Felejtsük el a pénzt, ha boldogok akarunk lenni!

Lehet, hogy mai szemmel világunk néha hidegnek és ijesztőnek tűnik, de ha nyitott szemmel járunk, akkor meglepő helyen találhatunk rá a boldogságra. A kedvesség, a jó gyakorlása ugyanis boldogabbá tesz minket, mint ha magasabb lenne a fizetésünk – derül ki egy most publikált kutatásból.

Nemrég készült el a világ boldogságát felmérő jelentés (World Happiness Report) amelyet minden évben március 20-án, a boldogság nemzetközi napján tesznek közzé. Ez tulajdonképpen egy globális elemzés a boldogságról és a jólétről, amelyet a Gallup, az Oxfordi Egyetem és az ENSZ évente elkészít.

Ebben az évben kiemelt figyelmet szenteltek a jócselekedeteknek és a közösségeinkkel szembeni elvárásoknak. A jócselekedeteket három kategóriába sorolták: pénzadomány, önkéntesség és valamilyen pozitív gesztus olyasvalakivel szemben, akit nem ismerünk.

Az adatok alapján a világ lakosságának 70 százaléka legalább egyszer tett valami jót az elmúlt hónapban.

„Ez nagyon-nagyon magas szám” – véli Dr. Felix Cheung, a jelentés társszerzője, aki szerint csak rá kellene néznünk erre a számra, és máris jól éreznénk magunkat, hiszen a körülöttünk lévő 10 emberből hét tett valami jót az elmúlt hónapban.

A jelentés szerint a covid alatt jelentősen megnőtt a jócselekedetek száma, utána viszont visszaesett, ám a tendencia most újra pozitív irányba mozdult el.

„Sokan érezhetik úgy, hogy a világ most nem annyira vidám hely, éppen ezért jó tudni, hogy az emberek kedvesek és nagylelkűek – fogalmazott a jelentés szerkesztője, Dr. Lara Aknin szociálpszichológia professzor.

Ráadásul bizonyított, hogy ezeknek a jócselekedeteknek óriási hatása van nem csk arra, aki kapja, de arra is, aki adja. Mindketten boldogabbnak fogják érezni magukat, éppen ezért a jóindulat kulcsfontosságú lépés saját, de a világ általános boldogságérzetének javításában is – figyelmeztet Ilana Ron-Levey, a Gallup ügyvezető igazgatója.

Jónak lenni jó

Noha az adományozás – egy óra önkéntes munka, esetleg valamilyen más apró, de kedves cselekedet – jelentéktelennek tűnhet azon a listán, amely a boldog élet ígéretével kecsegtet, de az adatok mást mondanak.

„A nagylelkűség előbb prognosztizálja a boldogságot, mint a magasabb fizetés” – állítja a kutatásra támaszkodva Ron-Levey.

A jelentés készítői azt is tanulmányozták, milyen hatása van a jóindulatnak a saját érzéseinkre. Az eredmények szerint egyáltalán nem elhanyagolható.

Egy kísérletben a kutatók egyetemistákat vizsgáltak boldogság szempontjából. Ezután adtak nekik egy kis pénzt – pár dollárt –, azzal, hogy költsék magukra vagy valaki másra, majd újra mérték az azonnali érzelmi reakciókat.

„Szinte minden tanulmányunkban azt találtuk, hogy a véletlenszerűen, bőkezűen adakozó emberek nagyobb boldogságról számoltak be, mint azok, akik önmagukra költötték a pénzt” – számolt be róla Aknin professzor. Külön érdekesség, hogy az amerikai mintázat hasonló volt más országokban is, például Dél-Afrikában, Ugandában és Indiában.

„Szuper szociális faj vagyunk, és nem túlzás azt állítani, hogy a nagylelkűség segítségünkre van emberi kapcsolataink kiépítésében és fenntartásában” – véli Aknin, hozzátéve hogy az emberek sajnos pesszimisták: kevesen számítanak jóindulatra főleg idegen embertársaiktól. Sokan például nem hisznek abban, hogy lesz, aki visszaadja elvesztett pénztárcájukat, ami azt mutatja, hogy kezdjük elveszteni a társadalomba vetett bizalmunkat.

A kutatók ugyanis ezt is vizsgálták: random városokban eldobtak pénztárcákat, és arra jutottak, hogy sokkal többen adták azokat vissza, mint amennyi emberről az ott lakók azt előzetesen feltételezték. Hogy milyen  nagy a különbség a prekoncepció és a valóság között, azt mi sem mutatja jobban, hogy csupán az emberek egyharmada vélte úgy, hogy a pénztárca vissza fog kerülni jogos tulajdonosához, miközben a valóságban az esetek kétharmadában így történt.

Logikus azt feltételezni, hogy ez a „szakadék” is hatással van a boldogságunkra, illetve boldogtalanságunkra. Ha ugyanis mindig a legrosszabbat feltételezzük a többiekről, az befolyásolja azt is, hogyan viszonyulunk az embertársainkhoz. Ha pedig a legrosszabbra számítunk, az állandó félelmet és rossz érzést okoz. A jó hír az, hogy az empátia alkalmazásával be tudjuk temetni ezt a hiátust.

Nem kell indokolatlanul ás irreálisan optimistává válnunk, de sokkal boldogabbak lehetünk, ha bizalmat szavazunk a körülöttünk élőknek, hogy kedvesek lesznek majd velünk.

A jelentés ráadásul arra is rávilágított, hogy az emberekkel szembeni elvárások valóban pozitív irányba változtak, ha valaki maga is vállalta a társadalmi kockázatot, hogy kedves legyen a másik felé. Legtöbben ugyanis rájönnek, hogy a kedvességet a többiek pozitívan fogadják.

Fontos megjegyezni, hogy a személyesség nagyon fontos ezekben az esetekben, hiszen teljesen más átutalni a pénzt, mint elvinni valakit ebédelni. Az is igaz, hogy jobban esik a jócselekedet, ha nem kötelességből, hanem szívből jön.

Még egy fontos tényező közrejátszik abban, ha valaki kevés jót cselekszik. Egyre növekszik az egy főből álló háztartások aránya, ami azt eredményezi, hogy az emberek egy jelentős része magányos. Amerikában például ez a szám döbbenetes: minden negyedik ember arról számolt be, hogy az előző napon minden étkezést egyedül fogyasztott el – ami 53 százalékos(!) növekedés 2003 óta.

Ha pedig magányos vagy, és nincs kire számítanod a bajban, természetes, hogy elveszted a közösségbe, az intézményekbe vetett hitedet, ahogyan az is, hogy kevesebb jót fogsz cselekedni. Ez viszont hatással lesz a boldogságodra.

Vezetőkép: Pixabay