Ezt gondolják a magyarok az LMBT+ jelenségekről
A Családtudományi Szövetség kutatása a különböző korcsoportok hozzáállásáról.
A kutatást a Családtudományi Szövetség – Társadalomtudományok Kutatócsoport készítette azon céllal, hogy a válaszadók elmondhassák a szélsőséges gender-ideológiához köthető leszbikus-meleg-biszexuális-transznemű és változó irányzatokkal (LMBT+) kapcsolatos tapasztalataikat. Az adott vizsgálat kvalitatív és semmilyen értelemben sem előítéletes, sőt: kifejezett objektivitással a hétköznapi emberek álláspontjára kíváncsi elemzés volt.
A célcsoport aktív korú, európai értékeket valló, hétköznapi ember. Ezúttal nem tettünk különbséget a lakóhely (város-vidék), az iskolai végzettség, az egyedül élők és a családosok között sem. A szövegekben mindenki megpróbálta a maga módján definiálni, mi történik, ezért olykor előkerültek régi terminológiák és keletkeztek újak. Régi: megrontás; ferde hajlam, deviancia, szexipar, transzvesztita (stb.). Újak: szexuális terrorizmus; kulturális hidegháború, demográfiai öngyilkosság (stb.).
A próba-tesztekből kiderült, hogy bár a megkérdezettek sok esetben használják az új kifejezéseket, azok pontos jelentésével nincsenek teljes mértékben tisztában (pl. genderizmus, coming out, transzszexuális, queer, lobbi, konteó), ugyanakkor a válaszadók szinte mindegyike hallott már az LMBT+ tevékenységekről.
Az idősebb korosztály (50+) közül néhányan elővették a régebbi fogalomrendszert, amelyek ma már megbélyegző, büntetendő vagy a tudományos és a köznyelvből kivont, vagy illetlennek számító szavakat tartalmaznak (h*mokos, b*zi, stb.).
A 40-50-es korcsoport saját kamasz vagy fiatal felnőtt gyermekei érintettségéről is beszélt, megnevezve konkrét, számukra nyugtalanító területet („Gyermekeim ugyan nem meleg beállítottságúak, mégis a médiában hangoztatott szlogeneket vélem felfedezni mondataikban. Nagyon befolyásolhatók az alig felnőtt, sok mindenben tájékozatlan fiatalok.”).
A harmincasok határozottan és precízen fogalmaztak.
Kisgyermekesként, többen a felelősségvállalás révén érintettek és tehetetlennek érzik magukat („Van ennek egy politika/társadalmi vonzata is. Erről sajnos Magyarországon érdemben vitatkozni – értsd: klasszikus értelemben – nem lehet”.)
A huszonévesek válaszaiból kitűnt, hogy a lázadás, mint fiatalkori értékrend átalakulóban van. A fiatalokat ma már nem rendszabályokkal győzik meg, hanem a korlátlan szabadságjogok tetszetős megfogalmazásával: Légy önmagad! Jár neked! Változtass! Szabad vagy! – amely rigmusok a közösségi helyett az individuális eszmerendszert erősítik.
Változtak a lázadás külsőségei is, és ma már nem az a menő, aki ruhát, hanem aki testet vált.
A válaszadók jelentős része nem értette, hogy a társadalom kis hányadát érintő problémával miért kell intenzíven foglalkozni („Kis csoportról van szó, lobbisták. Nem is értem, hogy érnek el törvénymódosításokat, gyerekeket érintő kérdésekben pláne nem. Döbbenet. Ez diktatúra!”).
A leghevesebb reakciókat kiváltó kérdés a pedofilokra vonatkozó volt, és az otthoni nevelés, az iskola jelentősége, a tájékoztatás és felvilágosítás fontossága szerepelt a válaszokban. A legtöbben határozottan tartanak attól, hogy a mai trend eredményeképpen a pedofília bekerülhet a hétköznapi nemi irányultságok közé („A pedofília egy betegség. Büntetőjogi kategória! Tűzzel-vassal irtani!” „Nemzetközi és szigorú pedofil-regisztert!” „Nem szabad dekriminalizálni a gyermekpornográfiát és a pedofíliát!”).
A válaszadók jelentős része kifejezetten tájékozottnak mutatkozott. A könyvekben, propaganda ízű filmekben megjelenő LMBT+ személyek létszámát és magatartását túlzónak találták és marginális csoportként további kiemelt támogatásukat sem tartották megalapozottnak.
A „fokozódó agresszív előretörés” miatt a legtöbben úgy vélték, ellen kell állniuk.
E kérdésben a nők és férfiak véleménye határozott és azonos volt. A válaszadók nagyobb csoportjának állásfoglalása a bulvár-médiában feltűnő divatvéleményeket tükrözték. Többen összekeverték például az érzékenységet az érzékenyítéssel, a liberalizáltságot a korlátlansággal, az érdekvédelmet – benne a női érdekvédelmet – az LMBT+ törekvésekkel.
A transzneműség terjedését a többség aggasztónak találta, állami támogatottságával nem értett egyet.
A válaszadók szerint a nemiség szabadon választása megtámadta az erkölcsöt és az igazságosságot (ld. sportversenyek), a természet rendjét és az egészséget. Egyértelmű elutasítottságot mutatott a kiskorúak nemi átalakító műtétjének propagandája. A szülők nevelési kérdésekben a felnőttek döntési pozícióját fenntartanák, és nem kívánnak sem LMBT+, sem más érzékenyítő befolyásolást elfogadni.
Az Internet és összességében a média felelősségét egyértelműen megfogalmazták, s azok szigorúbb ellenőrzését sürgetőnek tartották.
Többen kinyilvánították, hogy a szabályok be nem tartása lehetővé teszi, hogy a fiatalok rosszul értelmezzék a szabadság fogalmát. A gyermekek egészséges érdekeinek hangsúlyozása előtérbe került („Joga van családban felnőni”), és a biológiai adottságok faktumként szerepeltek („Azonos neműeknek nem lehet gyereke.” „Az adottság, az adottság: szemüvegesként soha nem lesz belőlem pilóta.”), valamint elengedhetetlennek tartották független és józan szakemberek jelenlétét („A tudománynak ne akarják előírni, mit támogasson!”).
A fiatal felnőtt gyermekesek többsége úgy vélte, hogy inkább követne konzervatív, mint szélső liberális értékrendet, és gyermekeit szilárd erkölcsi nézetek szerint neveli.
Férfiak és nők egyöntetű véleménye volt, hogy a gondolkodásmód és az életvitel kialakításában a családi minták dominálnak, még akkor is, ha a kamaszkori lázadás időlegesen eltéríti a fiatalt, de felnőtt életében a kapott értékrend szerint él.
A hagyományos családmodell felcserélését a válaszadók nem tartották szükségesnek, annak előrevivő hatását nem látják.
Az apa–anya–gyermekek-modelltől eltérő elgondolásokat kifejezetten károsnak gondolták, amelynek hatása az lenne, hogy a követő generációk önmagukban bizonytalan, megvezetett se-fiú se lányokból álljon.
Dr. Horváth Júlia Borbála
További részletek a Családtudomány Szövetségkutatási 2021. október – 2022, február közötti beszámolójából
A tömeges nemváltoztatás semmiféle értelmes célt nem szolgál
Címlapkép: Unsplash.com
