Amikor a meddőség mögött lelki okok állnak

Amikor egy pár eldönti, hogy családot szeretne alapítani, akkor minden hónapban reménykedve várja, hogy vajon sikerült-e a fogantatás, vagy megjön-e a vérzés, jelentkeznek-e a terhességi tünetek. Ám ha több hónap, esetleg egy év azzal telik, hogy folyamatos kudarccal szembesülnek, akkor érdemes kivizsgáltatnia magát mind a nőnek, mind pedig a férfinak, hátha valamilyen egészségügyi probléma szab gátat a pozitív tesztnek. De mi van akkor, ha minden lelet rendben van? Ilyenkor célszerű arra gondolni, hogy lelki okai vannak a problémának. Erről beszélgettünk Kispál Mónikával, a Nőgyógyászati Központ pszichológusával.

A családalapítás, gyermekvállalás igazi mérföldkő mindenki életében. A legtöbb esetben az öröm és a lelkesedés mellé némi félelem is vegyül, hiszen ez egy olyan esemény, mely gyökeresen megváltoztatja a mindennapokat, ráadásul ismeretlen terep, és az ismeretlennel a legtöbben némi aggodalommal néznek szembe. Mégis, az esetek többségében felülkerekedik a várakozás izgalma és minél hamarabb szeretné a pár mindkét tagja kézben tartani a pozitív terhességi tesztet.  Ha ez sok hónapot várat magára, akkor érdemes meddőségi kivizsgáláson részt venni, hogy kiderüljön, milyen egészségügyi probléma áll a sikertelenség mögött. Azonban nem csak szervi, de pszichés okai is lehetnek annak, ha nem történik meg a fogantatás.

Először is nagyon fontos tudni, hogy a stressz (akár a családalapítás miatt, akár más dolgok miatt) erősen befolyásolja a hormonális állapotunkat, nem hiába hangoztatják az orvosok és a pszichológusok is, hogy a teherbeesés egyik legnagyobb ellensége a stressz. Ekkor ugyanis olyan hormonális változások indulnak meg, melyek megakadályozhatják a peteérést, a megfelelő ovulációt, a beágyazódást. Leggyakrabban az szokott a probléma lenni, hogy megnő az agyalapi mirigy által termelt prolaktin mennyisége, melyet terhességi hormonnak is neveznek, hiszen a terhességet, a tejelválasztást hivatott támogatni.  Viszont, ha várandósság, szoptatás nélkül túl nagy mennyiségben termelődik (alap esetben csak igen kevés van belőle), akkor az bizony olyan változásokat generál, melyek hatással vannak a nemi hormonok termelődésére, így nem megy végbe megfelelően tüszőérés, a nő nemi ciklusa. A problémát okozhatja az agyalapi mirigy jóindulatú daganata is, ám gyakoribb, amikor a stresszes, túlhajszolt életmód felelős érte.

Milyen gátak lehetnek bennünk?

Az ember életében számos olyan pszichés tényező lehet, mely gátat szabhat a teherbeesésnek. Ezek lehetnek tudatosak, de sokszor megesik, hogy tudat alatt hordozunk valamit, melyre pszichoterápia alkalmával sikerül rájönni.

Nagyon gyakori, amikor a szülő-gyerek viszony nem volt anno – vagy jelenleg sem – kiegyensúlyozott, esetleg felcserélődtek a családban a szerepek (a gyerek viselkedett felnőttként, a szülő gyerekként). Így felnőttként negatív élményei vannak a szülőséggel kapcsolatban, hiszen gyermekként nem az lett volna a feladata, hogy az édesanyja, édesapja szülőjeként funkcionáljon. Negatív példa is kiválthat egyfajta blokkot az érintettben, esetleg tart attól, hogy ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni, mint a szülei. Ami biztos, hogy a szülőkkel, – főleg az anyával – való diszharmonikus kapcsolat mindenképp erősen befolyásolja azt, hogy tudatosan, vagy tudat alatt mennyire is tart a nő a családalapítástól. Sőt, a pár akár egymást is gátolhatja (tudattalanul) a szülővé válás folyamatában.

Pszichés gátat szabhat továbbá az is, ha tart attól az illető, hogy a gyerekvállalással hátrányba kerül pl. a munka világában, hogy a családalapítás után elveszít mindent, amiért tanult, dolgozott, küzdött és szorongással tölti el, hogy nem lesz később képes érvényesülni.

Az esetleges karriervágy a háttérbe szorul, félelem a jövőtől, az anyagi bizonytalanságtól.

Fontos tényező a saját nőiség megélése, az önbizalomhiány is. Hiszen, ha valaki nem tekint magára nőként tudatosan, (akár belsőleg, akár külsőleg), akkor nem is válhat belőle anya, főleg, ha ezt a kettőt szorosan összekapcsolja. A frusztrációt csak fokozhatja az a képzet is, hogy a szülés után megváltozik a teste, esetleg már nem lesz kívánatos a párja számára. Félelem a változástól, a nőiesség elvesztésétől, az „elég jó anya leszek?” kérdés frusztrálóan hathat.

A szüléstől minden nő tart. Ám vannak, akik olyan fokon félnek tőle, hogy emiatt nem is képesek teherbe esni.

Ez leggyakrabban azoknál szokott előfordulni, akiknek a környezetében volt már rossz kimenetelű szülés, de a hipochonderek közt is gyakori a szüléstől való túlzott félelem. Blokkot okozhat a szülési fájdalmak megélése, ha nem érzi magát felkészültnek az anyaságra a nő, ha bizonytalan, hogyan fog teljesíteni ebben az új szerepben, hogyan fogja ellátni az újszülöttet, esetleg szülés utáni depressziótól tart.

Az anya, apa pszichés zavarai (pl. depressziója) is jelentős tényező a meddőség pszichés okai között.

Kutatások kimutatták, hogy a depresszió nem csupán a nők termékenységére van rossz hatással, de a férfiak spermaképét is jelentősen rontja.

Végül, de nem utolsó sorban igen nagy terhet ró a párra, ha hosszú hónapok után sem sikerül teherbe esnie a nőnek. 12 hónapos sikertelen próbálkozás után orvosi értelemben meddőségről beszélünk. A folyamatos kudarcélmény stresszt, szorongást vált ki, esetleg depressziót. Így kialakul egy ördögi kör, hiszen a sikertelenség miatt lépnek fel az említett érzések, még nagyobb lesz a nyomás, ami miatt kevesebb lesz az esély a fogantatásra – mondja Kispál Mónika, a Nőgyógyászati Központ pszichológusa.

Mit tehet a pszichológus?

Amennyiben megfelelő orvosi kivizsgálás után bebizonyosodik, hogy fizikai, testi okai nincsenek a teherbeesésnek, a meddőségnek feltételezhetően pszichés okai vannak. Nagy segítséget nyújthat ilyenkor egy pszichológus, aki konzultáció keretein belül, a klienssel szorosan együttműködve feltárja, milyen blokkok lehetnek jelen, melyek akadályozzák a fogantatást. Különböző terápiás módszerek alkalmazásával ezek a gátak feloldásra kerülhetnek, így jelentősen megnő a teherbeesés esélye.

Forrás: Nőgyógyászati Központ

A címlapkép forrása: Pixabay