Erősödő baráti és családi kapcsolatok, mélyebb beszélgetések és javuló képességek 40 nap digitális böjttől – A kezdeményezés ötletgazdájával, Máthé Zsuzsával beszélgettünk!

Negyven nap telefon és kütyük nélkül – nem kevesebbet vállalt 120 diák az idei böjti időszakban, mint a képernyőmentes életet. Ami a szülők generációjának még természetes volt, nekik kihívás és életre szóló élmény, amely azt is megmutatta, milyen nagy a különbség az online és az offline hétköznapok között. Hogy mit hozott a gyerekek életébe ez a 40 nap, arról a kezdeményezés ötletgazdáját és életre hívóját, Máthé Zsuzsát, a Szent István Intézet igazgatóját kérdeztük.

Vannak személyes visszajelzések a gyerekek részéről, hogy hogyan élték meg a 40 napot telefon és kütyük nélkül?

Sokat meséltek a 12-14 éves korosztályhoz tartozó gyerekek a tapasztalataikról, elsősorban arról, hogy mennyire nem volt könnyű belekezdeniük a digitális böjtbe, az online szórakoztató tartalmak mellőzésébe.

Hihetetlen erős függőséget jelent ugyanis – és tudjuk, nem csak a fiataloknak – a zsebekben hordott okostelefon.

Bár nagy örömünkre szeptember óta az oktatási intézményekben csak tanulási céllal lehet elővenni ezeket az eszközöket, de a tapasztalat az, hogy iskola után azonnal előkerülnek a telefonok. Azok, akik osztályközösségükkel vállalkoztak a többhetes korlátozott okoseszköz-használatra az iskolaidőn túl is, egy olyan nemzedékhez tartoznak, amelynek tagjai már beleszülettek az online létbe, mondhatni az anyatejjel szívták magukba a képernyők kékes fényét. Sajnos legtöbbször teljesen hiányoznak is azok a tapasztalatok, amik a kütyümentesség tartós megélését jelentik. Digitális bennszülötttekről beszélünk, akik nem rendelkeznek már ismerettel arról, milyen „csak” a valóságban élni.

https://vasarnap.hu/2025/03/07/puskas-balazs-a-mobiltelefonok-tiltasa-ujra-megnyitotta-a-lehetoseget-a-normalis-kozossegi-eletre/

Mit mondtak a gyerekek, mi volt a legnehezebb? Miben tapasztaltak pozitív változást?

A digitális detoxikáció első hete szinte mindenkinek nagyon nehéz volt,

hasonló tüneteket produkáltak, mint más függőségek elvonásakor tapasztalnak az érintettek.

Fontos, hogy azok a fiatalok alkalmazkodtak könnyebben az új helyzethez, akiknek a családjaik támogatóbbak voltak és maguk is komolyan vették a gyerekek vállalását. Többen beszámoltak arról, hogy a megvonással járó átmeneti szorongásnövekedés után megtapasztalták az unalom érzését.

Egy fiatal, aki megbetegedett, otthon lábadozva például észrevette a plafonon lévő, korábban sosem látott repedéseket. Ez az apróság is azt jelenti, hogy a gyerekek elkezdték szemlélni, szemügyre venni az őket körülvevő világot. A következő lépés a visszajelzések szerint az volt, hogy elkezdtek olyan tevékenységeket végezni, melyek vagy újdonságot jelentettek vagy elhanyagolták őket korábban:

többet sportoltak, szerveztek baráti programokat, sétáltattak kutyát, új hobbik felé nyitottak. Sokan beszámoltak arról is, hogy pozitív változást éltek meg családi és baráti kapcsolataikban, többet és mélyebben beszélgettek, új közös programokra jutott idő.

Az osztályok közösségi szinten is tapasztaltak hasonló változásokat.

Volt, aki visszalépett? Vagy éppen ellenkezőleg, elhatározta, hogy folytatni fogja a kütyümentességet?

Néhány fiatal nem vállalta a megmérettetést, ugyanakkor többen voltak olyanok, akik kifejezetten örültek a kihívásnak és felvillanyozta őket az, hogy egy ilyen, a korosztályukban különleges és méltánylandó, kifejezetten menő vállalást tettek. Nagy öröm az, hogy többen jelezték, szeretnék továbbra is tudatosan korlátozni a digitális térben való jelenlétüket, mert egyszerűen jobban érezték magukat a detox-időszakban.

