Egy kávézó, amely híd a civil világ és az egyház között

Műfajában az elsők között robbant be a köztudatba a Café Francesco, egy missziós kávézó, amely Ferenc pápa örökségét szeretné továbbvinni, megszólítva a ma emberét. A Francesco lassan egy éve a keresztény közegre vágyó fiatalok találkozási pontja, amely számtalan lelkiségi programmal viszi el az Evangéliumot minden érdeklődő számára. A kávézó egyik megálmodója, Rónaszéki János atya szerint kellenek az új utak és formák, amelyek hidat jelenthetnek a civil világ és a keresztény egyház között. Erre szolgál a Francesco is, hiszen a mai fiatalokban nagyon nagy az igény arra, hogy legyen egy hely, ahol biztonságos közegben találkozhatnak, beszélgethetnek egymással.

– A kávézó missziója előtt beszéljünk kicsit arról, hogy ma mit jelent az, hogy misszió? Régen a misszionáriusok távoli vidékekre vitték el az örömhírt, de ma a saját keresztény közegünkben kell missziós tevékenységet folytatnunk.

– Ez egy nagyon jó felvetés, mert a misszió fogalma valóban kicsit megváltozott. A kereszténységnek itt, Európában is volt dinamikája, hiszen az elején missziós terület volt, ahova az apostolok elsőként vitték el az Evangéliumot. Később ez volt az a hely, ahol virágzott a kereszténység, a kultúránkba is teljesen beleivódott, és az emberek hétköznapjaiba is. Itt is megvolt tehát az egyház kezdeti lendülete.

De most egy olyan időszak jött el, ahol kezd a tartalom eltűnni, és újra evangelizációra van szükség. Vissza kell hozni az alapokat, mert noha a kultúra megvan, a külsőségek – templomok, keresztény nemzetek – megvannak, de sokszor az igazi hit, az emberek az igazi hite hiányzik.

Érdekes tendencia, hogy az Egyház központja már nem Európában van, hanem inkább Latin-Amerikában. Ezt jól mutatja Ferenc pápa, és Leó pápa megválasztása is, akik pont azokról a területekről érkeztek, ahova Európa egykor elvitte a kereszténységet. Akkor olyan nagy volt lendületének missziós ereje, hogy képes volt kontinenseket megtéríteni! Most ezek a kontinensek adják vissza Európának a hitet: idejönnek a misszionáriusok, onnan jönnek a modern kor pápái… Ferenc pápa missziós lendülete is talán pont onnan jött, hogy ő abból a közegből érkezett, ebből a latin-amerikai közegből, ahol az egyház olyan lendületben van, mint Európában több száz évvel ezelőtt.

– A kávézó honlapján van egy idézet Ferenc pápától, ami arra vonatkozik, hogy az egyház inkább kövessen el hibákat, de menjen az emberek közé. A Café Francesco az ő örökséget kívánja továbbvinni. Mit jelent ez a gyakorlatban? 

– Alapvetően a kilépő egyházat szoktuk mondani, mint meghatározó fogalmat. Ferenc pápa rögtön meghirdette a szegény egyháznak, és a kilépő egyháznak a képét, ami igazából azt jelenti – amit Leó pápa is megerősített – hogy missziós egyházra van szükség. Jézus is odaadja a missziós parancsot a tanítványoknak mennybemenetele előtt: menjenek el az egész világra és mindenkit kereszteljenek meg.

Az Egyháznak van egy folyamatos kilépő, missziós küldetése. Sokan azért ijedtek meg Ferenc pápától az elején, mert azt hitték, hogy ez a kilépés valamilyen liberális irányt jelent, hogy itt majd kilépünk a templomokból, elhagyjuk az egyházi közeget, leadunk a keresztény tanításból… de Ferenc pápa bebizonyította, hogy létezik olyan világba való kilépés, ami nem hozza magával a keresztény értékek feloldását.

