Kis anyák napi érzékenyítés
Közeleg az anyák napja. Mivel is ünnepelhetnénk meg szebben, mint egy LMBTQ-ajándékkal.
A természetes szépség kezd kimenni a divatból. Egyre aggasztóbb a helyzet, hiszen fiataljaink lassan már egy olyan világba nőnek bele, ahol a tökéletesség alapkövetelmény, akármibe kerüljön is. Ennek bűvöletében és szorításában felnőni pedig nem könnyű, már a kilencvenes években sem volt az, de a helyzet mára csak fokozódik.
Filterek és különböző programok arzenálja áll rendelkezésére azoknak a gátlásos kamaszoknak, akik nincsenek megelégedve a külsejükkel, hogy a közösségi oldalakon minél tökéletesebb képet mutassanak magukról.
Sajnos már Hollywood is beállt a sorba, hiszen lassan nincs is olyan híresség, aki a természetes öregedést választaná – egy-két üdítő színfolttól eltekintve. Persze, aki plasztikáztat, azért is megkapja a magáét, de ez mégis mintha kevésbé volna „ciki”, mint az öregedés egyébként természetes folyamata. Az örök élet illúziója? Ki tudja?
Éppen ezért lehetne nagyon örömteli és figyelemfelkeltő az a kezdeményezés, amelyet a népszerű, brit prémiumkategóriás fehérneműmárka hirdetett anyák napja alkalmából. Egy színes-szagos videó, amelyben hús-vér anyukák (köztük a közel hatvanévesen is gyönyörű Brooke Shields, valamint egy népszerű plus size modell és családja) beszélnek arról, milyen nehéz és egyben gyönyörű feladat az anyaság. Nagyon szép gesztus ez attól a divatmárkától, amely korábban kizárólag tökéletes testű modellekkel volt hajlandó együtt dolgozni.
A szlogen ugyan kissé gyanús, egyben klisészerű: Nem számít, milyen anya vagy, miként lettél az, és hogyan alakult a történeted, mi izgatottan ünnepeljük azokat a sokrétű kapcsolatokat, amelyek a valódi szeretetet szülik… (Vásárolj!)
Hááát…
Először is, hogy a manóba ne számítana, milyen anyák vagyunk, és mivé cseperedik az a gyermek mellettünk? Persze, ha abból a szemszögből nézzük, hogy a gyermekünket akkor is szeretni fogjuk, ha kitalálja, ő valójában háromfejű zebrának képzeli magát, akkor már érthető ez a megfogalmazásbeli és logikai bukfenc. A divatmárka ugyanis szépen beállt a sorba, és egy olyan anyamodellt választott magának, akinek gyermeke transznemű…
És itt a második probléma. Az, hogy a gyermek transzneműsége miként is kapcsolódik az anyasághoz, erről talán egy pszichológus jobban tudna beszélni, mint egy fehérneműmárka… de ha átlagosan élő és gondolkodó (urambocsá’ átlagosan kinéző) anyákat és gyermekeiket szeretnénk bemutatni, akkor talán nem a transzneműséggel kellene kezdeni.
Ha pedig heroikusan küzdő példaképeket szeretnénk a nagyközönség elé tárni, akkor kezdetnek mondjuk mutathatnának egy olyan anyukát, aki az ADHD-s vagy az autista, esetleg cukorbeteg vagy kerekesszékes gyermekéért küzd emberfeletti módon.
Vagy a nehézségek ellenére megszülte babáját, pedig a környezete az abortuszt szerette volna rákényszeríteni. Nem lekicsinylendő a kampánybéli anyuka megpróbáltatásait, ezt sokkal közelebb érezhetnénk magunkhoz, ha már az anyaság szépségeinek és nehézségeinek bemutatása a cél.
Így viszont jól látszik – és itt elérkeztünk a harmadik problémához –, hogy az egész kampánynak csupán az a célja, hogy érzékenyítésből meglegyen a kötelező kvóta.
És hogy miért is baj az, ha mindezt olyan pityergősen megható, színes-szagos módon tálalják elénk?
Egy friss hír szerint Angliában megszaporodott azoknak az eseteknek a száma, amikor egy tinilány súlyos altesti sérüléssel fordul a nőgyógyászához. Anélkül, hogy részleteznénk, ezt bizony az okozza, hogy fiatal partnereik olyan – pornófilmekből vett – szexuális aktusba kényszerítik bele ezeket a fiatal lányokat, amelyek bizony a valóságban akár súlyos, életen át tartó sérüléseket okozhatnak. Fiatal, tapasztalatlan gyerekekről van szó, akik felnőttfilmekből világosulnak fel, onnan veszik a tájékozottságukat, azt hiszik, ez a való világ, ezt kell csinálni. És akkor még egy szó sem esett arról, hogy az LMBTQ-érzékenyítés térnyerése óta több százszorosára (!) nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik nemátalakítást kérvényeztek a szigetországban.
