A fő kérdés nem az, hogy mit használ valaki, hanem az, hogy miért? – Katona Viktor lelkész a szenvedélybetegségekről

Katona Viktor református lelkész 2024 októbere óta vezeti a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonát, amely Ráckeresztúron fogadja a szenvedélybeteg fiatalokat. A leszokást segítő önismereti munka mellett a hit, az ima, a közös éneklés is hozzájárul ahhoz, hogy több évtizede folyik eredményes gyógyító munka az épület falai között. Az ott dolgozó munkatársak közül sokan gyógyult szenvedélybetegek, így példájukkal, tapasztalataikkal is segítik az oda érkezőket. A drogterápiás otthon vezetőjével arról beszélgettünk, hogyan tudja megállni valaki a helyét az életben tisztán, és hogy mi a szerepe a hitnek a gyógyulásban.

– Azok kedvéért, akik nem ismerik a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthonát, egy kicsit be tudná mutatni, hogyan illeszkedik ez az otthon a magyar drogrehabilitációs intézmények és egyúttal a református egyház keretei közé?

– A Kallódó Ifjúságot Mentő Missziót Dr. Bartha Tibor református püspök hozta létre 1983-ban, elnökévé Adorján József fasori esperest, teológiai tanárt nevezte ki. Adorján József kérte fel Erdős Eszter végzős teológust a misszió megszervezésére, aki az első években Budapesten foglalkozott kallódó, elsősorban illegális kábítószereket fogyasztó fiatalokkal.

1986-ban a református egyház vásárolt egy parasztházat Ráckeresztúron, ahol megvalósulhatott a drogfüggő fiatalok bentlakásos gyógyítása.

Az első programot Erdős Eszter svájci drogterápiás intézmények manuáljának adaptálásával dolgozta ki, beépítve a keresztyén megközelítés és az egyéni lelkigondozás gyakorlatát, valamint a rogersi személyközpontú pszichológia szemléleti keretét.

Az otthon 2002-ben adaptálta a kanadai Portage terápiás modellt, amit azóta a zsibriki drogterápiás otthon, a budapesti Válaszút Drogkonzultációs Iroda, a dunaújvárosi Szertelen Ház Drogambulancia, a dunaharaszti Hajnalcsillag Rehabilitációs Otthon és a magyarózdi terápiás otthon Erdélyben a mi támogatásunkkal szintén átvett.

Mára két modern épületegyüttesben (a Rákóczi F. u. 45.-ben és 2015 óta a Madách u. 6.-ban), összesen 65 főt ellátni képes két részlegen fogadja a szenvedélybetegséggel küzdő (drog-, játék-, alkohol-, gyógyszerfüggő, politoxikomán), illetve problémás szerhasználó 10–35 éves fiatalokat az ország minden részéről. A programunk kezelési manuálja akkreditált képzésként itthon is elsajátítható a szociális szférában.

Otthonunk tagja a MADRISZ-nak, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének. Szoros szakmai kapcsolatban állunk a szenvedélybeteg-rehabilitációba elő- és utógondozást végző, 1997 óta működő fővárosi MRE Válaszút Misszióval, illetve a 2012-ben alapított, dunaújvárosi MRE Újváros Drogambulanciával.

Intézményünk fenntartója a Református Szeretetszolgálat. Gyülekezetekkel, egyházi iskolákkal is kapcsolatban állunk, valamint a Csillagponton és más egyházi rendezvényeken is rendszeresen megjelenünk.

– Mi a véleménye, változott a társadalom és a drog viszonya egymáshoz az elmúlt években? Több lett a kallódó fiatal és ezzel együtt azok, akik szerekhez nyúlnak?

– A drogprobléma jelen van, folyamatosan érkeznek hozzánk segítséget kérő fiatalok. A szerek változnak, most az úgynevezett dizájnerdrogok vannak jobban elterjedve. A fő kérdés nem is az, hogy mit használ valaki, hanem hogy miért. Mi fáj neki?

A Portage modell egyik sajátossága a kompetenciák fejlesztése. Azt feltételezzük, ha valakinek reális önértékelése alakul ki, képes az érzelmeinek felismerésére és kezelésére, konfliktusainak rendezésére, a segítségkérésre, és még sorolhatnám, akkor nagy eséllyel megállja a helyét józanul az életben.

Olyan jó lenne, ha ezeket a kompetenciákat nem egy rehabon tanulnák az emberek, hanem a családban, az iskolában!

– Az emberek többségének nincs saját tapasztalata arról, milyen komoly dolog a szenvedélybetegség, és milyen nehéz belőle a felépülés. Miben más az, amit a ráckeresztúri központ ad azoknak, akik ide jönnek a gyógyulásért? Hogyan tud a hit és a megtérés támasz és cél lenni ezen az úton?