A kilépő Egyház egyébként érdekes megfogalmazás, hiszen csak akkor tudunk kilépni valahonnan, ha először bent voltunk. Akkor tudunk a világba kimenni, akkor tudunk kilépő Egyház lenni, ha először bent vagyunk az egyházban, megerősödünk a saját hitünkben, identitásunkban, katolikus keresztény értékeinkben. Ha ez a belső megújulás megtörtént, utána nem maradhatunk a belterjes komfortzónában, ahol csak azokkal vagyunk, akik hasonlóan gondolkoznak, hanem ki kell mennünk a világba, és meg kell találni a modern korban is az evangelizáció új formáit, tereit.

A kávézó is egy ilyen világba való kilépés: civil kezdeményezés, de az Egyház kilépő része akar lenni, ami megszólítja azokat, akik alapból nem biztos, hogy az Egyházhoz közel kerülnének.

– Erre a gondolatmenetre felfűzve az is nagyon érdekes, hogy aki a kávézóba bejön, az belép, tehát már ő is egy lépést tesz a hit felé…

– Igen, mi magunkat is úgy szoktuk definiálni, hogy a híd szerepét szeretnénk betölteni a civil világ és az egyház között. Nem az a lényeg, hogy a kávézó legyen a végcél, az csak egy eszköz, hogy megszólítsuk a ma civil emberét – különböző programokon, közösségi eseményeken keresztül – és aztán az a cél, hogy az emberek továbbmenjenek az Egyházba, rátaláljanak templomi közösségekre. Az egyház felé próbáljuk terelni az embereket, de

muszáj új eszközöket találni, amik a híd szerepét tudják betölteni a civil világ és az egyház között.

– Mire számíthat az, aki bemegy a kávézóba?

– Próbáljuk színesre varázsolni a programokat. Kedd esténként fixen van egy beszélgetős podcast műsorunk. Van egy beszélgető-sarkunk itt a kávézóban, ahol élő közvetítés folyik a Café Francesco YouTube csatornáján. Minden kedd este – nyáron néha délelőtt is – mennek innen beszélgetések. Ezek különböző műfajúak a podcaston belül: van lelkiségi podcast, ahol püspököket, művészeket próbálunk meghívni, akik a hitükről tesznek tanúbizonyságot. Van sport podcast, ahol sportolókat, vagy valamilyen sportágban tevékenykedő fiatalokat hívunk meg, akik arról beszélnek, hogy a sport, meg a hit  hogyan egyeztethető össze.

De van kávéházi katekézis sorozatunk is, ahova kifejezetten fiatal papokat, káplánokat hívunk, hogy egy-egy erkölcsi, társadalmi témában mondjanak tanítást – oldottabb, kávéházi hangulatban. Most fogjuk beindítani a hit és pszichológia podcast alkalmait, ahol mentálhigiénés-pszichológiai témákat boncolgatunk: hogyan kapcsolódik a hit és a mentális egészség egymáshoz. Tartunk Szólj be a papnak! eseménysorozatot, ahol katolikus, protestáns egyházi embereket, nővéreket hívunk meg, és nehezebb témákban, teljesen tabuk nélkül lehet kérdezni.

Volt már itt minden a gender témától elkezdve az elváltak helyzetéig az Egyházban, de beszéltünk a háborúról is, sok nehéz témáról. És nagyon-nagyon jó beszélgetések, alkalmak kerekedtek ki belőle. De vannak keresztény könnyűzenei estek is: meghívunk kisebb, amatőr templomi zenekarokat, gitáros együtteseket, hogy mutassák be a saját zenéjüket, azok is nagyon jól szoktak sikerülni. De volt már itt könyvbemutató, sajtótájékoztató is. Ezeken a színes programokon keresztül próbáljuk megszólítani az embereket.

– Mennyire könnyű elérni a fiatalokat? Sokan fordulnak meg a Francescóban?

