“Vádlott, álljon fel! Az ítélet: rák!” – a Rákellenes Liga kampányfilmjének margójára
Nem fér a fejembe. Egyszerűen nem értem, hogy kinek juthatott eszébe ilyen „reklámfilmet” forgatni, és kik voltak azok, akik erre az ötletre rábólintottak, majd pénzt adtak hozzá? A Rákellenes Liga kampányvideója ugyanis azt sugallja, hogy ha nem élsz bizonyos normáknak megfelelően, akkor rákbetegség lesz a büntetésed.
Ennél ízléstelenebb, sértőbb, félresikerültebb és gorombább reklámot keresve sem találnánk. És itt most teljesen mindegy, hogy azok táborát gyarapítjuk-e, akik a tünetek mögötti okokat keresik, vagy azokét, akik úgy gondolják, hogy vannak betegségek, amelyek a sors velejárói, nem érdemes nagyon kérdéseket feltenni ezzel kapcsolatban.
Senki nem kap rákot büntetésből. Pláne nem megrovásból vagy rossz magaviseletért. Persze fontos az egészséges életmód, de könyörgöm: a junk food vagy a kevés testmozgás és a rák kialakulása nem áll ok-okozati összefüggésben! Hány meg hány olyan embert ismerünk, akik kizárólag bioélelmiszert vásárolnak és napi szinten sportolnak, aztán mégis megjelenik náluk egy daganat? És hány olyat, aki viszont iszik, dohányzik és gyorséttermekben lakik jól, de nem lesz rákos?
Régóta tudjuk, hogy a ráknak azért egy kicsit több kell ennél . Való igaz, hogy a silány minőségű ételek és a kevés vagy nulla testmozgás sok szervi elváltozás kockázatát felerősíti, de nem így, nem ilyen összefüggésben!
Vajon milyen érzés volt a Rákellenes Liga reklámját látni annak, akinek van rákos hozzátartozója. Esetleg rák miatt vesztette el a gyermekét, házastársát, szülőjét, testvérét, barátját? És milyen lehetett annak nézni ezt a borzalmat, aki maga is rákbeteg? Vajon elgondolkodtak-e azon e minősíthetetlen opusz kiötlői és megvalósítói, hogy mélyen megsértettek, megbántottak és a padlóra küldtek egy csomó embert? Azt is mondhatnánk: mindenkit? Mert sajnos Magyarországon nincs olyan ember, akinek közvetlen környezetében ne volna rákos beteg. És ha még van is olyan közülük, aki valóban olyan életet él, ami különböző betegségekhez vezet, senkinek nincs joga azt mondani: bűnös vagy, az ítélet pedig az, hogy nagyon beteg leszel, esetleg meg is halsz. Egyáltalán: hogy lehetett valakinek olyan ötlete, hogy az egész rák-kérdéskört egy fiktív bíróságra helyezze? És ki a bíró? Ki az, aki ítél? Ez a kérdés egyrészt válasz nélkül marad, mert el nem tudjuk képzelni, hogy kit képvisel, testesít meg a bíró (a Jóistent? A nép véleményét???), másrészt meg pontosan tudható, hogy a bírónőt játszó színésznő éppen az a Tallós Rita, aki pár éve maga is megküzdött a rákkal.
„Kapjon egy második esélyt?” – kérdezi a bírónő a „vádlottól” olyan hangsúllyal, hogy egyáltalán nem vagyunk benne biztosak, hogy erre sor is kerül. Bárcsak mindenki kapna második esélyt a sorstól, aki rákos lesz! Csakhogy ez a legtöbb esetben nem azon múlik, hogy nekiáll-e reggel-este búzafűlevet inni vagy naponta biciklizni. A ráknak köztudottan azért ennél jóval komolyabb okai vannak, amin ráadásul a betegnek sokszor nincs módja vagy ereje változtatni.
S bár a Rákellenes Liga végül bocsánatot kért a kampányfilmért, kissé megrendült bennük a bizalmam. Mert egy ilyen film elkészítéséhez egészen biztosan kell 30-40 ember. És azt nagyon nehéz elhinni, hogy ők mind buzgón támogatták a rákos betegek ezt a fajta megközelítését. A bocsánatkérés szép dolog, de az értetlenség ott maradt bennem. És a harag is.