– A spiritualitás fontosságát valamennyi terápiás modell hangsúlyozza. Mi Istenről a Biblia alapján beszélgetünk. Nem felvételi kritérium a vallásos meggyőződés vagy felekezetiség, s a terápia folyamán sem elvárás a megtérés. Az otthont keresztyén emberek hozták létre és működtetik.

Keresztyén programunk a munkatársak természetes életvitelét és értékrendjét tükrözi. Esténként áhítat, vasárnap istentisztelet, hetente bibliaóra, étkezéseknél imádság ad keretet a hit megélésének.

A hitéleti alkalmaknak fontos része az éneklés, a keresztyén dalokat lehetőség szerint hangszerekkel kísérjük. A lakók viszonylag gyorsan bekapcsolódnak az éneklésbe, igénylik ezt a fajta kapcsolódási formát. A bibliaórákon interaktívan dolgozunk fel egy-egy rövid igerészletet, nem ritkán játékos formában, vagy más kreatív módon, hogy minél inkább tudjanak kapcsolódni a lakók. Az istentiszteleteken a prédikáció mindig rövid, legfeljebb 15 perc, a lelkész beszélget a résztvevőkkel. Ezek legtöbbször nyitott kérdések, amelyekről őszintén beszélgetünk, megosztjuk tapasztalatainkat.

– Egy korábbi interjúban nyilatkozta, hogy kicsit a tékozló fiú bátyjának érzi magát, mert egyenes volt a hitbéli útja. Ezt a drogrehabilitácóval kapcsolatban hogyan tudja kamatoztatni? Egyáltalán, mennyire volt egyértelmű, hogy ezt az utat választja, hiszen nemrég vette át az intézményt az alapító Erdős Esztertől?

– A tékozló család történetében éppen az a szép, hogy nem csak a kisebbik fiúnak van szüksége megtérésre. Hívő családba születtem, vallásos neveltetést kaptam, ahogyan azok az emberek, akiknek ezt a példázatot elmondta Jézus.

A vallás mankót ad, de a spiritualitás, a hit az egy kapcsolódás Istenhez, ami természetszerűleg személyes, belső tapasztalat. Ebben mindnyájan egyek vagyunk.

Teológus koromban gyakorlaton voltam az intézményben. Egy hétig a lakók között éltem. Aztán más ifjúsági területen szolgáltam. Mentálhigiénés lelkigondozónak képződtem, ami szintén jól jött ehhez a szolgálathoz. Erre vezetett az utam, vagy mondhatom, Isten. Néhány éve nem mondtam volna meg, hogy így lesz. Lelkészként kezdtem a szolgálatom az intézményben 2022-ben, és tavaly októberben vettem át az intézmény vezetését Esztertől. Szép kihívás.

– Az intézmény egyik különlegessége, hogy javarészt olyan munkatársakkal dolgoznak, akik maguk is szenvedélybetegek voltak. Hogyan tud az ő példájuk plusz töltetet adni az itteni munkának?

– A felépülő munkatársak jelenlétét erőforrásnak látom. Életútjukat mintaként tárhatják a kliensek elé, személyes példájukkal támasztva alá, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút. Nagyon szép történet, ahogy egy-egy tapasztalati munkatárs akár az érettségitől kedve, a tapasztalata mellé szaktudást és képesítést is szerez.

– Hogyan kerül valaki az intézménybe? Hogyan tud beleidomulni a terápiába az, hogy itt Istennel is megismertetik a résztvevőket?

– Intézményünkbe előgondozás útján lehet bejutni. A honlapunkon megtalálhatók partnerintézményeink, amelyek segítséget nyújtanak a szükséges vizsgálatok és papírok ügyében is. Az új érkezőnek egy hónap próbaideje van, amikor megismerheti a házat, az itteni szabályokat és szokásokat. Ezután történik csak az elköteleződés.

Ahogy említettem, a hit, a vallásos meggyőződés nem elvárás a hozzánk jelentkezőkkel szemben, azonban a bibliaórán, istentiszteleten, csendesnapokon a lakók részvétele magától értetődő – csakúgy mint a többi csoportfoglalkozáson. Az élet része.

– Mennyire jár kéz a kézben a megtérés és a szerektől való szabadulás? Van esetleg olyan szívmelengető története, amelyet név nélkül szívesen megosztana velünk?

– Izgalmas kérdés. Nincs egyértelmű összefüggés. Leegyszerűsítve úgy mondhatjuk, hogy van, aki megtér, és mégis visszaesik, de van olyan is, hogy valaki nem tér meg, elvégzi a terápiát és tudja vinni az életét.

Én úgy hiszem, hogy minden szabadulás és gyógyulás Isten munkája, de nem biztos, hogy ezt az adott személy felismeri vagy tudatosítja.

Nagy öröm számomra, mikor egy-egy lakónk kéri a keresztelését. Ezek nagyon szép és megható pillanatok.

Vezetőkép: drogterapia.hu