“Nem érdekelnek a cápák!”

Hónapok óta volt talonban családunk számára hétvégi alternatív programként a Tropicarium meglátogatása. Morcos hétvégi reggeleken merült fel a lehetőség, olyan időben, amikor az ember legszívesebben az orrát sem dugná ki a házból, ám nem szívesen tölti a napot bezárva két besózott csemetével, akiket sem hó sem jég sem záporeső nem tántorít el attól, hogy program híján indián csatakiáltások közepette megmásszák a könyvespolcot. Mi ugyan szerettük volna elkerülni, hogy rengeteg hasonszőrű család között nyomorogva tülekedjünk azért, hogy lássunk pár úszkáló állatkát egy akváriumban, ám eljött az idő, amikor nem lévén más programlehetőség, úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk legyűrni tömegiszonyunkat. És mennyire kellemeset csalódtunk!

De előbb még…

Akinek van dackorszakos gyermeke, annak nem kell különösebben bemutatnom azt a jelenetet, amikor apa a zokogó háromévessel a nyakában küzdi át magát a plázán, aki hangosan üvölti, hogy „Nem érdekelnek a cápák”, mert a bejáratnál meglátott egy csillogó-villogó-mozgó pénzbedobós kisautót. Ez persze bárhol máshol megtörténhetett volna, de a cápás állatkert (vagy az annak helyet adó pláza üzemeltetői?) nem bíztak semmit a véletlenre, ugyanis a Tropicarium egyetlen bejárathoz vezető úton az összes szülő összes rémálma jelenik meg. Rengeteg pénzbedobós, pénzelnyelős kütyü, állítólagos játék, egy mini gyerek Las Vegas található itt, ahol még a hideg-korlátozó nevelési elveket követők is felköthetik a gatyájukat. Sok szülőtől hallottam már, hogy ezek miatt a játékok miatt nem szívesen látogatják a létesítményt, mert teljesen felpörgetik a gyerekeket és a vidám programnak sokszor sírás a vége. Pedig valószínűleg a játékpark létesítői pont az ellenkezőjéről vannak meggyőződve. És akkor még nem is beszéltünk a jegypénztárak mellett található szuvenír shopról, amelyen a kijárat felé haladva kötelezően át kell menni, és ahol kiváló plüssállatokat vehetünk aranyáron, miután megmentettünk az enyészettől és csemeténk kezéből néhány méregdrága üvegfigurát.

Gyerekbiztos állatkert

Ezektől az apró kellemetlenségektől eltekintve viszont borzasztó nagy élményben volt részünk, pedig jól saccoltuk meg a látogatók számát. A pénztáraknál sorba kell állni, de szerencsére gördülékenyen lehet haladni. A Tropicarium belülről nem csupán igényesen kialakított, de abszolút gyerekbarát is: a látnivalók minden korosztály számára elérhetőek, legkisebbek magasító állványról nézhetik a látnivalót, és az ember biztonságban tudhatja csemetéjét még akkor is, ha a már korábban említett könyvespolcra felmászós típusról van is szó. Nincs ami összetörhet, megrongálódhat, csupán arra kell figyelnünk, hogy a sok ember között ne veszítsük szem elől szemünk fényét. Zavaró ugyanakkor a tájékoztató feliratok összevisszasága, ha az ember nem csupán nézelődni, de tanulni is akar: Ottlétünkkor volt olyan felirat, ami nem működött, mást mutatott, és az is előfordult, hogy egy bizonyos állat nem szerepelt a felsorolásban.

Mini makik

Nálunk az abszolút favorit az a két, diónyi nagyságú selyemmajom volt, akik cukin kapaszkodtak anyukájuk hátán, aki maga sem volt nagyobb egy két decis dobozos üdítőnél. Óriási siker még a kiállítás végén található rája-simogató. Ezek a kedves ám nem teljesen veszélytelen állatkák ugyanis valószínűleg élelem reményében időről időre felúsznak a nyitott akvárium tetejére, és ha elég szemfülesek vagyunk, akkor bizony óvatosan meg lehet őket érinteni. Kisebbek számára talán félelmetesnek is tűnhet az állatkert fő attrakcióját képező cápa-alagút, ahol testközelből figyelhetjük meg ennek a rettegett ám annál gyönyörűbb ragadozónak minden rezdülését.

Halak minden mennyiségben

A Tropicarium jól átgondolt koncepcióval dolgozik, minden korosztály megtalálja maga számára az érdekességet, legyen szó különleges teknősökről, madárpókról vagy aligátorról, esetleg simogatni való tengerimalacokról vagy cuki selyemmajmokról. Persze túlnyomórészt az akváriumok lakói a főszereplők, de meg is érdemlik a figyelmet, hiszen nem csupán a cápák és ráják, de még a legapróbb halacska is szemet gyönyörködtető a kiállításon.

Készüljünk fel, mert nem lesz rövid kirándulás, vigyünk elemózsiát, vértezzük fel magunkat a fogyasztói társadalom komoly támadásaival szemben, ám semmiképpen ne hagyjuk ki ezt a színes és élvezetes programot, egy könnyed hétvégi délelőttöt a cápás állatkertben, amely felejthetetlen élményt nyújt nem csupán nekünk, felnőtteknek, de még egy dackorszakos háromévesnek is, akit állítólag nem is érdekelnek a cápák.