– Igen, nekünk a célközönségünk és a valós vendégek nagy része is inkább fiatal. Nyilván minden korosztály felé nyitottak vagyunk és minden korosztályból jönnek is. De egy mai fiatal szerintem előbb bejön egy kávézóba, mint egy plébániára vagy templomi közegbe. Éppen ezért egy kicsit könnyebb dolguk van, mert tényleg könnyebben bejönnek, ha azt látják, hogy itt lehet közben kávézni, vagy egy limonádét meginni…

Magát a kávézót is  próbáltuk úgy kialakítani, hogy ha bejön valaki, akkor egy modernebb, letisztult környezet fogadja, nem egy olyan közeg, ami mondjuk a plébániákon vagy a templomban megszoktak. Hogy mindenki úgy érezze, hogy itt helye van, ide be lehet jönni. De ott a kereszt a falon, és Ferenc pápa idézeteket lehet olvasni, az ő képei vannak kitéve. Teljesen katolikus környezetbe csöppen, aki bejön, letisztult formában próbáljuk megnyitni az embereket.

– Sokan járnak a beszélgetésekre?

– Azt tapasztaljuk, hogy kifejezetten népszerűek a podcastjaink. Voltak itt már több mint százan is a kávézóban, például amikor Erdő Péter bíboros látogatott el hozzánk. Akkor tényleg minden négyzetmilliméter tele volt, hál’ Istennek jönnek a fiatalok…

– Maga a podcast is a fiatalok felé nyitó műfaj, ráadásul azzal, hogy van Youtube csatorna is, azok felé is lehet nyitni, akik nem jönnek be…

– Így van, azért is gondoltuk, hogy ez érdekes műfaj, hiszen offline is meg lehet nézni, nem csak a helyszínen. Valamikor tényleg több, mint 100 ember követi élőben az eseményt, és látjuk a Youtube nézettséget, hogy a legnépszerűbb videónk – a Varga Laci püspök atyával való beszélgetés – már nyolcezer megtekintésnél jár. Nyilván nem tudunk olyan számokat produkálni, mint egy világi Youtube csatorna, de ez nem is célunk, nem versenyzünk senkivel.

Viszont nagyon nagy dolog, hogy egy kis kávézó nyolcezer emberhez is el tudja juttatni ezeket a beszélgetéseket! Minimális technikával dolgozunk, önkéntesek segítik a közvetítést. Egyébként mindig szívesen látunk új önkénteseket – de tényleg alacsony költségvetéssel, meg technikával dolgozunk. Mégis sok száz emberhez el tudjuk juttatni az üzenetet!

– A mai világban amikor mindenki fent van az online térben, egyébként is nagyon fontos szempont, hogy itt is elérhetőek lelkiségi tartalmak!

– Igen, én is azt gondolom, hogy muszáj ezen a téren megjelenni, van rá igény. Persze jól meg kell találni a helyeket, hogy hova küldi el az ember, kell ezt is népszerűsíteni, de abszolút van rá befogadó közönség.

– Az emberek mennyire vannak kiéhezve a spiritualitásra? Racionálisabbak a mai fiatalok és nehezebben jönnek be, vagy éppen ellenkezőleg: nagy az éhség, amit be tud a Francesco tölteni?

– Szerintem nagyon nagy igény van ilyen helyekre, és azt tapasztalom, hogy tényleg meg tudja fogni az embereket. Jönnek, és akik már ismerik a helyet, csak ide szervezik a beszélgetéseiket – legyen az cserkész megbeszélés vagy bármi. A fiataloknak is fontos, hogy van egy biztos pont a városban, ahova bejöhetnek úgy, hogy teljesen szabadon vannak, de mégis egy biztonságos, keresztény értékrendű közegbe érkeznek. Már önmagában a hely, hogy van egy ilyen biztos pont, sokat jelent nekik.

Másrészről rengeteg tartalommal találkoznak a mai fiatalok az internet világában, és nagyon nehéz megválogatni, hogy mi értékes, és mi az, ami nem. És nálunk az is egy biztos pont lehet, hogy tudják, ami itt elhangzik, ami itt megszerveződik, az keresztény értékrendben a helyén van. Lehet igazodási pont. Voltak ilyen jellegű pozitív visszajelzések, például hogy valaki tőlünk vett át témát, ötletet, és a plébánián, vagy egy másik közösségben szervezte ez alapján az életet.

Egy kicsit példát is szeretnénk mutatni, hogy bátran bele lehet ezekbe a témákba menni, bátran elő lehet venni, az Egyháznak ezekre van válasza, tanítása, és hogy igenis át lehet ezeket adni a ma emberének.

