Útmutató nehezen kezelhető gyerekekhez + JÁTÉK
Mit tehet a szülő, ha gyermeke rendszeresen próbára teszi a türelmét? Milyen módszerekkel szelídíthetjük meg csemetéinket? Lassuljunk le, váljunk tudatossá, és teremtsük meg a megfelelő kereteket ahhoz, hogy ezek a tehetséges, ám nehezen kezelhető gyermekek nevelésünk nyomán kibontakoztassák pozitív tulajdonságaikat, és megtalálják önmagukat. Ebben nyújt segítséget Andrew Fuller könyve.
NKGY_vegleges_135x215mm_3mmkif.indd
Andrew Fuller világhírű pszichológus Nehezen kezelhető gyermekek című (kézi)könyvét az élet ihlette: 25 éves terápiás tapasztalattal a háta mögött fogott neki a megírásának és a könyvben felvázolt problémákat és megoldásokat tapasztalataiból merítette. Senkit ne tévesszen meg a borító: a könyv olvasása közben inkább nagyobb, kiskamasz gyermekek kezeléséhez kaphatunk útmutatásokat. Fuller könnyed, leegyszerűsített stílusban szól az alapvető nevelési problémákról és tárja elénk azok gyökerét majd kezelési módját. Bátran válogathatunk és kísérletezhetünk a felvázolt módszerek között. A kötet külön érdekessége, hogy kiegészítésként tartalmaz egy tanári mellékletet amely pedagógusok számára nyújthat segítséget.
Könnyen meglehet, hogy a könyv olvasása közben magunkra vagy családunkra ismerünk. Fuller nem szégyenlős, mikor ezeknek a gyermekeknek (és szüleinek) a negatív viselkedésmintáit fejtegeti: előfordulhat, hogy utódunk energikusabb nálunk, konfliktushelyzetben nekünk támad, provokál, esetleg kemény kritikával illet? Nem alkalmazkodik a család egységéhez, nem megfelelő társaságba jár, esetleg nem oszt meg velünk semmit? Előfordul! A pszichológus ugyanakkor gyengéd szeretettel arra int: soha ne felejtsük el, hogy ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy szükségük van ránk, sőt, hatványozottan igaz ez rájuk, mint könnyebben kezelhető társaikra.
Fuller típusokra osztja a nehezen kezelhető gyerekeket. Először azt kell megállapítanunk, hogy a Manipulátorok, az Alkudozók, a Versenyzők, a Fenegyerekek, a Passzív Ellenállók vagy éppen a Szónokok táborát erősíti– e magzatunk, s ettől függően kapunk kezelési stratégiákat. A pszichológus rávilágít: bár minden típusra más-más jellemző, de a legtöbb ilyen fiatal képes határozott egyéniségével minket is átváltoztatni, esetleg beleeshetünk ugyanabba a viselkedési minta csapdájába, mint ők maguk. Az összes esetben fontos tudni, hogy a nevelési stratégiánkon kell változtatni ahhoz, hogy a szélsőségek helyett egy biztonságos mederbe terelhessük a gyermek és egész családunk életét.
Megtudhatjuk például, hogy a közös családi programok, rituálék – amik pont a nehezen kezelhető gyermekek esetében gyakran elmaradoznak – milyen fontos, megtartó erővel bírnak csemeténk számára. Olyanok, mint a ruhaakasztók, amelyre felaggaszthatjuk életünk szép emlékeit. Szinte mindegy, hogy heti egy közös mozizásról, a hétvégi templombajárásról vagy egy házi kedvenc gondozásáról van szó, ezek a tevékenységek segíthetnek utat találni gyermekünkhöz.
Mivel a család szeretete elsődleges forrás és segítség egy fiatal számára a nagyszerű élet felé vezető úton, a velünk való kapcsolata pedig létfontosságú, érdemes új megoldásokat keresnünk abban az esetben, ha úgy érezzük, hogy bármelyik fél viselkedése fenyegeti ennek a kapcsolatnak az erejét – figyelmeztet Fuller. Saját viselkedésünk megváltoztatása, új szokások bevezetése, a kötődés erősítése mind-mind segíthetnek minket ebben.
A nehezen kezelhető gyermekeket nem kell megjavítani, ugyanis nem romlottak el, csupán a belőlük áradó óriási energia készteti folytonos fegyelmezésre a felnőtteket. Ha megtanuljuk, hogy segíthetjük ennek az energiának a kordában tartását, megmutatjuk nekik, hogyan gyarapodjanak és boldoguljanak, megtettünk mindent, ami szükséges. Ezt leginkább úgy tudjuk elérni, ha „jó szívvel” fordulunk hozzájuk, azaz képesek vagyunk meglátni a magatartásuk mögött lévő értéket, és azt, hogy viselkedésük valójában mit rejt. Ehhez nyújthat segítséget ez a kézikönyv, amely arra biztat minket: a nap végén nem az számít, hogy tökéletes szülők voltunk-e, hanem hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Végezetül álljon itt egy szívmelengető – a könyvből vett idézet – amely arról szól, milyen is nehezen kezelhető gyermekek szülőjének lenni:
Állítólag egyszer megkérdezték Michelangelot, hogy mivel keresi a kenyerét. Nem azt válaszolta, hogy ő művész, hanem a szobrászi munkáját egy olyan folyamatként jellemezte, amely során eltávolítja a felesleget egy gyönyörű alakot rejtő márványtömbről. Azt mondta, a munkája nem az alkotás, hanem a felfedés folyamata. A nehezen kezelhető gyermekek nevelése épp ilyen.
