Nem csak egy X a szavazás, hanem egy látásmód mellé való odaállás
Vasárnap szavazunk. Mi biztosan. Az, hogy te is, azt csak remélni tudjuk. De miért és hogyan szavazzunk?
A választások előtti hetekben olyan nagy a „zaj”, minden a végletekig ki van élezve, szinte minden közszereplő hisztérikusan reagál, vélt botrányok kerülnek napvilágra, politikusok egyeztetnek külön indulásról, együtt kampányolásról vagy szövetkeznek az ország megvédésére, a nemzeti célok elérésére.
Te, aki most a családháló.hu-t olvasod, bizonyára azért teszel így, mert a gyerekeid, unokáid életében nem csak úgy szeretnél részt venni, hogy a Facebookon nézel róluk képeket, hüledezel, hogy milyen nagyot nőttek mióta legutóbb láttad őket, hanem érdekel a sorsuk, a jövőjük. Nem mindegy neked, hogy milyen lesz a következő 10-20-30 éve Magyarországnak, ahol majd felnőnek a gyerkőcök. Neked nem mindegy, hogy a családotok csak négyévente ígéreteket kap vagy pedig folyamatosan olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik mindennapjaitokat. Nem mindegy, hogy segély vagy családi adózás! Nem mindegy, hogy ingyenes iskolai étkeztetés (2010-ben 92 ezer érintett, 2017-ben 454 ezer kedvezményezett) és tankönyvek vagy kakaóbiztos számítógépek!
Emlékeztek még arra, hogy 2010 előtt a családalapítási kedv igencsak mélyponton volt? 2010-ben 35.520 házasságkötést regisztráltak, 2016-ban ez a szám már 51.805-re emelkedett. Szerencsére egyre többen látják be, hogy családban élni igenis jó dolog és ezt a társadalom is érezhetően elismeri felétek! Az Elsőházasok kedvezménye éppen ezért született meg!
Az sem utolsó szempont, hogy milyen ütemben fogy a magyarság. Igaz, hogy még messze vagyunk az ideális 2,1-es termékenységi arányszámhoz (azaz, hogy egy nő hány gyermeket vállal élete során), de mindenesetre itt is dicséretes eredmények mutatkoznak: 1,23-ről 1,49-re emelkedett az elmúlt években. Azt mondod, hogy ez kevés? Egyetértünk. De az mindenképpen örömteli, hogy megfordult a hosszú évek trendje és ez is a jó irányba alakul.
Nem mellesleg a válások száma és az abortuszok száma is csökken Magyarországon!
Persze minderre mondhatod, hogy ezek nem lényeges dolgok, de ha régen elváltak a szüleid, akkor tudod, hogy annak a gyereknek vagy felnőtt párnak nagyon nem mindegy, hogy az élete nyugodt mederben folyik tovább vagy nagy perpatvar közepette felbomlik a meghitt családi egyensúly. Egy teljes családban felnőni nem ugyanaz, mint hétköznap anyunál, hétvégén apunál „lakni”.
Az is rémlik, hogy a szocialista kormányok anno elvették a 3 éves GYES-t? Akkor biztos azt is fel tudod idézni, hogy 2010 után ezt visszaállították, hogy minden szülőnek legyen lehetősége 3 évig otthon maradnia gyermekével, sőt bevezették a diplomás GYED-et is!
Ha már olyan a magyar társadalom szerkezete, hogy az egykeresős modell nem igazán működőképes, akkor nagyon nem mindegy, hogy milyenek a munkába való visszatérés körülményei? Mi lesz addig a porontyoddal, amíg te újra felveszed a munkahelyeden a fonalat? Nem könnyű dolog ez, de ha csak azt nézzük, hogy az elmúlt 8 évben 9 ezer új bölcsődei- és 12 ezer óvodai férőhelyet alakított ki a kormányzat, már az sem semmi…
Azt mondod, hogy ez nem elég? Lehet. De sokkal több, mint amit korábban megtapasztalhattál!
És tényleg annyi minden lenne még… Pl. azt tudtad, hogy a CSOK már 70 ezer családnak segített az otthonteremtésben?
Mindeközben nőnek a bérek, egyre kevesebb a munkanélküli, egy csomó élelmiszer áfája csökkent és a rezsicsökkentés is (ez családonként kb. 110 ezer forint megtakarítást jelent évente) érezhető könnyebbséget teremt nem utolsó sorban a téli hónapok fűtésszámláit tekintve is.
Ezen kívül talán a ti családotokban is van olyan nagyszülő (már több százezren vették igénybe), aki a Nők 40 program keretében mehetett korkedvezményes nyugdíjba, s így akár család mindennapjaiba is jobban be tud segíteni nálatok!
Nem sorolom tovább, bár lehetne… Sok minden történt. A családoknak, a családban gondolkodó fiataloknak és az életüket a családokra áldozó, idősebb generációnak is könnyebb lett az élete. Komolyan érezhetjük, hogy fontosak vagyunk és a gyerekeink kapcsán is megbecsülés az osztályrészünk. Végre úgy tekint ránk családosokra a kormányzat, hogy nem valami úri huncutság a gyerekvállalás, hanem mindazon túl, hogy sokunknak ez az élethivatása, hasznos és értékes embereket adunk társadalmunknak, akik majd adóznak, orvosok, tanárok, földművesek lesznek, fizetik a nyugdíjjárulékot és megtartják nemzetünket.
Nagyzoló szavak? Lehet. Nyilván senki nem a társadalmi felelősségvállalás jegyében vállal gyermekeket, de a tény, attól még tény marad: nélkülük nem olyan lenne országunk jövője, mint velük! És jó, hogy ezt látják és elismerik.
Mi ezek fényében megyünk el szavazni április 8-án, mert szeretnénk, ha továbbra is figyelnének ránk és segítenének minket!
+1 hatásos vélemény:
