Le a Karácsonnyal!
Na jó, azt azért ne, de néha rettenetesen tudom utálni a Karácsonyt. Nem lehet megmozdulni a városban, mindenhol tömeg, a klienseim is sorra mondják le – persze utolsó pillanatban – az időpontjukat. Az az érzésem, mintha a világ vége jönne és még addig mindent ki kéne pipálni a listán. Ámokfutás 24-ig, aztán kipukkadunk, és fű se nő január végéig. Valamit nagyon nem értettünk meg a Karácsonyból, amikor ezt műveljük vele.
Mert Hölgyeim miről is szól mindez? Íme egy újabb lehetőség arra, hogy megmutassuk, hogy tökéletesek vagyunk! Ember feletti teljesítményre is képesek vagyunk! De ezt úgyis tudja mindenki, akinek nem ment el az esze. Legfeljebb mi magunk nem hisszük el magunkról, még mindig. A rohanásban éppen azt veszítjük el, amiről szólna ez az egész. Egyre hosszabbak az éjszakák, és rettenetesen hideg van. Itt az ideje a lelassulásnak, elcsendesedésnek, befelé fordulásnak. Nincsenek külső elvárások, azokat csakis mi gyártjuk magunknak Hölgyeim! Itt az ideje a Reform Karácsonynak.
Nem kell, hogy tökéletes legyen!!! Amikor együtt készítitek az adventi koszorút, lépj hátra, és válj megfigyelővé! Ne dumálj bele, ne kapd ki a kezükből, hagyd, hogy úgy legyen tökéletlen és ezért gyönyörű, ahogy a gyerekek szabadon készítik. Merülj el az érzésben, milyen csodálatos dolog, hogy megszülettek. Nő az önbizalmuk, és mélyebb szintre kerül a kapcsolódásotok egymással. Az ünnepre főzz olyat, amit szeretnek, de már rutinból megy.
A dolgoknak mi adjuk meg az értékét, nem a dolgok maguk fontosak. Ugyanúgy örülhetünk egy egyszerű borsólevesnek is, mint a konfitált és blanchírozott kutyafülének.
