Embervezetőket képeznek keresztény szellemiségben a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban

Együtt cselekvő nevelés – ebben hisz Schulek Gáspár, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium pályakezdő történelem szakos tanára, aki szinte ahogy belépett a tanáriba, saját osztály kapott. A fiatal tanár szentimrés öregdiák, itt tanult bele az őt jellemző közvetlen pedagógiába. A budai ciszterci középiskola diákjainak egyébként is sajátja az önállóság és a tettvágy, az iskoláért, a diáktársakért és a másokért való cselekvő buzgalom.

„Amikor megkérdeztem az egyik kollégámtól, aki kutatta a ciszterek történetét, hogy szerinte mégis mi a veleje a ciszterci lelkiségnek, azt mondta: a családias légkör. Már a világháború előtt is ez volt a ciszter iskolák sajátossága. Ezzel én mint diák is nagyon jól tudtam azonosulni, és most tanárként is – mondta Schulek Gáspár, akit számunkra az iskolaigazgató, Barlay Bence „elképesztő tudású” emberként jellemzett, aki „mindezt egy nagyon jópofa, játékos alázattal éli meg”.

„Bringával járok iskolába, reggel, amikor beparkolok, rendszeresen azt látom, hogy Schulek tanár úr reggel 7-kor, negyed 8-kor az osztályába járó fiúkkal kint focizik az udvaron” – mondta, s kifejtette, hogy az ő alakja, noha házasember, visszahozza egy kicsit a szerzetes tanári attitűdöt az intézmény falai közé.

„Megszólítható, ott van a gyerekek között, ez pótolhatatlan, ennél többet egy tanár nem tud megtenni”

– mondta róla.

S habár még megszólaltatjuk őt is, nem Schulek Gáspárról szól ez az írás, de talán nem helytelen, ha azt mondjuk, hogy példája jól jellemzi a Szent Imre Gimnázium együtt cselekedni tanító légkörét.

Az iskolai programok javát a Diákkamara intézi, szervezi. Süveges Ármin elnökkel, illetve két korábbi diákvezetővel, az iskolát ezekben a napokban befejező Dabóczi Boglárkával és Diószeghy-Papp Sebővel beszélgettünk erről. Sorolhatnánk a programokat a rendre Tatán, mindig szeptember elején megrendezett gólyatábortól kezdve a különböző bálokon – amelyeken klasszikus és modern táncokat is táncolnak a diákok –, a farsangon, vagy éppen a Fociszter nevű labdarúgó-bajnokságon keresztül a különböző kulturális témanapokig. A lényeg egy, ezeknek a megszervezésében, tematikájában óriási az iskola vállalkozó kedvű, cselekedni bátor diákjainak szerepe.

A gimnázium legtöbb tanulója ötödiktől tizenkettedik osztályig jár ide, tehát náluk már az általános iskolából kilépő ötödikesek is mindjárt gimnazistává válnak. Diószeghy-Papp Sebő úgy fogalmazott, jó volt megélni, hogy már ötödikesként is felnőttként kezelték őket a gimnáziumi tanárok. Ez is önállóságra vezetheti a fiatalokat.

Azzal, hogy a tízéves alig múlt kicsik, és fiatal felnőttek is járnak az iskolába, az eltérő korú diákok közti gondoskodó kapcsolat is természetesen együtt jár. Csak egy példa az iskolaigazgatótól:

„A hatodikosok erdei iskoláját a tizedikes évfolyam diákjai vezetik. Őrsökbe szerveződnek, és minden őrsnek van két tizedikes mentora. Ennél szebb példát nem is tudok arra mondani, hogy milyen jó az, amikor egy 16 éves felelősséget vállal a kis 12 évesért. És vetélkednek azért, hogy ki mehet el őrsvezetőnek, mert akkor presztízse van!”

Évente egy új, kilencediktől induló osztályt indítanak, így jön ki, hogy a felsőbb évfolyamokon már négy párhuzamos osztály halad az érettségi felé. Jelenleg 930 szentimrés diák van, így nem ritkák a 38-as osztálylétszámok sem.

Schulek Gáspár – persze ő is volt őrsvezető – ezzel összefüggésben arról beszélt, hogy ez az iskola „nem való azoknak, akik nagyon igénylik a személyes osztályfőnöki törődést, pont a nagy osztálylétszámok miatt”, viszont nagyon is való azoknak a diákoknak, akik tudnak élni azzal a nagy-nagy szabadsággal, amit szavai szerint az iskola nemcsak a diákoknak, de a tanároknak is nyújt.

„Ha valakinek van egy jó ötlete, akkor azt igyekszik az iskola felkarolni, támogatni akár anyagilag is”

– mondta.

Ha már itt tartunk, nézzük, hogy kinek való ez az iskola: Schulek Gáspár a fentiek mellé hozzátette azt, hogy a közösségi embereknek, akik „mindenevők”, és szeretik sok mindenben kipróbálni magukat.

