A férfiaknak életük legnagyobb lelki élménye az apaság – Léder László a Vasárnapnak

Nem kevesebbel kell megküzdenie a modern kori apáknak, mint az apaság újradefiniálásával – noha a hozott minták hiányosak vagy nincsenek. Nagyon fontos a megerősítés és az önreflexió, ahogyan a diskurzus is a témában. De hova forduljon egy férfi, ha jó irányba szeretne keresgélni, hogy rátaláljon saját apaságára? Hogy lehet a mai rohanó világban jelen lenni? Többek között ehhez is nyújt segítséget az immáron nyolc éve működő Apa akadémia, amely idén egy Apák napi meglepetéssel is készül azok számára, akik tudatosabban szeretnének a témához közelíteni. Az Apa akadémia életre hívójával, Léder Lászlóval beszélgettünk a közelgő Apák napja kapcsán.

– Milyen apamintával dolgoznak a mai szülők? Az a gyanúm, hogy a mostani édesapák egy kevéssé elérhető, sokat dolgozó apamintával mennek neki az apaságnak…

– Sajnos én is azt látom, hogy sokszor hiányzik a résztvevő, gondoskodó apaminta. Látok pozitív példákat is, de egyértelműen a hiányos apaminta dominál, ami érzelemkifejezési problémákat, kötődési problémákat okoz.

Elmondok egy aktuális történetet: pár nappal ezelőtt beszéltem egy kliensemmel, egy fiatalemberrel, aki 36-37 éves, és azt mondta nekem, hogy négy évvel ezelőtt jutott el oda, hogy megkérje az apját, mondja már neki ki azt, hogy szereti. És az apja végre kimondta. Majd bocsánatot kért, és elmondta, hogy az ő apja sem mondta neki ezt soha. Mondtam az úrnak, hogy ő egy apaforradalmár, mert megtörte a generációs mintát. Ennek a fiatal embernek az édesapja mondjuk 30 évvel ezelőtt, a ’90-es években volt kisgyerekes apa, és semmilyen érzelmet nem mutatott ki a fiának. Talán a mostani, fiatalabb generációnál már másképp van, de sajnos ők egy ilyen mintát hoznak.

– Nyolc éve alapította az Apa Akadémiát, amelynek kezdetektől célja, hogy beszéljünk az apaságról, és hangsúlyozzuk annak jelentőségét. Kis létszámú előadásokkal indultak, és idén már egész napos rendezvényt szerveznek Apák napjára, számos programmal és előadóval. Jól gondolom, hogy nem csak az Apa Akadémia fejlődik, az apasággal kapcsolatban is változik a diskurzus?

– Egyértelműen változik: keresik a témát a fiatalok, mert ők már másképp akarnak apák lenni. Statisztika is létezik ezzel kapcsolatban, ami nem csak a fiatalokat vizsgálja. A KSH-nak van egy pár évvel ezelőtti felmérése, ami szerint a férfiak nagy része (70 százalék fölött) szeretne több időt tölteni a családjával. Ez is azt mutatja, hogy társadalmi szinten is megjelent az igény, és hogy az emberek látják, a jó életminőség több, mint a lakás nagysága, a készpénzállomány, vagy a trópusi utazás… a munka-magánélet-egészség-saját idő egyensúly  egyértelműen felértékelődött, és ez jót tesz nagyon az apa témának.

https://vasarnap.hu/2022/06/19/leder-laszlo-a-fiatalok-mar-tudatosan-szeretnenek-eleg-jo-apak-lenni/

– Nagyon tetszik a rendezvény jelmondata: Az apaság, mint élmény! Nagyon tudatosnak kell lenni, hogy amikor az embernek napi kötelességei vannak, az apaságban ne egy újabb feladatot lásson, hanem lehetőséget…

– Abszolút, ez lenne a gerince a dolognak, hogy az apák megérezzék azt, milyen fantasztikus dolog apának lenni! És itt nem rózsaszín képet festünk, de általában a nehézségekkel mindenki tisztában van, azt élik meg vagy éppen félnek tőle. De ezek a találkozók arra is jók, hogy az apák megosszák egymással, ők mit élnek meg férfiként, és azok tényleg lenyűgöző dolgok.

