyan komoly bűnnek találja még az ideiglenes fogamzásgátlást is, hogy nem vállalja ebben a tanulási időben sem?…)

Egy régi barátnőmet kérdeztem meg a TCST valóélet-beli alkalmazásáról; emlékszem arra, ahogy a – 9 évvel ezelőtti – esküvőjükre készülve együtt jártak a vőlegényével természetes csalátervezés tanfolyamra, és ő már akkor hőmérőzött, hogy a házasságuk megkezdésekor képe legyen a saját ciklusáról.