Elég jó nyár: az időnk az egyik legértékesebb dolog, amit a gyermekeinknek adhatunk!

Szülőként minden évben izgalommal vegyes rettegéssel várjuk a nyári szünetet, amely egyszerre áldás, hiszen több időt tölthetünk év közben intézményben lévő gyermekeinkkel, másrészt viszont állandó logisztika és lelkiismeretfurdalás, hiszen dolgoznunk ekkor is kell, és nem biztos, hogy versenyre tudunk kelni azzal a sok ingerrel és programmal, amely év közben éri a gyerekeket. Galla Krisztina családtréner, Családi Életre Nevelés tanácsadóval arról beszélgettünk, hogyan tudjuk jól megtölteni a nyarat úgy, hogy mi is és gyermekünk is profitálhasson a közösen eltöltött időből. Azt is körüljártuk, hogyan lehet „elég jó nyarat” biztosítani anélkül, hogy túlzottan leterhelnénk önmagunkat vagy akár a pénztárcánkat.

– Pár éve megalkották az „elég jó szülő” fogalmát, de létezik olyan, hogy „elég jó nyár” egy gyermek számára?

– Azt gondolom, minden gyereknek más és más az „elég jó nyár”. A nyári programok megtervezésénél mindenképpen abból induljunk ki, hogy a gyermekünket általában mi érdekli, és ehhez keressük a lehetőségeket. De azt is javasolnám, hogy mindenképpen iktassunk be egy-két, a gyermek komfortzónáján kívül eső programot is. Ez egyrészt azért lenne fontos, mert ha beleragadunk a komfortosnak, ezért maximálisan kényelmesnek tartott helyzetekbe, tevékenységekbe és sosem, vagy csak nagyon-nagyon ritkán lépünk a kihívásokat tartogató tanulási zónába, akkor nem adjuk meg a kellő lehetőséget a személyiség fejlődésére. Másrészt

az újdonságok kipróbálásával a gyermek tapasztalatokat gyűjt, kiderülhet számára, hogy olyan témák, olyan tevékenységek is érdeklik, amelyekre addig nem is gondolt.

Arra is vigyázni kell azonban, hogy ennek az aránya a 80-20 százalékban maradjon, mert ha valaki – életkortól függetlenül – 20 százaléknál többet tartózkodik a tanulási zónában, akkor az bizony szellemileg és fizikailag is nagyon megterhelő.

– Sok szülő nyáron is dolgozik, ezért a gyerekek táborokban vesznek részt vagy a nagyszülőknél töltik az időt. Mennyi idő az, amit mindenképpen jó lenne, ha együtt tudnánk eltölteni?

– Erre igen nehéz számszerűsített választ adni; természetesen azt mondom, hogy minél több időt töltsünk együtt, de ez nem csak a szünidőre igaz! Amire azonban mindenképpen figyeljünk, hogy az együtt töltött idő valóban minőségi legyen.

Ne egymás mellett, hanem egymással töltsük az időt! Ahol több gyermek is van a családban, törekedni kellene arra, hogy minden gyermeknek legyen „privát” ideje a szülőkkel (anyás nap/apás nap);

a családi programokat pedig szervezzük úgy, hogy lehetőség szerint mindenki megtalálja benne az örömét. Ez különösen nehéz lehet akkor, ha nagyon eltérő életkorú gyerekeink vannak, de azért okos kompromisszumok ilyenkor is köthetők. Ez persze nagyobb előkészületet, előregondolkodást igényel, azonban meghálálja az, hogy az együtt töltött idő konfliktusmentesebb, stresszmentesebb lesz. És itt azért meg kell jegyeznem, hogy ideális lenne, ha a szülők kettesben is tudnának töltődni nyáron is…

https://vasarnap.hu/2023/06/13/nyari-tabor-le-a-cipovel-a-nyari-gyerektabor-akkor-is-fejleszt-ha-nem-ez-a-fo-celja/

– Sokan elengedik a gyeplőt nyáron: lehet vacsorára fagyit enni, egész nap tévézni, vagy éppen délben kelni, de a gyerekek az egész éves feszített tempó után a teljes szabadsággal sem igazán tudnak mit kezdeni, ahogyan a szülő sem biztos, hogy azt szeretné, ha szeptemberben újra vissza kéne szoktatni a gyereket az iskolai kerékvágásba. Hogyan tudunk egyensúlyt teremteni ebben a kérdésben?