Van egy felmérés, ami szerint a férfiak nagy részének az apaság – apává válás élete legnagyobb lelki élménye. És ez nincs eltúlozva, mi csupán ezt a férfi létben nagyon-nagyon központi, meghatározó dolgot szeretnénk visszahelyezni a megfelelő helyre.

Amikor valaki megtalálja magát az apaságban, amögött mindig élmények vannak.

Elmondok egy saját példát, amit nagyon szívesen vállalok: nekem ma egy átlagos hétköznapom van, korán indult, háromnegyed 5-kor keltem. Fél 7-kor megjelent az én pici lányom – van egy óvodából ballagó 6 éves kislányom – aki odaült az ölembe, és megmutatta nekem, hogy rajzolt egy balett füzetet – balettozni jár – és elmagyarázta, hogy melyik lépés micsoda, utána megmutogatta, és mondta, hogy tanuljam is meg. Úgyhogy én fél hét és háromnegyed hét között balettlépéseket tanultam. Mondanom se kell, hogy teljesen átszínezte a reggelemet.

– Így azért könnyebb elindulni! Vagy éppen nehezebb…?

– Igen, ez egy jó kérdés, de én azt gondolom, hogyha ez rendszeres, akkor jobb elindulni. Akkor fájdalmas ez, ha ritkán éli meg az ember, és akkor megérzi a hiányát. De ha benne van a mindennapokban, akkor ez erőt ad. Sőt, közös játékká alakul. Az élmény mindenképpen központi része az apaság témájának.

– Ahhoz, hogy az ember ezeket az élményeket megszerezze, szükséges, hogy az apa motivált legyen, de legfőképpen jelen tudjon lenni, ami nem mindig könnyű…

– Én mindig hangsúlyozom, hogy az apáknak több támogatás kellene. És ezt minél többször leírjuk, elmondjuk, annál jobb. Most tervezünk kiadni egy nyilatkozatot, amiben elmondjuk például, hogy a 10 nap legyen 10 nap, mert most fölemelték ugyan 10 napra az apai, szülői szabadságot, de csak 5 napig jár teljes összeg, a 6. naptól csak a távolléti díj 40 százaléka jár. Én nagyon-nagyon sok apával beszélek, és tudom, hogy ez a döntés nagyon nagy csalódást okozott, mert ennek a szimbolikus társadalmi kommunikációs része az, hogy maradjatok szépen és dolgozzatok, ami nagyon-nagyon káros. Nem csak az apáknak, a gyerekeknek, az anyáknak, de a családoknak is, mert ezek a korai élmények döntőek.

https://vasarnap.hu/2020/03/15/aktivabb-apakat-a-csaladokba-interju-leder-laszloval/

– Nem csak a nőknek, a férfiaknak sincs könnyű dolga, amikor össze kell egyeztetni a munkát és a magánéletet!

– Azt szoktam mondani az apáknak – általában a klienseimnek – ha életmód, karrier, munka, magánélet tanácsot kérnek, hogy azért sokkal nagyobbak a lehetőségeink, a mozgásterünk, mint gondolnánk. Mikroszinten nagyon sok mindent el lehet érni. Ebben én is próbálok jó példát mutatni, hitelesnek lenni. Hiszen én is munkából élek, sokat jövök-megyek, de a családom központi helyen van, és azért meg lehet valósítani.