– Szó volt róla, hogy a kávézóban sok önkéntes dolgozik. Mennyi munka van abban, hogy ilyen gördülékenyen működik a rendszer?

– Rengeteg. Összesen majdnem 30 ember van a csapatban, nagyon sokak munkája benne van. A kávézó úgy működik, hogy van egy üzletvezető, mellette négy barista, akik részben főállásban, részben részállásban dolgoznak. Mellettük nagyjából 15 önkéntes, akik teljesen a szabadidejüket feláldozva jönnek és tevékenykednek a baristák mellett, így tudunk igazából működni.

A podcastokat, a felvételeket, a médiát is mind önkéntesek végzik, nagyon sok ember munkája benne van. Van, aki főállás mellett vagy egyetem mellett, tényleg a szabadidejét feláldozva teszi mindezt. A programszervezés is nagy munka, de már most szeptembertől megvan a következő fél év majdnem 50 százaléka.

És tényleg nagyon jó dolog, hogy személyesen lehet a meghívottakkal találkozni – nunciustól kezdve a bíboroson át püspökökig azért mindenki megfordult itt – és nagyon pozitív visszajelzés volt, hogy mindenki első szóra elfogadta a meghívást. Ferenc pápa kicsit megosztó az Egyházon belül, de mégis szinte senki nem utasította vissza a meghívásunkat. Ez egy nagyon jó visszajelzés nekünk is, hogy akkor ez talán egy jó kezdeményezés…

– Lassan egy éve működik a kávézó. Ilyennek gondolták?  

– Őszintén szólva ez egy régi terv volt, már megfogalmazódott bennem korábban is, hogy mennyire jó lenne egy ilyen helyet – keresztény vendéglátóhelyet – létrehozni. Most leszünk egyévesek szeptemberben, de nagyjából másfél, vagy kicsit kevesebb, mint két évvel ezelőtt kezdtük el ezt az egészet tervezni, megcsinálni, és tényleg a nulláról építettük fel Horváth Zoltán atyával.

Annyi előnyünk volt, hogy én a Ward Mária Gimnáziumban érettségiztem, ahol van az üzlethelyiség. Ide jártam gimnáziumba, így a helyet meg tudtuk szerezni, de rendesen fizetünk érte bérleti díjat. És tényleg a festéstől kezdve az ajtócsiszoláson át mindent mi csináltunk itt a kezdő csapattal, akikkel nekiláttunk ennek az egésznek.

Azt is büszkén tudjuk mondani most, hogy felépült ez a kávézó és egy éve működik, hogy ez kizárólag papok és magánemberek adományának köszönhető. Egyrészt még nem tudunk pályázni, mert fiatal az alapítványunk, de hogy tényleg ez mindenfajta hátszél nélkül tudott elindulni, és szép lassan, tényleg lépésről lépésre épült föl, ez egy nagy gondviselés-tapasztalat nekünk. Hogy ha van egy jó kezdeményezés, ha van egy jó terv, akkor nagyon sokan – civilek, egyháziak – mellé tudnak állni és így létrejöhet.

Ez a kávézó műfajában is az első. Keresztény vagy keresztény szellemiségű kávézó, egy-kettő van talán Budapesten, de ami ennyire tematikus, ennyire sok programmal, ennyire missziós célzattal rendelkezik, ilyen nincs. Külföldön talán léteznek ilyenek, de Magyarországon mindenképpen az első.

– Már készül a jövő félévi műsorterv. Kikre számíthatunk, ha elmegyünk a Francescóba?

– Érkezik majd hozzánk Papp Miklós görögkatolikus atya, Székely János püspök atya, de jön dr. Csókay András professzor, aki a hit és tudomány témájában fog előadni, illetve jön majd Nagy Bálint jezsuita atya, Fábry Kornél püspök, Gájer Laci atya és még sokan mások… hál’ Istennek! Ez nekem is egy nagy öröm – szívesen jönnek az előadók és tényleg itt vannak, felkészülnek és mindig minőségi tartalmakat tudunk kínálni a vendégek számára.

Vezetőkép: Rónaszéki János atya. Forrás: Facebook