Egy másik tanár, Marosi-Nagy Edit szerint „azok boldogulnak igazán náluk, akik jól bírják a stresszt”. Arról beszélt, s ezt többen is hangsúlyozták, hogy a szentimrés osztályok válogatott tehetségekből állnak, olyan diákokból, akik a korábbi osztályaikban a legjobbak, legokosabbak voltak, központi figurák. Vagyis meg kell küzdeni azzal is, hogy ezekben az osztályokban már nehezebb kitűnni a többiek közül. A Vasárnap.hu stábja is azért kereste fel az iskolát, mert igen szép helyezést értek el a Mathias Corvinus Collegium (MCC) és az Oktatási Hivatal gimnáziumokat rangsoroló, ebben a tanévben megjelent listáján.

A „kinek való?” kérdésre Barlay Bence úgy felelt, hogy olyan gyerekeknek, akik „számára fontos a közösség, akiknek fontos, hogy az iskola nem áll meg kettőkor-háromkor a tanórák befejeztével, hanem bizonyos szempontból akkor kezdődik csak igazán, tehát akiknek fontos az, hogy a 41 szakkör közül valamiben pluszt kapjanak. Olyan gyereknek való, aki tud a hétvégéjéből áldozni, akinek fontos az, hogy az osztályával nyári táborba menjen.”

S végül, de egyáltalán nem utolsósorban, olyan gyerekeknek,

„akinek fontos az, hogy mindezt keresztény szellemiségben éljék meg”.

Ezzel kapcsolatban is az látszik, hogy az iskola együtt cselekvő diákjainak mennyire fontos szerepük van. Mindjárt kifejtjük ezt, de előbb íme, a kontextus:

„Most már mintegy negyedik éve nincs ciszterci szerzetesünk, tehát atya nélkül maradtunk. Rendkívül megijedtünk, számunkra evidens volt, hogy fekete-fehér habitusában állandóan köztünk van egy atya hús-vér valójában. Nagyon nehezen éltük meg, amikor Szkaliczki Örs atya, aki rendkívüli osztályfőnök, nagyon jó hittantanár volt nálunk, azt mondta, hogy muszáj feladnia a tanárságát”

– idézte fel Barlay Bence, s hozzátette, hogy Szkaliczki Örs atya az ország egyik legnagyobb plébániáját vezeti Budapest-Szentimrevárosban, s érthető volt a döntése, hiszen „első a plébánia, azt nem láthatja el egy civil ember” – jegyezte meg az igazgató.

Újra kellett tehát szerveződnie a gimnázium hitéletének. „Rendkívül büszke vagyok a kollégáimra, főleg arra a négy kollégára, akik a pasztorális csoportot alkotják, mert ők elképesztő odaadással, elkötelezettséggel újjászervezték a Szent Imrének a hittan, a spirituális, a lelki életét, és nagyon gazdaggá tették” – fogalmazott Barlay Bence.

A nekünk nyilatkozó diákok közül Dabóczi Boglárka Perczel Tamás tanár, pasztorális koordinátor személyét emelte ki, ő vezeti az említett csoportot.

„A tanár úr ötlete volt, hogy létrehoz egy diákokból álló szervezetet, aminek az a lényege, hogy mi, diákok lelki napokat tartunk adventben és nagyböjtben az alsóbb éveseknek” – mondta. Ez az iskolán belüli szervezet, amely hasonlóan működik, mint a Diákkamara, a Parázs nevet viseli.

„Most már annyira kinőtte magát, hogy más iskolákban is szerveződik. Vannak olyan iskolák, diákok közötti találkozók, amelyeken kicseréljük egymással a gondolatainkat, tapasztalatainkat” – mondta Boglárka, s büszkén úgy fogalmazott, hogy „most már a lelkiséget is a diákság irányítja”.

“Ez szerintem azért nagyon fontos, mert talán ha egy korban hasonló ember beszél a hitéről, és foglalkozik ezzel a témával, akkor sokkal könnyebben kapcsolódnak hozzá a többiek” – mondta.

Süveges Ármin átvéve a szót arról beszélt, hogy emellett, illetve a magától értetődő iskolamisék mellett a nagyböjtben megtartott Exodus lelkigyakorlat is nagyon jelentékennyé vált az iskolában. „Vas Zoltán és Kolek István tanár úr, akik hittantanárok az iskolában, honosították meg ezt a Szent Imrében” – mondta.

Erre a lelkigyakorlatra párosával jelentkezhetnek a diákok, a párok tagjai – sziklamászó szakkifejezéssel élve – kötéltársként segítik egymást.

„A lelkigyakorlat legfontosabb eleme a napi imádság, és ehhez vannak mindenféle – én úgy szoktam mondani, hogy segítő – fegyelmek, tehát egyéb megkötések: a nasizás megszüntetése, az édesség teljes elkerülése, hideg vizes zuhanyzás, a telefonhasználat minimalizálása, a tévénézés tilalma, és még sorolhatnánk. 10-12 ilyen segítő tilalom van, és azért ezek tudnak nehézségeket okozni. A kötéltársak arra vannak, hogy ezeken átlendítsék egymást”

– fejtette ki Ármin.

