Egy magzatgyilkosság minden egészséges lelkületű emberben bűntudatot ébreszt

Fel kell vennünk a küzdelmet az „életellenes erőtérrel” szemben – Kovács Attila írása a Pestisrácok.hu-n.

iskola
2021. január 04. Családháló

Még 2005 nyarán történt, hogy napvilágot látott Koltay Gábor filmrendező alkotása, a Néma kiáltás – Requiem a meg nem született gyermekekért című dokumentumfilm – idézi fel cikkében Kovács Attila. A filmet bemutató sajtótájékoztatót a Belvárosban tartották – megdöbbentő érdektelenség mellett. Mint a cikk szerzője írja: „Ez a sajtótájékoztató drámai szembesülés volt számomra, duplán is. Egyfelől

ekkor jutott el a tudatomig, hogy a népesedési mutatók változatlansága vagy pláne romlása esetén a magyarságnak nincs már kétszáz éve sem a Földön;

másfelől pedig azt is észre kellett vennem, hogy ez alig érdekel bárkit is, sőt, pont hogy az ellenkezője áll fenn. Éppen a filmet övező totális elhallgatás idején terjedt el a hír, hogy bevezetés előtt áll az abortusztabletta, amely vény nélkül lesz majd kapható. Ez persze – ellentétben Koltay filmjével – nagyon sok újságban vezető hír lehetett.”

A Pestisrácok.hu oldalon megjelent cikkében Kovács Attila azt írja, bizonyos körök kifejezetten abban érdekeltek, hogy a magyarság – és más európai népek is – mielőbb olyan demográfiai mélypontra jusson, ahonnan már nem lesz visszaút.

Amikor egyetlenegyszer sem hallja az abortuszra készülő anya – vagy az őt erre ösztökélő párja –, hogy a megölni kívánt magzat egy kicsinyke, de már nagyon is élő ember ott a szíve alatt, ráadásul saját véréből való, akkor igenis beszélhetünk ismerethiányból fakadó tudatlanságról.

Amikor viszont mindenünnen azt hallja valaki, hogy „az egyén szabadsága a legfontosabb”, vagy hogy „jogomban áll dönteni a saját testemről” – akkor az olyan mélyen beleivódik a közgondolkodásba, hogy szép lassan a társadalom túlnyomó többségének a véleménye lesz. Ez pedig a mi esetünkben már odáig fajult, hogy egy új élet létrejöttének már a kezdet kezdetén negatív elnevezése lett – olvashatjuk a Pestisrácok.hu oldalon megjelent cikkben.

Mint azt Kovács Attila megjegyzi,

egy magzatgyilkosság minden egészséges lelkületű emberben bűntudatot ébreszt, ami a kapcsolatok széteséséhez, az új kapcsolat ellehetetlenüléséhez, frigiditáshoz, vagy akár súlyos depresszióhoz is vezethet. A rémes esemény emléke pedig egy életen át kísért.

Csókay András idegsebész mesélte egyszer egy interjúban, hogy a vele beszélgető idős hölgybetegek, visszatekintve az életükre, egyetlen dolgot nem tudtak megbocsátani maguknak: azt, ha elvetették gyermeküket. Az abortált gyermek rémálmokban még hosszú évekig vissza-visszatér. Nem véletlen, hogy vonatkozó amerikai statisztikák szerint az abortuszon átesett nők az átlagnál kilencszer nagyobb eséllyel kísérelhetnek meg öngyilkosságot – olvashatjuk a cikkben.

 

Az írás teljes terjedelmében itt olvasható

 

Fotó: Fortepan; adományozó: Hunyady József