Dr. Makkos Zoltán: A legtöbb mentális problémán lehet segíteni!

Azt mindannyian tudjuk, hogy mire kell odafigyelni, ha óvni szeretnénk fizikai egészségünket. Tudjuk, hogy a sport és az étkezés is hozzájárul ahhoz, hogy elkerüljük a betegségeket, és egyre tudatosabban teszünk is ezért. De azzal nem mindig vagyunk tisztában, mit kell tennünk a lelki egészségünk megőrzéséért. Egyáltalán milyen lelki állapotban vagyunk mi, magyarok és mit teszünk lelki egészségünkért? Többek között erről is beszélgettünk Dr. Makkos Zoltán pszichiáterrel, akitől azt is megtudhattuk, hogy az emberi kapcsolataink erősítése és a jó alvás legalább annyira fontos, mint megtanulni hálásnak lenni az életünkben tapasztalt jóért.

– Nemrég volt a Lelki Egészség világnapja, ami jó alkalom arra, hogy ránézzünk, milyen lelkiállapotban vagyunk. Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy a lelki egészségünkkel is törődnünk kell?

– Éppen ezért jók ezek a világnapok, mert felhívják a fontos kérdésekre a figyelmet. Nem lehet erről elégszer beszélni. A médiából ránk áramló információtömegben vannak hasznos dolgok is, és az egyik pozitívum, hogy egészségtudatosabbak lettünk, többet foglalkozunk a testi-lelki jólétünkkel.

– Mit jelent pontosan a lelki jólét?

– Hivatalosan azt jelenti, hogy lelki-érzelmi és pszichológiai, valamint társadalmi értelemben jól vagyunk, boldogok, elégedettek vagyunk az életünkkel. A lelki egészség tekintetében én az önismeretet emelném ki mindenekelőtt, ez az elengedhetetlen alapja mindennek. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a pozitív életszemlélet mennyire fontos. Ha észrevesszük a pozitív visszajelzéseket, meglátjuk a jó dolgokat az életünkben, és minden nap találunk legalább egy dolgot, amivel elégedettek vagyunk, az nagyon nagy védőfaktor. Persze ugyanígy véd a megfelelő táplálkozás, az elegendő fizikai aktivitás és az alvás-ébrenlét helyes aránya, valamint a család is.

– Említette, hogy tudatosabbak lettünk az egészségünkkel kapcsolatban. Ez azt is jelenti, hogy kevesebben küzdenek mentális problémákkal, mint régebben?

– Abban mindenképpen van látható elmozdulás, hogy az emberek könnyebben kérnek segítséget, és erre – ezt fontos hangsúlyozni! – van is lehetőség. A betegségekről olvashatunk a világhálón, ami hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi időben olyan kórképek is bekerültek a köztudatba, mint a depresszió, pánikbetegség, a borderline személyiségzavar és az ADHD. Ha valaki olvas ezekről – ha nem is jól diagnosztizálja önmagát – hamarabb jut el addig, hogy segítséget kérjen, és valóban elmegy szakemberhez. Ez az első és legfontosabb lépés. De

még mindig csupán a problémákkal küzdők fele-harmada jut el az ellátórendszerbe.

Fontos megemlíteni, hogy a szerhasználat gyakorisága sajnos növekedett az utóbbi időben mind az alkohol, mind a kábítószerek tekintetében. Ebben közrejátszik a dizájner-drogok térhódítása, amelyekhez könnyebb hozzájutni és egész szubkultúra épült ki köréjük. Mivel ezek a szerek gyorsan változnak, a biokémiai szakma és az igazságszolgáltatás is nehéz helyzetben van a probléma megoldását keresve.

– Mennyire vált elfogadóbbá a társadalom a mentális betegségekkel kapcsolatban?

– Az elmúlt harminc évben, amióta praktizálok, van elmozdulás, de még mindig létező probléma a stigmatizáció, ami megakadályozza az embereket abban, hogy szakemberhez forduljanak. Sokan azt gondolják – és ezért nem kérnek segítséget – hogy ők nem bolondok, akkor minek menjenek orvoshoz? Folyamatosan küzdeni kell ez ellen, hogy mindenki hozzáférhessen a számára szükséges kezelésekhez.

Nagyon fontos lenne a fiatalok edukációja is ebben a tekintetben, amit már az iskolában érdemes lenne elkezdeni.

– Említette, hogy a család s egészségvédő tényező a mentális betegségek kialakulásával szemben. Hogyan véd a család?

– Igen, a családi környezet, a harmónia komoly egészségvédő tényező, a magány pedig rizikófaktor: még a várható élettartamot, a depresszió kialakulását, az öngyilkosság előfordulását is befolyásolja. Természetesen aki egyedül él, az nem feltétlenül magányos, de mindenképpen megállapíthatjuk, hogy ha valakinek egy mentális betegség miatt megváltozik a viselkedése, azt a közvetlen környezete érzékeli először.