A ciszterci iskola hitélete a közelmúltban vonzóvá vált egy indiai jezsuita iskolának is. Kotschyné B. Anna angoltanárnő számolt be róla, hogy az indiaiak két másik magyar egyházi gimnázium mellett velük is felvették a kapcsolatot. Az együttműködés részeként az iskola egy csoportja ősszel közel két hetet töltött el Mumbai-ban. Az indiaiak pedig a közelmúltban adták vissza a látogatást, s jöttek el Budapestre.

A már szóba hozott hittantanárt, pasztorális koordinátort, Perczel Tamást is faggattuk arról, milyen az élet – a hitélet – szerzetes nélkül az iskola falai között. Szerinte változik az egyház képe az emberek fejében, és ez követhető nyomon az ő iskolájukban is.

„Amíg úgy gondolkodunk az egyházról, hogy az csupán a papokból és a püspökökből áll, akkor azt vehetjük észre, hogy az egyház kezd elsorvadni, eltűnni. Hiszen egyre kevesebb pap van, egyre kevesebb fölszentelt szerzetes van, tehát akkor az egyháznak vége. Azt gondolom, hogy egy szemléletváltás van kibontakozóban, ennek vagyunk a tanúi. Amiatt, hogy kevesebb fölszentelt személy van az egyházban, egyre több és több feladat hárul azokra, akik az egyház tagjának érzik magukat egyszerűen azért, mert meg vannak keresztelve. Az egyház alapvetően mindig is az emberekre épült. Ez egy közösség, és ezt a közösséget szeretnénk fejleszteni itt az iskolában is. Ehhez csak az kell, hogy legyenek olyan kollégáim, akik a saját keresztény hitüket komolyan gondolják, és nem szégyellik, nem is reklámozzák, hanem megélik a mindennapokban”

– mondta.

Perczel Tamás szerint egy jó közösség ismérve az, hogyha közös értékrendet vallanak, akkor azt megpróbálják tettekre váltani a gyakorlatban.

„Ezt csináljuk mi is. A római katolikus egyház, mint ahogyan a keresztény egyházak mindegyike a szeretet Istenében hisz, egyszerűen lefordítva: Hogyan tudjuk a szeretetet tettekre váltani, megélni egy iskolai rendszerben? Hogy lehet ez közös nevező, közös érték? Mit tudunk tenni, ami ezt erősíti? Szerintem minden közösségi dolog, ahol együtt feladatokat csinálnak, vállalnak, az ezt erősíti” – mondta.

Perczel Tamás példaként az iskolai közösségi szolgálat intézményét említette, amelynek nemcsak formálisan tesznek eleget, hanem valóban komolyan is veszik.

„Igyekszünk ebben az iskolában ezt úgy csinálni, hogy valódi, személytől személyig tartó kapcsolatok működjenek” – mondta. Diákjaik időseket látogatnak, kisebb gyerekekkel, óvodásokkal foglalkoznak, vagy éppen hátrányos helyzetű gyerekek tanulását segítik, nagycsaládosok mindennapos életét támogatják tettekkel. Ebbe a körbe még a hajléktalanszolgálat is beilleszthető.

Ez a fajta segítő cselekvés nyilvánul meg akkor is, amikor – advent idején, húsvét előtt – cipősdoboz-ajándékcsomagokat gyűjtenek, válogatnak az iskola diákjai. A mögöttünk lévő adventben a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve Gyulaj óvodásainak és általános iskolásainak, illetve Kárpátalja rászorultjainak állítottak össze cipősdobozba zárt adománycsomagokat.

Barlay Bence ottjártunkkor arról is beszélt, hogy iskolájukat – más középiskolákkal egyetemben – elitgimnáziumnak tartják. Amikor erről kérdezik, arra gondol, hogy

„az itteni gyerekekkel kapcsolatban tisztában vagyunk azzal, hogy ők embervezetők lesznek, az adottságaik, az életútjuk, a gyökereik arra predesztinálják őket, hogy vezetőkké váljanak”,

ennek fényében, mint fogalmazott, vállalniuk kell az elit jelzőt. Olyan felnőtteket akarnak kinevelni, felkészíteni a rájuk váró “embervezetésre”, akik felelősséggel viseltetnek a társaikért, „és mindezt keresztény szellemiségben, boldogan”.

Ezek is érdekelhetik:

https://vasarnap.hu/2025/05/15/tanszerek-meg-a-szerszamosladaban-is-avagy-a-korosi-gimnazium-masodik-aranykora/

https://vasarnap.hu/2025/05/24/egyszeru-ez-mint-bences-diaknak-az-atomfizika-a-pannonhalmi-gimiben-egesz-evben-tabor-az-elet/

Vezetőkép: Süveges Ármin, Diószeghy-Papp Sebő, Dabóczi Boglárka, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diákjai. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona