Szoptatás medencében – és a 20 ezer fontos per, ami lett belőle
"A szoptatás intim dolog, ne kelljen már mindenkinek néznie!" - hangzik el gyakran a nyilvános szoptatást ellenzők szájából, és erre okkal hördülnek fel a témára érzékenyebb anyák. Amiről most szó van, az viszont egy meglepő szituáció: egészségügyi okokra hivatkozva kértek meg egy nőt, hogy a medence helyett inkább egy széken ülve folytassa a szoptatást - ám ő húszezer fontra perelte a szabadidőközpontot, amiért nem voltak elég pozitív hozzáállásúak.
Az ügyről itt olvastunk. A kommentek elég sok nézőpontot tükröznek – most én is hozom a magamét.
Afrikában a nők igen szabadon szoptatnak. Forróság van, a babának folyadékhoz kell jutnia, így, ha felsír – akár a buszon -, a legtermészetesebb mozdulattal teszik mellre. Nálunk a hozzáállás jóval zártabb. Az utóbbi évtizedek során egyre nyitottabbak lettünk öltözködés és nyilvános viselkedés terén, ám egy olyan természetes szükséglet, mint a szoptatás, kimaradt a körből.
Két éve volt hazánkban egy emblematikus ügy: egy diszkréten szoptató anyát kitiltottak a McDonald’sból, mire másnap több mint száz anya vonult ki a helyszínre nyilvánosan szoptatni. A reakciók akkor is sokfélék voltak. Van, aki szerint a szoptatás a négy fal közé való – vagyis az anyák mind menjenek haza akár félóránként (vagy tréningezzék a babát ritkább evésre), vagy vonuljanak be a szoptatós szobákba (amikből egyelőre még Budapesten sincs túl sok – és nem egy intézmény a mozgássérült vécét jelöli ki erre).
E sorok írója két gyereket szoptatott, és míg az elsőnél még úgy-ahogy azonosult ezekkel az elvárásokkal, a másodikkal már nem volt hajlandó. Nem is igen tudta volna megoldani, hacsak nem marad egész nap két gyerekkel 37 négyzetméteren. Szoptattam már állatkertben, kisétterem kiülőjében, templomban is – nem magamutogatásból, nem dafke, hanem, mert éppen akkor arra volt szükség. Igaz, ilyenkor nem sokan észlelhették, hogy éppen szoptatok (bár amúgy úgy tartom, hogy nincs ebben a látványban semmi gusztustalan, és az elrejtés, távolmaradás igényével nehezen tudok azonosulni).
Gyakori érv, hogy nem vizelünk nyilvánosan, úgyhogy a nők meg ne akarjanak úgy szoptatni. De… miről is beszélünk? Egy kisbaba természetes evési szükséglete hogy vonható egy kalap alá a vizeléssel?
Nyugaton a nyilvános szoptatás ügye még “rosszabbul áll”, mint nálunk, úgyhogy megértem azokat, akik küzdenek érte.
DE.
Ebben az esetben miről is van szó?
- Az anyának senki se mondta, hogy hagyja abba a szoptatást.
- Lehetőséget kapott a nyilvános szoptatásra, és még segítséget is hozzá (szék).
- A személyzet nem arra hivatkozott, hogy ez sérti bárki érzékenységét, hanem, hogy a medence nagy hullámai miatt veszélyes lehet a babára nézve, és egészségügyi kockázata is van. (Azaz: ha a baba – mondjuk – bukik, a medencét le kell ereszteni, napokig nem üzemelhetik be.)
Itt most nincs szó a szoptató anyák elnyomásáról. Amiről szó van, szerintem ennyi: nyilvános medencében nem szabad enni. Sem szendvicset, sem anyatejet.
Szoptassunk nyilvánosan, legyünk toleránsak. De legyünk reálisak is!
Egy szabadidőközpontot beperelni, mert az intézmény és a többi fürdőző érdekei mellett kiáll – nagyon hasonló tett, mint elmarasztalni az anyát, aki gyermeke természetes evési szükséglete mellett kiáll. Ebben az esetben a személyzet tökéletesen elfogadható kompromisszumot ajánlott…