Szűznek lenni nem ciki!(?)
Amikor arról beszélgetünk a barátnőimmel, hogy a szüzesség vajon mennyire érték, és a mai fiatalok mekkora hangsúlyt fektetnek a témára, mindig arra jutunk, hogy semmi sem olyan, mint régen... Pedig mi is voltunk 16 éves, a hormonoktól megkergült fiatalok.
Sokszor azt gondolom, így 40 felé közelítve, hogy maradi vagyok. Amikor arról hallok, hogy 13-14 évesek napi szinten “élnek szexuális életet”, csak hápogok. (És fejben azt számolom, hogy a 9 éves lányomnak mennyi van hátra…)
“Más kultúrája van a szüzesség elvesztésének ma, mint akár száz-kétszáz évvel ezelőtt. Az biztos, a jelenlegi felvilágosultabb, nyitottabb korban egyre korábbra esik a szüzesség elvesztése” – írják a szakemberek.
De vajon tényleg a felvilágosultságnak van ehhez köze? Vagy egyszerűen a furcsa, és teljesen kifordult világ hamis elvárásaival szembesülnek a fiatalok?
Mert, tegyük a szívünkre a kezünket, mi középkorúak. A szexualitás, a másik teljes el- és befogadása 14 évesen több, mint lehetetlen. Ez még a mi korunkban is áldás, ha sikerül.
Sokszor hallgatom a közvetlen környezetemben is a fiatalokat:
“Ha nem megyek el vele, semmibe vesz.”
“Gyorsan túlesek rajta, ugyan nem élvezem, de legalább megtarthatom, ha lefekszem vele.”
“Az elsőre nem emlékszem jó szívvel. De ezen is túl kell esni.”
” Mi azóta is együtt vagyunk, ő volt az első, nem tudom ő lesz-e az igazi.”
És még hosszan sorolhatnám a megdöbbentő véleményeket és mondatokat. Valószínűleg az egyik legádázabb, és legtöbbet lehurrogott mondat, hogy “mikor én voltam fiatal még teljesen másképp mentek a dolgok”. Ráadásul valószínűleg egyáltalán nem igaz.
Mégis, amikor én fiatal voltam, tényleg nem az volt a mérce, hogy mekkora “tapasztalattal” bír az ember lánya a szexualitás terén. 20 évesen (még mindig teljesen naivan és ártatlanul) annak ajándékoztam magam, akinél azt láttam, a férjem lehetne. (Az, hogy végül nem ő lett, már egy másik történet. De az elv!)
Most sokan azt mondhatják, ez ma már csak álom. Ebben nem hiszek. Szerintem ma is lehet elvek és értékek szerint élni. Úgy is találhatunk párt, hogy előtte nem “próbáltunk ki” több potenciális partnert. Mert, tegyük a szívünkre a kezünket. Vajon mivel leszünk többek, a sok tapasztalattal? Vajon tényleg az számít, hogy minél színesebb múltunk legyen a párkapcsolatok terén?
Én, 17 éves párkapcsolattal magam mögött állíthatom, ez egy téveszme. Tévedés azt hinni, hogy többé válik az ember, ha sok partnerrel létest szexuális kapcsolatot. Szerintem csak zavarttá, bizonytalanná és állandó elégedetlenné válik az ember lánya/fia. Mert mindig mást keres, mint ami addig volt. Mert minél több kapcsolata lesz, annál több ingert keres. Annál több elvárása van. Míg eljut egy olyan szintre, hogy a szex csak egy eszköz ahhoz, hogy elérjük, amit akarunk. De vajon tényleg sikerülhet? És hogyan taníthatom meg a lányaimnak, hogy ez zsákutca?
“Napjainkban a szüzesség elvesztése átlag 16 éves korban történik a lányoknál, a fiúknál valamivel később, de ez az életkor egyre inkább csökken. Sokszor a szüzesség elvesztése nem is egyenlő az aktív szexuális élet megkezdésével: akár évek maradhatnak ki a következő aktusig. Persze negatív példákról is hallunk: a szüzességüket 12, 13 évesen elvesztő lányokról, pedig ők a legtöbb szempontból éretlenek a szexuális együttlétre. Fontos megérteni: nem elsősorban azzal van a baj, ha a fiatal, de főleg a lány korán veszíti el szüzességét, hanem azzal, hogy nem eléggé felkészültek. Esetleg más utakon próbálnak tapasztalatot szerezni, ami rossz élményekhez vezethet.”
