Agyhalott nőket javasol „béranyának” egy norvég professzor

Szép új világ? Egyelőre a hozzászólók jó része is viszolyog az ötlettől.

iskola
2023. február 23. Családháló

Megosztó, egyben hátborzongató ötlettel rukkolt elő egy norvég filozófiaprofesszor. Anna Smajdor tavaly novemberben publikált okfejtése szerint ugyanis agyhalott nők testét arra lehetne „használni”, hogy kihordják mások gyermekeit, vagyis egyfajta béranyaként lehetne életben tartani a testüket a terhesség kilenc hónapja alatt. A nő azzal érvel, hogy ez is csupán szervdonációnak tekinthető, ami a világ számos országában gond nélkül működik. 

Az agyhalott női testeket egyfajta inkubátorként használó elképzelésről szóló hír olyannyira nagy felháborodást váltott ki megjelenése után, hogy a columbiai orvosi egyesületnek bocsánatot kellett kérnie, miután azzal vádolták őket, hogy támogatják az ellentmondásos tézist.

A Woman’s Health-ben megjelent írás felidézi az ügy hátterét: a Kolumbiai Orvostudományi Főiskola nemrég publikált egy cikket, melyben ismerteti a norvég Anna Smajdor 2022. novemberében megjelent tanulmányát.

Ebben a filozófiaprofesszor amellett érvel, hogy a korábban szervdonációba beleegyező, de már klinikailag agyhalott nők méhe felhasználható egy élő terhesség kihordására.

Véleménye szerint mindezt komolyan érdemes lenne fontolóra venni, hiszen a módszer egyfajta szervadományozáshoz hasonlít.

Honnan a hajmeresztő ötlet?

Smajdor, aki az Oslói Egyetemen dolgozik, ezt az elképzelést a „teljes test terhességi adományozásnak” vagyis angolul rövidítve „WBGD-nek” nevezi.  A koncepciót először egy izraeli kutató javasolta még 2000-ben. 

Cikkének absztraktjában, amely a Theoretical Medicine and Bioethics (Elméleti Orvostudomány és Bioetika) című folyóiratban jelent meg, Smajdor ezt írja: „Valószínű, hogy egyesek készek lennének arra, hogy teljes testüket terhességi célokra adományozzák, mint ahogyan vannak olyanok, akik testük egy részét szervdonációra ajánlják fel”.

„Ma már tudjuk, hogy egy agyhalott nő terhessége sikeresen kihordható. Nincs nyilvánvaló orvosi oka annak, hogy miért ne lehetne ilyen terhességet megkezdeni az életfunkciók elvesztése után”

– érvel Smajdor a hajmeresztő ötlet mellett, hiszen mint írja, az elhunyt testet funkcionálisan életben lehet tartani lélegeztetőgép segítségével. A filozófiaprofesszor maga is bevallja, hogy ebben az esetben „aggasztó kilátás”, hogy „a páciens holttestét a cél elérésére szolgáló eszközként kell kezelni”, nem pedig egy valós betegként.

Érvelése szerint azonban ez része lehet annak a már meglévő folyamatnak, amely során egy halott szervét adományozzuk egy élő embernek.

Tiltakozó hangok

Noha a szellemet kiengedték a palackból, azaz a felvetést visszavonni már nem lehet, egyelőre az interneten érkező reakciók többnyire elutasítóak.

„Csak egy nőgyűlölő társadalomban lehet arról vitatkozni, hogy egy agyhalott nőt élő méhként kezeljenek”

– írta például Dr. Charlotte Proudman, a „Jog az egyenlőséghez” feminista kampányszervezet igazgatója, aki ugyanakkor sötéten látja a helyzetet, és nem tartja kizártnak, hogy az elképzelés egyszer megvalósítható lesz.

A Kolumbiai Orvosi Főiskola Smajdor elképzelésére összpontosító cikkére azonnal reagált Jennifer Pedraza, a kolumbiai Kongresszus tagja is, aki kijelentette,  „a nők nem egyszer használatos edények, a nőknek emberi jogaik vannak, még ha egyesek ezt el is felejtik” – fogalmazott.

Gyakorlati tervek

Smajdor már javaslatokat is adott terve megvalósításához:

azt állítja, hogy a nők beleegyező nyilatkozattal tehetnék egyértelművé, hogy a testüket haláluk után ilyen módon felhasználhassák.

Szerinte ezt a rendszert a meglévő szervadományozási keretszabályozással lehetne működtetni.

Ezek a szabályok országonként eltérőek. Angliában például a szervadományozás úgy zajlik, hogy a legtöbb felnőtt automatikusan szervdonornak számít, hacsak nem nyilatkozott még életében ezzel ellentétesen. A család is részt vesz a döntésben, ha a donáció lehetősége felmerül.

Smajdor is ezzel érvel amikor a „teljes test terhességi adományozását” próbálja elfogadhatóvá tenni, hozzátéve, hogy itt azért szükség lehet még „lakossági tájékoztató kampányokra”. Végül azt állítja, hogy az általa leírtakat gondolatkísérletnek kell tekinteni, ám ha mindez nagyon nagy felháborodást vált ki, akkor a hatályos, érvényben lévő szervadományozási gyakorlatot is újra kell gondolni.

Akár gondolatkísérlet, akár nem, a tézist újra publikáló egyetem mindenesetre bocsánatot kért, leszögezve, hogy nem értenek egyet a fent leírt javaslatokkal.

Forrás: Woman’s Health

A címlapkép forrása: Pixabay.com