A böjtöt megelőzően pszichológiai tesztek során vizsgálták, hogy milyen a gyermek figyelem-koncentrációja, milyenek a társas készségei, milyen fokon van az érzelmi intelligenciája és mennyire vált esetleg már függővé a személyes képernyő használattól. Mit mutatnak a kimeneti eredmények, milyen változások zajlottak le a gyerekeknél a fenti készségek tekintetében?

A legfontosabb mérőszám, hogy a gyerekek átlagosan 92-95 percet használták naponta a böjt alatt is a különböző digitális eszközöket. Ehhez fontos tudni, hogy nem teljes mentességet kértünk tőlük, ez nem is lett volna életszerű, hanem azt, hogy a szórakoztató tartalmakat, platformokat mellőzzék.

Bizonyos alkalmazások, mint pl. a MÁV applikáció vagy az e-Kréta használata nem is nélkülözhető, ahogy az iskolai feladatok megoldásához is sokszor volt szükség számítógépre, okostelefonra. A napi, átlagosan másfél óra digitális eszközhasználat még így is sok idő, valódi jelentősége azonban csak akkor érthető meg, ha tudjuk, hogy

a korosztályos átlag több, mint négy óra használatot jelent naponta! Ez egy átlag szám, ebben benne vannak azok is, akik tudatossabbak és azok is, akik napi 10-11 órát töltenek a digitális térben.

A részletes bemeneti- és kimeneti mérések, valamint a nem böjtölő kontroll osztályoknál elvégzett mérések előzetes eredményei minden paraméterben javulást mutattak. Igaz ez a kognitív képességekre, a mentális és szociális állapotra és az általános jóllét mértékére is. A hatalmas felvett adathalmaz részletes kiértékelése Hal Melinda klinikai szakpszichológus vezetése mellett még zajlik, júniusra készülnek el a végső elemzések. Ezeket szervező partnerünkkel, a Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága (EKIF) közreműködésével publikálni is fogjuk egy kiadványban.

 

 

A célunk az, hogy ennek a világban is egyedülálló követéses mérésnek az eredményei ne csak a tudományos életnek, hanem minden gyermekekkel foglalkozó pedagógusnak, szakembernek és természetesen a szülőknek is informatív, hasznos tartalmat, gyakorlati segítséget jelentsenek.

Lesz valamilyen formában folytatása a kezdeményezésnek?

A böjti kihívás néhány nappal ezelőtt a jól megérdemelt jutalommmal, egy közös nagy kirándulással zárult. A hat résztvevő osztállyal és kísérőikkel hajókáztunk, megtekintettük a Szent István Bazilikát, bejártuk a Parlamentet, majd egy finom ebédet fogyasztottunk el együtt.

A legkevesebbet mobilozó osztályok közösséget erősítő programokra pénzjutalmat is kaptak, az osztályfőnököknek pedig kétszemélyes vacsora-utalvánnyal köszöntük meg, hogy bátorították osztályaikat a részvételre és a detoxikációban való kitartása.

A Szent István Intézettel elkötelezettek vagyunk a fontos ügy további képviseletére, a sok pozitív visszajelzés és a fiatal generációk körében tapasztalható digitális függés megdöbbentő mértéke arra ösztönöz bennünket, hogy folytassuk a megkezdett utat, akkor is, ha talán szélmalomharcnak tűnik.

A mérési eredmények ismeretében szeretnénk kiszélesíteni és vonzóvá a digitális önkorlátozást. A következő tanévtől ezért az ország minden iskolájában meghirdetjük az „Analóg november – Gyűjts offline időt az iskoládnak!” programot.

A pilot program arra vállalkozik, hogy a képernyőidő mérésének lehetőségével, annak minél alacsonyabb szinten tartásával tapasztalhassák meg a felső-tagozatos fiatalok, milyen élmény nyitni a virtuális valóságból a való életre. Természetesen itt is lesz versengés, ehhez kapcsolódó motiváló ajándékok, programok. A részleteket az iskolakezdés idején nagy örömmel osztjuk majd meg a vasárnap.hu olvasóival is.

A közelgő nyári szünet kapcsán pedig buzdítunk minden családot, hogy tudatosan próbáljanak minél többször kiszakadni a digitális világból, szabaduljanak ki az életre!

Vezetőkép: Szent István Intézet