– A példák, amelyeket említett, szélsőségesek – és mint semmilyen szélsőség, ez sem jó. Ezzel nem azt mondom, hogy egy fagyis vacsora nem lehet bulis dolog, vagy egy esős napon nem lehet bekuckózni egy-egy jó mese vagy film megnézésére, és nem fér bele egy fárasztó nap után egy hosszabb lustálkodás az ágyban. De az ön hasonlatával élve: a gyeplőn mindenképpen lazítsunk, de ne dobjuk a lovak közé! Ráadásul a gyermek számára a pihenést, a feltöltődést akkor tudjuk igazán biztosítani, ha ahhoz a kereteket is megadjuk. Nem véletlenül használom a keretek kifejezést, mert a kereteket szükség esetén lehet tágítani, vagy éppen szűkíteni.

Keretek kellenek a gyermekek számára, mert különben – ha hiszik, ha nem – a korlátlansággal eltűnik a gyermek lába alól az igazodási pont, a biztonságot jelentő talaj. Ezért

érdemes egy nyári napirendet is kialakítani közösen a gyermekkel, amelybe azoknak a feladatoknak az elvégzése is bele tartozik például, amelyekkel a gyermekek a család működéséhez egyébként is hozzájárulnak.

És azért azt se felejtsük el, hogy az unatkozást is „meg kell tanulnia” a gyerekeknek. Ez fejleszti a kreativitást, a problémamegoldást, hiszen ki kell találni, mi legyen. Azzal pedig mindenképpen érdemes számolnunk, hogy augusztus utolsó két hetében – ha tetszik, ha nem – az egész családnak egészen bizonyosan vissza kell szoknia az iskolás hétköznapokba!

– Beszéljünk kicsit az anyagi vonzatáról a nyárnak: sok családnak megterhelő a rendelkezésre álló táborok költségvetésbe való beleillesztése, ráadásul ilyenkor nincs kedvezményes iskolai étkezés, annál több az igény fagyira, strandra, különleges programokra. Ki lehet valahogyan törni ebből a kínzó szorításból?

– Ez azért különösen nehéz kérdés, mert a válaszon ugyan egyértelmű IGEN, de ez azon múlik, hogy a szülők mennyire képesek magukat távol tartani a társadalmi nyomástól, illetve mennyire hiszik el, hogy egy szülőt nem azért szeret a gyermeke, mert mindent – sőt, sokszor erőn felül is – megad a neki. Sajnos coachként is gyakran találkozom ezzel a problémával, és hát a tudtaformálás bizony hosszú, nagy kitartást és eltökéltséget igénylő folyamat.

De visszatérve a kérdésre: A táborok esetében ma már az interneten óriási a kínálat, így azért lehet válogatni az árak tekintetében is. Bár ezek egyértelműen megterhelik a család pénztárcáját, különösen több gyermek esetén. Talán itt segítség lehet, ha kicsit előre gondolkodunk és már év közben apránként teszünk félre a nyári táborok költségeire. Érdemes az ingyenes gyermekprogramok között is böngészni (ebből is szerencsére már több elérhető országszerte). Ezek különleges programnak sem rosszak, és bár a mindennapos gyermekfelügyeletet nem oldják meg, de ha például sikerülne ismerős szülőknek egymás között megosztani a csemeték nyári felügyeletét, akkor jó megoldás lehet arra, hogy ne feltétlenül az otthon falai, vagy jobb esetben a családi ház kertjében foglaljuk le a gyerekeket.

https://vasarnap.hu/2022/08/24/legyen-szamara-is-orom-a-keszulodes-igy-konnyithetjuk-meg-az-iskolapadba-valo-visszaterest/

Ami az egyéb plusz költségeket illeti, itt a család lehetőségeihez mérten lehet okos megoldásokat találni. Például heti X fagyi; ingyenes strandok felkutatása; vissza lehet térni a strandra hűtőtáskában kivitt szendvicsekre, italokra is, ha annyi fér bele a büdzsébe.

Ami fontos, hogy

ezt magunk se tragédiaként éljük meg, hanem örüljünk annak, hogy ennyi megadatik. Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy máshol sokkal rosszabb körülmények között is élnek családok. Ilyenkor eszünkbe juthatna, hogy ne azon keseregjünk, hogy mi mindenünk nincs, hanem örüljünk annak amink van. És ezt nagyon jó volna átadni, ha valóban boldog gyermekeket szeretnénk nevelni!

– Számos iskola feladatokkal indítja útnak a gyerekeket: olvasónapló, élménynapló, vagy csak szimplán azzal, hogy gyakoroljanak, mert év elején lesz felmérés a tudásukból. Ezeket a feladatokat – tapasztalatból tudom – nagyon nehéz beilleszteni a nyári napirendbe, de ugyanakkor az is fontos, hogy a gyerek érezze, ilyenkor is vannak kötelességei. Mit szabad, és mit nem kell csinálni, ha nyárról és tanulásról van szó?

