Szoptatás medencében – és a 20 ezer fontos per, ami lett belőle

"A szoptatás intim dolog, ne kelljen már mindenkinek néznie!" - hangzik el gyakran a nyilvános szoptatást ellenzők szájából, és erre okkal hördülnek fel a témára érzékenyebb anyák. Amiről most szó van, az viszont egy meglepő szituáció: egészségügyi okokra hivatkozva kértek meg egy nőt, hogy a medence helyett inkább egy széken ülve folytassa a szoptatást - ám ő húszezer fontra perelte a szabadidőközpontot, amiért nem voltak elég pozitív hozzáállásúak.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
per
2017. június 14. Hojdák Annamária

Abbie Stocker, az ügyben érintett hölgy. Fotó: Pinterest

 

Az ügyről itt olvastunk. A kommentek elég sok nézőpontot tükröznek – most én is hozom a magamét.

Afrikában a nők igen szabadon szoptatnak. Forróság van, a babának folyadékhoz kell jutnia, így, ha felsír – akár a buszon -, a legtermészetesebb mozdulattal teszik mellre. Nálunk a hozzáállás jóval zártabb. Az utóbbi évtizedek során egyre nyitottabbak lettünk öltözködés és nyilvános viselkedés terén, ám egy olyan természetes szükséglet, mint a szoptatás, kimaradt a körből. 

Két éve volt hazánkban egy emblematikus ügy: egy diszkréten szoptató anyát kitiltottak a McDonald’sból, mire másnap több mint száz anya vonult ki a helyszínre nyilvánosan szoptatni. A reakciók akkor is sokfélék voltak. Van, aki szerint a szoptatás a négy fal közé való – vagyis az anyák mind menjenek haza akár félóránként (vagy tréningezzék a babát ritkább evésre), vagy vonuljanak be a szoptatós szobákba (amikből egyelőre még Budapesten sincs túl sok – és nem egy intézmény a mozgássérült vécét jelöli ki erre).

E sorok írója két gyereket szoptatott, és míg az elsőnél még úgy-ahogy azonosult ezekkel az elvárásokkal, a másodikkal már nem volt hajlandó. Nem is igen tudta volna megoldani, hacsak nem marad egész nap két gyerekkel 37 négyzetméteren. Szoptattam már állatkertben, kisétterem kiülőjében, templomban is – nem magamutogatásból, nem dafke, hanem, mert éppen akkor arra volt szükség. Igaz, ilyenkor nem sokan észlelhették, hogy éppen szoptatok (bár amúgy úgy tartom, hogy nincs ebben a látványban semmi gusztustalan, és az elrejtés, távolmaradás igényével nehezen tudok azonosulni).

Gyakori érv, hogy nem vizelünk nyilvánosan, úgyhogy a nők meg ne akarjanak úgy szoptatni. De… miről is beszélünk? Egy kisbaba természetes evési szükséglete hogy vonható egy kalap alá a vizeléssel?

Nyugaton a nyilvános szoptatás ügye még “rosszabbul áll”, mint nálunk, úgyhogy megértem azokat, akik küzdenek érte.

DE.

Ebben az esetben miről is van szó?

  1. Az anyának senki se mondta, hogy hagyja abba a szoptatást.
  2. Lehetőséget kapott a nyilvános szoptatásra, és még segítséget is hozzá (szék).
  3. A személyzet nem arra hivatkozott, hogy ez sérti bárki érzékenységét, hanem, hogy a medence nagy hullámai miatt veszélyes lehet a babára nézve, és egészségügyi kockázata is van. (Azaz: ha a baba – mondjuk – bukik, a medencét le kell ereszteni, napokig nem üzemelhetik be.)

Itt most nincs szó a szoptató anyák elnyomásáról. Amiről szó van, szerintem ennyi: nyilvános medencében nem szabad enni. Sem szendvicset, sem anyatejet.

Szoptassunk nyilvánosan, legyünk toleránsak. De legyünk reálisak is!

Egy szabadidőközpontot beperelni, mert az intézmény és a többi fürdőző érdekei mellett kiáll – nagyon hasonló tett, mint elmarasztalni az anyát, aki gyermeke természetes evési szükséglete mellett kiáll. Ebben az esetben a személyzet tökéletesen elfogadható kompromisszumot ajánlott…