– Állandó logisztikát igénylő feladat…

– Ez így van, de nagyon sok apró dolog lehet apaélmény, és ez a lényeg. Én – ha tudom – összeegyeztetem a munkámat, a hazaérkezésemet például a gyerekekkel. Nagylányommal ilyenkor a könyvtárnál szoktunk találkozni. Mind a ketten nagyon szeretünk olvasni, és akkor van egy fél óránk ketten. Bemegyünk a könyvtárba, kihozunk pár könyvet, beülünk az autóba… De szoktunk közösen vásárolni is, vagy elmegyünk együtt a kisebb lányomért az oviba. Őszintén megmondom, sokszor utána én még dolgozom. De akkor is, ez egy nagyon fontos fél óra-óra az életünkben. Így nincs elszakadás, és biztosítható a jelenlét. Persze ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal, de van benne kiszámíthatóság, elérhetőség, és a rituálé maga szintén nagyon fontos.

– És milyen jó, hogy még mintát is ad azzal, hogy együtt olvasnak a nagylánnyal!

– Próbálom a férfiakat valahogy evangelizálni, mert a minta nagyon kellene! Mondanom se kell, a könyvtárban a olvasók nagy része nő… valahogy ez is így alakult, hogy ez nem férfias dolog…

– Emlékszem, amikor egy előadásán arról beszélt, milyen fontos az apa minta a tanulásban, és az előmenetelben és hogy azok a gyerekek rosszabb tanulók, ahol az apa nem foglalkozik ezzel.

– Így van, pontosan. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a lányok esetében is igaz. Ez egy trend: egy amerikai felmérés szerint az elmúlt ötven évben háromszorosára nőtt azoknak a lányoknak az aránya, akik az apa foglalkozási területét vagy ahhoz hasonlót választottak. Nagyon nagy hatással van az apa arra, milyen foglalkozást választunk, sőt általában az apa foglalkozása nagyobb hatással van a gyerekek pályaválasztásra, mint az anyáé. Természetesen sokféle család van, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet másképp, de statisztikailag így van.

Nagyon sok olyan társadalmi szerepe van az apának, amit nem is tudatosítunk. Mondok egy másik példát! Ilyen a templomba járás – ideológiamentes akadémiát működtetek – de az tény és való, hogy ha az apa templomba jár, akkor nagyon nagy százalékban az egész család templomba fog járni. Az anyának kevesebb befolyása van erre, neki más területen nagy a hatása. De a társadalmi normák, szerepek az nagyon “apa téma”, nagyon apához kötődik.

– Mondhatjuk úgy, hogy mindez, ami a családon kívüli élethez kapcsolódik?

– Igen, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincs átjárás, mert az anya is hat, az anya is nagyon fontos. És az apai gondoskodás is kell a családon belül, ott is központi feladat a gondoskodás. De tény és való, hogy kifelé az apák szerepe fokozottabb, befelé pedig az édesanyáké. És hát mondanom sem kell, hogy ha nincs az apa, akkor ez a minta sérül…

– Kopp Mária óta tudjuk, hogy az egy egészségvédő tényező, hogyha egy férfi házas. Mennyire egészségvédő tényező az, ha apa?

– Erre ugyan nincs statisztikám, de az teljesen egyértelmű, hogy jó esetben, ha egy apa megélheti az apaságát, a gyerekeivel lehet, akkor az egyértelműen egészségvédő hatású. Testileg és lelkileg is. Lecsökken a rizikóvállalási kedv például. Ha egy férfi apává válik, akkor sokszor látom ezt akár autóvezetésről, akár különböző extrém sportokról van szó. Az apák, férfiak más sportot választanak. Sokszor hallom, hogy megszületett a gyermek és valaki abbahagyta a motorozást. Anélkül, hogy bárkit ilyen direkt dolgokra biztatnék, látom, hogy igenis van egy ösztönös gondolkodás, felelősségvállalás. Ha vannak gyerekeim, főleg kisgyerekek, a férfiak elkezdenek másképp viselkedni.

– Ránk hogyan hat az apák tudatos és állandó jelenléte? Milyen változásokat tud hozni egy családba?