– Az olvasónapló, élménynapló megírását – ha ezek kötelező és nem szorgalmi feladatok – nem lehet megkerülni. Olvasónapló esetén érdemes beosztani a nyár egészére a feladatot úgy, hogy a családi nyaralás ideje ez alól kivétel legyen! A családi együttlétet ne tetézzük egy plusz lehetséges konfliktusforrással! Szülőként egyébként is fontos lenne tudatosítanunk, hogy ezek nem a mi, hanem a gyermek feladatai.

Ha nem végzi el, akkor a következmény is az övé – erre érdemes azért felhívni a figyelmét, azzal kiegészítve, hogy az a következmény mivel is jár majd ránézve.

Például ha az olvasónapló el nem készítéséért egyest fog kapni, akkor már a rajtvonalnál hátrábbról indul a következő tanévben és rögtön megnehezíti a saját helyzetét, hiszen majd javítani kell. Egy biztos, ne hagyjuk az utolsó pillanatra megoldandó feladatként az olvasónapló elkészítését!

Kicsit más a hozzáállás, ha szorgalmi feladatról van szó. Ilyenkor egy tisztázó beszélgetéssel lenne érdemes indítani: milyen előnyökkel jár, ha elkészül a feladat, illetve mennyire befolyásolja a nyári pihenést. Ezt a kisiskolásokkal nyilván több, a nagyobbaknál már jóval kevesebb szülői meglátással irányítva érdemes megtenni.
Az év eleji felmérések rémének alárendelt gyakoroltatást én személy szerint nagyon nem pártolom! De!

Írni, olvasni, számolni nem csak a tankönyvek és munkafüzetek alapján lehet. A határtalan szülői leleményesség itt is nagy segítség – a hétköznapi tevékenységekbe, például vásárlásba való bevonáson át egy-egy társasjátékig bármi segítheti a tanultak alkalmazását, „gyakorlását”.

A vásárlásnál össze lehet számolni, hogy mennyit kell majd fizetnünk a pénztárnál, hogy az X joghurt mennyivel olcsóbb az Y-nál, hogy ha 3 kg almát veszünk, akkor az mennyibe is fog kerülni. Olvasást lehet úgy is gyakorolni, hogy amíg az anyuka főz, vagy vasal, addig a gyerek valamit felolvas a „szórakoztatására”. Vagy a múzeumban a tájékoztatókat a gyerekek olvassák fel a családnak, stb… Ezek a megoldások ráadásul motiválók is lehetnek a gyermekek számára, mert megtapasztalhatják, hogy valóban nem az iskolának tanulunk, hanem a megtanultak részét képezik a hétköznapjainknak.

https://vasarnap.hu/2023/01/24/csak-egy-felevi-bizonyitvany-iskola-tanulas-felveteli-galla-krisztina-csaladtrener/

Természetesen a nagyobbaknál, középiskolásoknál más kérdés a gyakorlás. Az ő esetükben hatványozottan érvényes, hogy a szülő csak támogatóként legyen jelen: segítsen esetleg az átismétlendő részek kiválasztásában, az ismétlés időtervének elkészítésében, és időnként rákérdezzen, hol tart ebben a gyermek. Ha csúszást tapasztal (ami nem ritka, és ezért érdemes lazább időtervet készíteni már az elején), akkor újra átbeszélhetik a menetrendet annak tükrében, hogy a halogatás mivel is jár tulajdonképpen.

A szülőknek azért megsúgom, hogy tanév elején a legtöbb pedagógus maga is ismétléssel kezd az osztályokban, és az év eleji felmérések csak ez után következnek…

– Évről évre felmerülő probléma, hogy a nyaraláson előjöhetnek olyan családi feszültségek, amelyek ugyan a hétköznapok forgatagában is ott vannak, de a feladatok hiánya, az összezártság előhozhatja ezeket. Arról nem is beszélve, hogy a nyaralást mindenki nagyon várja, de nem mindig minden úgy sül el, ahogy azt szerettük volna (például hideg a Balaton vagy jön egy váratlan betegség utazás közben). Hogy tudjuk jól kezelni ezeket a váratlan helyzeteket és feszültségeket?

