“A kórház nem Hilton”

“Én mint az ápolónőd tájékoztatlak: A kórház frontján található H nem azt jelenti, hogy HILTON” - Ezt a kiírást függesztették a veszprémi kórház traumatológiájának nővérszoba-ajtajára.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
kórház
2017. július 04. Hojdák Annamária

A kiírásról a lajk.startlap.hu adott hírt, feltéve a jogos kérdést:

“Tény, hogy a nővérek maximálisan le vannak terhelve, de vajon milyen extra igényeket támasztottak a betegek? WC papírt szerettek volna, vagy szappant? A H betűt is lehetne feszegetni: Higiénia? Hivatástudat? Hatékonyság?”

Kép: Facebook

 

A szöveg láttán az első reakciónk talán a felháborodás. Hiszen legtöbben tisztában vagyunk vele, milyen egy magyar kórház, és ha tehetjük, messziről elkerüljük. A beteg mindig kiszolgáltatott. Segítségre szorul, minden idegen és riasztó neki, a rendszer nehezen kiismerhető, sok a – fizikai és pszichés – nehézség, kényelmetlenség. És erre megkapom, hogy “nem Hilton”? Csak emberség, ennyi, amit szeretnék! Hogy legyenek irántam jószándékkal, és feltételezzék rólam is azt. Hiszen mindannyiunk érdeke, hogy minél hamarabb eltűnjek innen.

A kiírásról azonban egy olyan tünetegyüttes is eszembe jut, amely alig védhető ki segítő szakmát gyakorlóknál: burnout szindróma, vagyis kiégés.

„Krónikus emocionális megterhelés, stressz nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek” – szól az eredetileg lefektetett definíció.

Na igen: akik kiírták, ők azok, akik nem tűnhetnek el innen. (Persze, “tűnhetnek”, és “tűnnek” is egyre többen – külföldre.) Akik heti 70 órákat kénytelenek eltölteni ebben a közegben.

Az egyetlen pozitívum itt talán az, hogy a kiégés megelőzhető. De ez nagyban múlik a munkáltatón is – és ebben a magyar egészségügynek még igencsak van hova fejlődnie. Várjuk az időket – potenciális betegként -, amikor nem kell ilyen kiírásokkal találkoznunk – de nem is kell elkeserednünk, hogy milyen nagyon-nagyon nem Hilton, és milyen nagyon-nagyon kevés nővérnek kell biztosítania azt a minimumellátást.