– Bármelyik részét nézzük, pozitív változásokról beszélhetünk. Kezdjük az anyákkal. Egy nő, ha beszorul abba az anyaszerepbe, hogy egyedül kell vinni a család menedzsmentjét, akkor az azt is jelenti, hogy a karrier lehetőségei valóban beszűkülnek. Sokszor elveszíti a társas hálóját. De ha apa ott van – és ugye ez közös projekt – és egymást tudják váltani, akkor ez felszabadítja az anyákat. Emberként is sokkal kiegyensúlyozottabb életet élhet, inkább lehet az, aki ő maga. És ami nagyon fontos, hogy anyaként is jobb lesz, mint egy gyermeknevelésbe belefeszülő nő… És mivel segíti az anyaságot, családmegtartó ereje van.

Szoktam idézni, Izlandnak vannak nagyon komoly kutatásai, mert ott már 25 éve egy hónap apai szülési szabadság jár egy gyermek megszületése után. Egyértelmű a statisztikákból, hogy azok a családok, ahol apa otthon van, ott kevesebb a beteg – akár az anya, gyermek, vagy az apa kevesebbet van betegállományban.

– Maga a házasság is tartósabb, igaz?

– Igen, ilyen szempontból is védőfaktor. És ha összehasonlítják azokkal a családokkal, ahol nincs otthon apa, keveset van otthon, vagy nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, akkor azt látjuk, hogy ahhoz képest ezekben a családokban nagyobb a gyermekvállalási hajlam is.

És ahogy említette, nagyon fontos, hogy sokkal kevesebb a válás. Azt is tudjuk, hogy ezek az apák, akik ilyenkor a gyerekekkel foglalkoznak, később is többet foglalkoznak a gyerekükkel. Kialakul a kapcsolat, a kötődés. Ezért lenne nagyon-nagyon fontos ez az alapozás, hogy az apák otthon lehessenek. Tegyük hozzá nagyon őszintén, hogy minél rosszabb társadalmi, anyagi helyzetben van egy apa, annál inkább kell ez a fajta támogatás, mert nem fog tudni kiszakadni a munkából. Sőt, ez lehet az első olyan eset, hogy tényleg kiszakad abból az életformából, amit megszokott, és ez nagy változásokat okozhat.

– Ön is volt a második kislányával Gyeden. Milyen élményei vannak erről az időszakról?

– Én nagyon-nagyon pozitívan éltem meg – hozzáteszem, hogy én nagyon készültem rá, és ez egy lényeges dolog. Sokszor azt látom, hogy az apák felkészületlenül kerülnek egy ilyen helyzetbe, és az nem szerencsés. De nekem nagyon pozitív volt, azt éreztem, hogy ez elképesztően természetes. Ehhez persze kellett a feleségem támogatása, már az első kislányommal is – akkor még nem hivatalosan – de én voltam vele nagyon sokat. Szóval a feleségem nagyon-nagyon pozitívan vette ezt és támogatta.

Amit láttam, hogy a kislányom mindkettőnkhöz kötődik, beindult a kétszülős kötődés. Nem az történt, hogy a feleségemhez kevésbé, hozzám jobban kötődött, hanem egy nagyon természetes vegyes kötelék alakult ki. Ez úgy nézett ki, hogy másfél éves korában ott ültünk a szobában, és lebukfencezett valahonnan, elkezdett sírni -és ez annyira szép volt – elkezdte mondani, hogy apa, apa, anya, anya, apa. Fölváltva hívott bennünket, így tudom csak érzékeltetni, hogy mi alakul ki.

– Említette, hogy nem kell sok ahhoz, hogy az ember jelen legyen. Vannak konkrét dolgok, amiket tud javasolni egy édesapának, akinek elég szűkösek a lehetőségei?