– Egyrészt érdemes elé menni néhány feszültséget, konfliktust okozó helyzetnek már a tervezés, készülődés időszakában. Igyekezzünk olyan programokat tervezni a vakációnkra, amely egyformán jelent kikapcsolódást a családtagoknak, de az is lényeges, hogy már pl. az úti cél, az annak elérését szolgáló közlekedési eszköz megválasztásakor is legyünk körültekintőek! Kit mi érdekel, mennyit bír ülni, állni, járkálni stb.? Tudjuk-e jól kezelni a hajnali repülőgép indulást? Bírják a gyerekek a hosszabb utazást az autóban, vagy óránként meg kell majd állnunk? Mi minden kell ahhoz, hogy a család jól érezze magát a nyaraláson? A hétköznapi rutinból való kizökkenés felüdítő lesz, vagy inkább problémák forrása lesz? Mi az, amit mindenképp biztosítanunk kell ahhoz, hogy ne ez az utóbbi következzen be? Utazzunk-e együtt nagyszülőkkel, barátokkal, baráti családokkal? Ha igen, mire számíthatunk egy ilyen összezártabb együttlét során? Ha ezeket és az ehhez hasonló dolgokat legalább nagy vonalakban tisztázzuk, akkor máris kizártunk néhány váratlan(nak tűnő) helyzetet.

A családi nyaralás tervezgetése egyébként is jó kis program lehet a gyerekekkel együtt; egyrészt a várakozás öröme fokozza az élményt, másrészt így mindenkinek módja van megfogalmazni, mire vágyik, mit szeretne. Itt azért zárójelben szeretném felhívni a kisgyermekekkel nyaraló szülők figyelmét arra, hogy ezek az alkalmak általában inkább a kikapcsolódás, sem mint a klasszikus pihenés alkalmai…

Amúgy a váratlan helyzetek, ahogy az az elnevezésben is benne van, váratlanok. Nyilván egy betegség nagyban befolyásolja, hogyan oldjuk meg a helyzetet. Sajnos előfordulhat, hogy ez nem csak hogy felborítja a terveinket, de meg is hiúsítja a pihenést. Ilyenkor nincs más választásunk, mint az után, hogy a lehető legmegnyugtatóbban rendeződött a helyzet, igyekszünk arra koncentrálni, hogyan tudjuk majd pótolni az együttlétet.

Minden egyéb helyzetben kapaszkodhatunk a „minden rosszban van valami jó” közhelybe, és ha a jók kereséséből sportot űzünk, mindjárt elviselhetőbb lesz mindaz, ami nem a terveink szerint sült el. Végső soron pedig ott van a humor, a nevetés…

– Tudna esetleg olyan alternatív programlehetőségeket javasolni a szülőknek, amivel le lehet kötni a gyermekeket televízió és nagy pénzráfordítás nélkül is a nyári szünetben?

– Először sajnos meg kell jegyeznem, hogy ma az okostelefonok, a tabletek és a számítógépek használata nagyobb gondot jelent – már az óvodás korosztályban is!!! – mint a televízió. Így elsősorban azt kellene elfogadnunk, hogy ezeket nagyon korlátozottan és szigorú szülői felügyelet mellett engedjük gyermekeinknek szabadidő eltöltésére használni. Ne legyenek illúzióink arról, hogy mennyit „fejleszt és tanít” a gyerekeinken egy-egy „okos” játék, és legyünk tisztában milyen veszélyeket rejtenek ezek magukban!

https://vasarnap.hu/2024/09/10/szakerto-vasarnapnak-hasznaljuk-okosan-okoseszkozoket/

Az alternatív programlehetőségek között én mindenképpen a legelső helyre tenném a beszélgetést. Bármiről, szabadon, nem oktatási, nevelési céllal, hanem „csak” a kapcsolódás kedvéért. De lehet sétálni nyitott szemmel olyan dolgok felfedezésére, amelyeket a rohanós hétköznapokban esetleg észre sem veszünk.

Az egyik nyári táborban (kamaszok körében is!) óriási sikere volt a Felhőlesnek – ez otthon is kiválóan megvalósítható. Csak egy felhőkkel tarkított égbolt és jó fantázia kell hozzá.

A társasjátékok virágkorát éljük, és ha költséghatékonyak akarunk lenni, ezeket akár cserélgethetik is egymás között a családok. De visszanyúlhatunk a jó öreg, ma már talán retrónak számító papír-ceruza alapú játékokhoz (pl. amőba, akasztófa, torpedó – talán ezek még mondanak valamit a mai szülőknek is). Készíthetünk újságokból kivágott képekből alkotásokat, akár közösen is. De lehet együtt főzni, kertészkedni, kézműveskedni. Vagy az interneten találni olyan jópofa kis játékokat, amelyek a háztartásban megtalálható eszközöket felhasználva különféle ügyességi feladatokat mutat be.

És még sorolhatnám, de azzal mindenképpen számolnunk kell, hogy

ha közös időtöltésekben gondolkozunk, akkor bizony az azt jelenti, hogy a mi időnkre is szükség van. Ezzel pedig érdemes bőkezűen bánnunk, hiszen ez az egyik legértékesebb dolog, amit a gyermekeinknek adhatunk…

Vezetőkép: Freepik.com