A szexuális tartalmak agressziót, félelmet okozhatnak, és megzavarhatják a gyermekek nemi identitását
A felnőtt tartalom agressziót, szorongást pánikot okozhat a gyerekeknél
Minél fiatalabb egy kisgyerek, minél éretlenebb a személyisége, annál jobban kell szűrni a felnőtt, pornográf tartalmakat, amelyekkel a médiában találkozhat. Legfőképpen a mozgóképes, színes, zenés anyagokat, mert azok rendkívüli módon beleégnek a képzeletébe – fejtette ki a szakember.
Pécsi Rita szerint az óvodások és a kisiskolások sajnos nap mint nap belefuthatnak az okoskészülékek használata közben a szexuális tartalmakba, ám ezekkel ők még nem tudnak mit kezdeni, nem tudnak velük megbirkózni. Majd hozzátette, számukra olyan ez, mint egy agresszív betörés egy olyan területre, amely még nem áll készen az ilyesfajta témák feldolgozására.
„A feldolgozatlan tartalmak pedig agressziót, félelmet, szorongást és pánikreakciókat okozhatnak, valamint megzavarhatják a későbbi szexuális viselkedés kialakulását” – hívta fel a figyelmet a veszélyre.
A felvilágosítás a szülő feladata
A neveléskutató úgy látja, hogy a szexualitás manapság sajnos csak a testiségre korlátozódik, tárgyiasult fogalom lett. Pedig a szexualitás valójában az egymásra való odafigyelésnek, az egymás iránt érzett szeretetnek a jele. A magyar nyelv olyan szépen fogalmaz, mikor azt mondja: szeretkezés. Pécsi Rita megerősítette, hogy elsősorban a szülők feladata, hogy apránként, a gyermek életkorának megfelelően beszéljenek a test felépítéséről és természetes „működéséről”. Majd hozzátette azt is, hogy a testiségről az érzelmek relációjában, egy meghitt kapcsolat részeként érdemes mesélni, és mindig csak annyit, amennyit a gyermek befogadni képes.
Elsőként a szexualitás természetes rendjét kell megerősíteni
A neveléskutató kiemelte annak a fontosságát, hogy elsőként a szexualitás természetes rendjét kell megismertetni a gyermekekkel, s ezáltal a normalitást kell erősíteni bennük. Később pedig, ha szükséges, őszintén elmagyarázni a külvilág felől érkező „torz jelenségeket”.
Szerinte ez a fajta érzékenyítés semmiképpen sem óvodás- vagy kisiskoláskorban kell, hogy megtörténjen. Ugyanis ebben az időszakban a gyermek még nem képes felfogni a természetestől eltérő variációkat, nem képes többféle megoldásban gondolkozni, hiszen idegrendszerileg nem elég fejlett hozzá.
Idősebb, érettebb korában viszont meg kell tanítani a normalitástól eltérő viselkedés elfogadására. Ahogy mondta, ez a felvilágosítás semmiképpen sem a másság népszerűsítését jelenti, hanem az életet adó, természetes rend további erősítését.
Mintha valaki hirtelen szembejönne a forgalommal… olyan
Pécsi Rita beszélt arról is, hogy mi a teendő, ha a gyermek olyan kérdéssel állít haza az iskolából, hogy milyen kapcsolat az, ahol egy férfi két nővel él együtt vagy urambocsá!, egy másik férfival?
„Akkor elmondjuk neki, hogy ez a viselkedés szembemegy a természetes folyamatokkal, mint amikor érvényben van egy jobbra tartási szabály a közlekedésben, és valaki hirtelen szembejön a forgalommal.”
Ez egy kivételes helyzet, egy extrém példa, amely néha előfordul a társadalomban. A szakértő szerint minden sejtünkben kódolva van, bele van írva, hogy nők vagyunk vagy férfiak. Bármennyire is népszerű az az elképzelés, hogy valaki kezdettől fogva a másik testbe született, a tudomány jelenlegi állása szerint nem létezik homoszexuális gén.
A nemi és a szexuális identitás csak 19–21 éves kor körül szilárdul meg
Ezek a kirívó viselkedési minták viszont rendkívül károsak és romboló hatásúak lehetnek egy olyan fiatalkorú szexuális fejlődésében, akiben a normalitás eszménye még nem szilárdult meg – hangsúlyozta a neveléskutató.
A nemi és a szexuális identitás csak jóval a serdülő kor után, 19–21 éves kor körül szilárdul meg. Addig minden a természetes renddel szembemenő ideológia csak összezavarja a gyermekeket – hívta fel a figyelmet végül Pécsi Rita.
Forrás: Kossuth Rádió, Vasárnapi újság, június 27-i adás
A kiemelt kép forrása: Pixabay