Hamarabb jut el szakemberhez az az ember, akinek vannak szoros emberi kapcsolatai, aki olyan családban él, ahol tudnak beszélni a problémáról. Sokszor látjuk, hogy közös döntés az, hogy szakemberhez kell fordulni.

Összességében elmondható, hogy fontos, ha vannak az ember életében olyan referenciaszemélyek, akiknek akkor is elfogadja a véleményét, ha ő maga adott esetben nem is úgy érzékeli/gondolja, hogy probléma van. A lelki egészség változásait ugyanis a környezetünk elsőként érzékeli.

– Sokszor éppen a közösségi média nem engedi, hogy elégedettek legyünk az életünkkel… Milyen hatással van a média és a közösségi oldalak térhódítása a mentális egészségre?

– Valóban elmondható, hogy most már elértünk egy olyan szintet, ahol a média hatására csökkent az életünkkel való megelégedés. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a közösségi hálónak óriási szerepe van az életünkben – ezt láthattuk például a covid idején, ahol segítségünkre volt a közösségi média, hogy a kapcsolataink ne vesszenek el.

Látjuk azt is, hogy a fiatalok gyakran a virtuális térben élik a közösségi életüket. Itt arra helyezném a hangsúlyt, hogy a legnagyobb veszélyt az ismeretlen jelenti. Ha olyanokkal tartjuk a kapcsolatot, akikkel egyébként is találkozunk, annak lehet protektív hatása. Ha viszont a tizenéves fiatalok identitáskeresésébe különböző videók, tartalmak szólnak bele, az nem szerencsés.

– Külföldön már influenszerek biztatják az identitáskereső gyermekeket nemátalakításra…

– Mi itthon még szerencsére nem tartunk itt, de valós probléma, hogy ha valakinek van egy ilyen jellegű nehézsége, és készít róla egy videót – ami inkább egyfajta segítségékérés – utat mutat másoknak is. Sokszor a fiatal, aki bizonytalan magában és nem tud kihez fordulni, magára vonatkoztatja ezeket a felvázolt megoldásokat, pedig lehet, hogy nem is ugyanaz a baja. Nincsen két egyforma probléma, csak mivel nem jut más információhoz, ezt gondolja valóságnak.

– Mi a helyzet a „klasszikus” mentális problémákkal, azok visszaszorulóban vannak? Kevesebbet hallani róluk…

– Az ismert klasszikus mentális betegségek, mint például a szkizofrénia, bipoláris zavar, depresszió előfordulása viszonylag állandó, mivel ezek egy része genetikailag meghatározott. Ami miatt arányaiban kevesebb szó esik róla, azt az okozhatja, hogy előtérbe kerültek azok a kórképek, amelyeket viszont nem csupán a genetika határoz meg. A borderline személyiségzavart például a felgyorsult világunk, a sok inger is kiprovokálhatja. Minden, ami a lelki stabilitás ellen hat.

– Ez azt jelenti, hogy egy nyugodtabb környezetben esetleg a genetikai háttér ellenére nem jön ki egy ilyen betegség?

– Igen, egy stabilabb környezetben nem biztos, hogy előjön egy betegség. Gondoljunk csak bele, mennyi inger ér minket egy nap! Az 50-100 évvel ezelőtti ingereknek minimum a százszorosa! Egy stabilabb idegrendszerrel rendelkező személy valószínűleg jobban tud súlyozni, hogy ezek közül mi a fontos és mi nem.

Ha valaki labilisabb, és esetleg az összessel szeretne egyszerre törődni az tartós stresszt okozhat az életében. És hiába mondjuk, hogy a stressz az „élet sója”, a tartós stressz bizony megbetegíthet.

Ilyen lehet egy rossz munkakörnyezet is akár, ahol nem kapunk a munkánkért elismerést, vagy irreális feladatokkal szembesülünk.

– Lehet tehát az ellen tenni, hogy – családi érintettség esetén – megóvjuk magunkat egy probléma kialakulásától?

– Azt szoktam mondani, hogy ez nem egy ómen, nem eleve elrendelés, ha van genetikai hajlamunk egy mentális problémára. Kevés betegség öröklődik egy az egyben. De arra ténylegesen van esély, hogy ilyenkor az ember idegrendszere érzékenyebb a környezeti hatásokra. Sok embert foglalkoztat ez a kérdés, gyermekvállalás idején is elő szokott kerülni.

