Kreatív anya vagyok? Megőrülök!
Ahogy elnézem, az idei karácsony elengedhetetlen kelléke a kézzel készített grincsfa, a fürdőbomba, és manók minden mennyiségben. Természetesen eská, boltban venni nem ér. Számomra megfejthetetlen, de úgy tűnik, idén nincs karácsony kamu kandalló nélkül, amit egy rendes nő szintén összedob pár este alatt, munka után, miután letette a gyerekeket aludni.
Először október végén tették fel a kérdést a gyerekeim: „Milyen lesz idén az adventi kalendáriumunk?” Ebből aztán egyenesen következett, hogy idén sem fogom megúszni a dolgot egy boltban vásárolt verzióval, francba már, hanem megint ki kell találnom, és meg kell valósítanom egy új projektet.
Vagyis dehogy is kell, már miért kellene, akkor sem lenne semmi, ha nem csinálnám. Csak nem értenék, mert eddig minden évben megleptem őket valami újdonsággal. Nekik ez a normális, az alap.
Ahogy idén már ők is ott állnak minden délután a konyhapult mellett, mert, ahogy közeledik a karácsony, úgy kezdik gyártani a kézzel készített ajándékaikat: saját bonbonokat, trüffeleket, tisztítják a narancsot és a gyömbért a kandírozáshoz, amit majd aranyos kis üvegbe zárva adnak át, gyertyát öntenek, mogyorót fahéjaznak. Én meg takaríthatok utánuk, mert persze tessék-lássék összepakolnak, de az alapos munkához még kicsik.
Megszívattam magam – állapítottam meg rezignáltan. Ezt a trutyit magamnak kavartam, amikor nem elégedtem meg a minimummal, de hogy másszak ki belőle?
Az egész úgy kezdődött, hogy amikor megszületett az első gyerekem, lelkes, de főként időmilliomos, gyedes anyukaként elkészítettem életem első adventi koszorúját. Előtte, fiatal, gyerektelen nőként nyilván egyáltalán nem érdekelt az advent, legfeljebb cuba libre helyett forralt bort ittunk a Szimplában, hogy megadjuk a módját.