– Mindig azt mondom, hogy ha keveset tud a gyermekével lenni, akkor találjanak valami olyan aktivitást, ami neki is felszabadító. Játsszál vele, viccelődjetek, menjetek el együtt vásárolni. Nem kell szuper programokat csinálni. Vidd el te az iskolába, hozd el te az óvodából, beszélgessetek csak, de akkor legyél jelen. Akkor ér valamit, ha nem a mobilján lóg az apa, hanem úgy megy oda az oviba, iskolába, hogy itt vagyok, és ez a húsz perc – fél óra a miénk.

Az apás játék több, mint játék. Az csak jó, hogy élvezik, de ezek fejlesztő programok. És ha egy apa hazamegy, fáradt, és nincs lelkiereje olvasni a gyerekének, együtt rajzolni, stb., akkor kezdjenek el birkózni, csiklandozza, viccelődjön, bújócskázzanak egyet, teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy találjanak valami olyat, ami nekik jó. Nem kell recepteket követni. A másik, amit már az előbb is mondtam, hogy legyen egy kis rituálé, amit a gyerek megszokhat.

20 évvel ezelőtt Franciaországban a párizsi metrón egy gyerekrajz-kiállításon volt egy kép, amin egy kislány lovagolt, és az volt ráírva, hogy azért nem leszek hétfőn öngyilkos, mert pénteken apával megyünk lovagolni.

– Jaj…!

– Igen, ez nagyon keményen hangzik, és szerintem ennek a nagy része humor, de ez valóban így van. Hogyha van valami, hogy pénteken vagy szombaton megyünk apával ide és ide, és az megbízható rendszer, az a gyerekek számára nagyon sokat jelent. Ez a legfontosabb. A másik a gondoskodás: hogy a gyermekemnek megcsinálom a reggelit, az uzsonnát, ezek pár perces tevékenységek, de nagyon férfias dolog. Ne gondoljuk, hogy ez egy anyai feladat. Az, hogy gyorsan csináljak egy kakaót meg vajas kalácsot a gyerekemnek, az neki nagyon-nagyon sokat számít, nekem pedig 4-5 perc. Nagyon sok olyan apró kicsi dolog van, amit ha megteszünk a gyerekünkért, az neki biztonságot ad és erősíti a kapcsolatunkat.

– “Az apaság olyan mint egy szigetfesztivál. Ahányszor aludni indulsz, mindig kezdődik egy újabb koncert” – ez a vicces szlogen is szerepel az Apák napi fesztivál beharangozójában. De milyen az apaság valódi arca Léder László szerint?

– Azt gondolom, hogy önmagunknak kell lennünk. Mindig azt mondom, hogy ahány férfi, annyiféle apaság – receptmentesen hangolódjunk rá a gyermekünkre. Egymást fejlesszük, közösen alakítsuk ki, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. Minden gyakorló szülő tudja, hogy az egyes gyerekeimmel is másképpen vagyok apa. Életkortól is függ, nem csak a gyermek jellemétől. Az egyik azt szereti, ha apa biciklizik vele, a másik azt, ha apa fogja a kezét és filmet néznek – mindenkivel másképp kell apának lenni.

Mi pedig apává válunk, ha odatesszük magunkat, maga a jelenlét alakítja az apaságunkat. És talán ez a legfontosabb, hogy találjuk meg magunkat az apaságunkban, ne identitásokat próbáljunk másolni.

Nem kell szupernek lenni: lehetünk esendőek, kimutathatjuk, hogy vannak nehézségeink. Az a jó apa, aki bocsánatot tud kérni a gyerekétől. Nem színház az apaság, velem is sokszor előfordult, hogy nem úgy beszéltem, fölemeltem a hangom, türelmetlen voltam, de tudtam bocsánatot kérni a gyerekeimtől. Az, hogy az apa is ember, csak emelheti az értékét a gyerekei szemében. Érzelemkifejezés, gondoskodás, jelenlét, együtt fejlődés és a saját apaság kifejlődése – ezek a kulcsok a jó apasághoz.

Vezetőkép, fotók: Léder László magángyűjteménye