Aki erről tudatosan gondolkodik, odafigyel a lelki egészségére, nagyobb eséllyel kerüli el a problémát. Tény, hogy ilyenkor jobban oda kell figyelni arra, hogy az életünk rendben, rendszer szerint éljünk, a munka-család vonal rendben legyen, ezért érdemes erőfeszítéseket tenni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a fajta tudatosság érintettség esetén is véd, ezzel szemben előfordul, hogy genetikai háttér nélkül is előjön egy mentális betegség, ha valaki „két végén égeti a gyertyát”, nem vigyáz magára.

– A szerhasználat is hajlamosíthat a mentális betegségek kialakulására?

– Itt nehéz eldönteni, melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A szerhasználat egyfajta öngyógyítási kísérlet, ráadásul a drog „az utcán hever”, rövid távú hatása elterelheti a figyelmet egy – esetlegesen már meglévő – problémáról. Ezzel azonban az a baj, hogy a betegség halad előre és kezeletlen marad. A szerhasználat ráadásul komolyan beleavatkozik az agy anyagcseréjébe, ami ronthatja az eredeti betegséget is.

– Sokan nem drogokhoz, hanem gyógyszerekhez nyúlnak…

– Itt azért fontos megjegyezni, hogy valóban van olyan helyzet, amikor egy gyógyszer rövid távon védő hatással bír. Az az ideális, ha a stresszt okozó helyzet okát is kezelik párhuzamosan, akkor egy idő után okafogyottá válik a gyógyszer. De ha nem ez történik, mert valaki például nem akar szembenézni a kiváltó problémával, akkor kialakulhat függőség is.

– Mennyire érinti a droghasználat terjedése a fiatalokat?

– Sajnos a fiatalok körében nőtt a szerhasználat. ENSZ felmérések szerint a hazai fiatalok (fiúk és lányok) 25-30 százaléka már kipróbált valamilyen illegális szert 9-10. osztályban, ami hatalmas szám. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenki függő lesz egyszer, de akkor is nagyon nagy arányról van szó. Itt is nagyon fontos a család védő szerepe, illetve a környezeté: ha valaki tanul, vannak céljai, előmeneteli lehetősége, az ad egy irányt az életének.

– Milyen segítségre van szükség a mentális problémában érintettek hozzátartozóinak?

– A hozzátartozók szerepéről már volt szó, hiszen sokszor már a segítségkérés is családi döntés, és a gyógyuláshoz is elengedhetetlen a közös munka. Sokszor tartunk mi is csoportos foglalkozásokat hozzátartozóknak. Kiemelném azokat, amelyeket edukatív céllal rendezünk, hogy a beteg segítői, közvetlen környezete tisztában legyen a betegség-típus jellemzőivel és eloszlassuk a betegséggel kapcsolatos tévhiteket.

– Van egy toposz a magyar társadalommal kapcsolatban, hogy pesszimisták vagyunk, rossz a mentális egészségünk, sok az öngyilkosság is hazánkban – ez utóbbi tény. De mi a helyzet nemzetközi viszonylatban?

– Az öngyilkosságok száma a többi európai országhoz hasonlóan nálunk is csökkent, hiszen a 80-as években 100 ezer lakosra jutott 43-45 befejezett öngyilkosság. Ez a szám a covid előtt 17-re csökkent, ami persze még mindig nagy szám, de óriásit léptünk előre.

Van kulturális-társadalmi része a kérdésnek, ezt úgy szokták leírni, hogy „sírva vígad a magyar”. Tényleg létezik egyfajta panasz-kultúra hazánkban, ami mindenkire hatással van. De a gyakori betegségek nemzetközi adatai – például a depressziónak – körülbelül ugyanazok, mint a nyugat-európai átlag. A fent említett mentalitás tehát inkább arra van hatással, hogy kérünk-e segítséget.

És itt tényleg baj van, mert sokan azt hiszik, nincs értelme, nincs hova fordulni. Pedig folyamatosan fejlődnek a gyógyszerek, és a lelki segélyszolgálatok is nagyon jók! Fontos tudni, hogy a legtöbb mentális problémán lehet segíteni! Erről kell beszélni, minél több fórumon el kell mondani, hogy érdemes segítséget kérni.

– Ha valaki bajban van, hogyan tud segítséget kérni?

– Első körben a család, a közvetlen környezet felé kell kommunikálni a problémát.

Ha úgy érezzük, krízisben vagyunk, olyan stresszhelyzetben, amit nem tudunk egyedül megoldani, akkor mindenképpen kérjünk segítséget szakembertől.

Rengeteg lehetőség közül választhatunk: vannak pszichiátriai gondozók, járóbeteg szakrendelések, kórházi szakambulanciák. A 116-123-as lelki segélyvonal is tud ebben segíteni nekünk. Az állami szektorban is van elég kapacitás, de magánúton is találhatunk szakembert. Nem feltétlenül az a lényeg, hova fordulunk, hanem hogy mindenképpen kérjük segítséget!

Címlapkép forrása: Freepik