Magyarországon halála után mindenki potenciális szervdonor, mégis fontos a tájékozódás

A magyar lakosság 73 százaléka halála után felajánlaná saját szerveit transzplantációs célokra, de mindössze 23-46 százalék ismeri az elhunytból történő szervadományozásra vonatkozó jogszabályokat. A törvény szélesebb körű ismerete életeket menthetne meg, és sok kellemetlen félreértéstől kímélné meg a magyar családokat.

Mint minden évben, idén is október második szombatján rendezték meg a Szervdonációs és Transzplantációs Európa Napot, amelyet az Európa Tanács 1996-ban kezdeményezett, majd 2004-től az Egészségügyi Világszervezet is felkarolta. Magyarországon október 4-én ünnepli fennállásának tizenötödik évfordulóját az OVSZ Szervkoordinációs Iroda. A két esemény alkalmából október első két hetében több programot is rendeztek, melyek célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a szervdonáció fontosságára, annak módjára, és eloszlassák a szervadományozással kapcsolatos kétségeket és félreértéseket.

Ezen alkalomból beszélgettünk Dr. Mihály Sándorral, az Országos Vérellátó Szolgálat Transzplantációs Igazgatójával. Az intézményvezető többek között beszélt arról, miért fontos, hogy rokonainkat még életünkben tájékoztassuk a halálunk utáni szervdonációs szándékunkról, hogy milyen esetekben van lehetőség a szervadományozásra, mely szerveket lehet elhunyt, vagy élő személyből átültetni, illetve szót ejtett az illegális szervkereskedelem csapdáiról is.

– Ön szerint mennyire vannak tisztában az emberek azzal, hogy hogyan működik a szervadományozás Magyarországon?

– A reprezentatív felmérések alapján azt lehet mondani, hogy a magyar lakosság 73 százaléka felajánlaná saját szerveit transzplantációs célokra halála után, ami kimondottan jó aránynak és európai szintű adakozási hajlandóságnak mondható. Ezzel szemben a magyarok mindössze 23-46 százaléka – attól függ, melyik felmérést nézem – ismeri az elhunytból történő szervadományozásra vonatkozó jogszabályokat.

Ez azt jelenti, hogy bár adakozók lennénk szervadományozás tekintetében, nem ismerjük, hogy milyen jogszabályi keretrendszerben lehet ezt megvalósítani.

Magyarországon az úgynevezett feltételezett beleegyezés elve érvényesül.

– Ez hétköznapi nyelvre lefordítva mit jelent pontosan?

– Azt, hogy Magyarországon halála után mindenki szervdonornak tekinthető, amennyiben erről életében nem nyilatkozott írásos formában másképpen. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert Amerikában például a pozitív beleegyezés elve működik, tehát ott akkor kell nyilatkozni, ha fel szeretnénk ajánlani a szerveinket.

Sokan talán az amerikai filmek miatt tévesen azt gondolják, hogy nálunk is ez a helyzet, ezért kell tudatosítani, hogy nálunk és az Európai országokban pont fordítva van.

– Mi a teendő, ha nem akarjuk halálunk után a szerveinket adományozni?

– Fontos, hogy aki nem szeretne halála után szervdonor lenni, mindenképp írásban fejezze ki tiltakozását, hiszen ez igazolhatja visszakereshető módon, hogy az elhunyt életében kinyilvánított döntéséről van szó. A feltételezett beleegyezés elve az önrendelkezéshez való jogunkra épül, ami azt jelenti, hogy mindenki saját maga döntheti el, hogy milyen beavatkozásokat végezhetnek rajta, és így csak ő hozhat döntést saját szervei halála utáni sorsáról, vagyis az elhunyt rokonai nem rendelkezhetnek helyette utólag.

Sokszor felmerülő probléma, hogy az elhunyt rokonai tiltakoznak az ellen, hogy szeretett családtagjuk szervei átültetésre kerüljenek, aminek leggyakrabban az ismeretek hiányossága az oka.

Ezért nagyon fontos, hogy bár hazánkban nem kell hivatalosan nyilatkoznunk szervadományozási szándékunkról, családtagjainknak mindenképp beszéljünk erről. Mivel a legtöbb esetben a hirtelen és nem várt módon bekövetkezett súlyos agykárosodás, majd agyhalál esetében lehetséges a szervadományozás, minél korábban érdemes végiggondolni, és megbeszélni ezt családtagjainkkal.

– Halottból való szervátültetés esetén ki lehet megfelelő donor?

– Amikor halottból történik a transzplantációs célú szervkivétel, minden esetben agyhalottról beszélünk. A legtöbb embernek ezzel kapcsolatban is téves elképzelései vannak. A legtöbben a szív, illetve a tüdő leállását tekintik halálnak, és nincs ismeretük az agyhalálról. A szív-tüdő halálkritérium ismertebb jellemzői miatt félrevezető lehet a halálfolyamat agyhalál kritérium esetén, hiszen a még bizonytalan ideig dobogó szív, vagy a lélegeztetőgép miatt emelkedő mellkas is életjelnek tűnhet. Ilyenkor azonban csak gépekkel és gyógyszerekkel lehet fenntartani a szervek működését – bizonytalan ideig.

Az agyhalál jogilag és orvosilag azt jelenti, hogy az agy működése végérvényesen és visszafordíthatatlanul megszűnt.

Ez mindig egy hirtelen és nem várt pusztító agykárosodás miatt következik be. Ezért is mondtam korábban, hogy fontos, hogy még egészségesen meghozzuk személyes döntésünket a szervadományozásról, mert az emberek váratlanul lesznek potenciális donorok. Egyik nap még sétál az utcán, aztán 48 órával később egy intenzív osztályon agyhalált állapítanak meg nála. Ezért kell erről beszélni.

Ez nem egy elhúzódó betegség végeredménye, amikor van idő felkészülni az életvégi döntésekre.

– Ha jól tudom, sokszor a közúti balesetek áldozatai is potenciális donorok lehetnek. Itt viszont nem agyhalál történik, vagy igen?

– Amikor súlyos agykárosodásról beszélek, az az esetek döntő többségében egyébként agyvérzést vagy agyi érelzáródást, magyarul agylágyulást jelent, ez a leggyakoribb. Az agyhalálhoz vezető kórok mindössze egyötöde traumás sérülés. Az autóbalesetek áldozatainak esetében is előfordulhat az agyhalál, pl. izolált koponya sérülés esetén, amely nagymértékű agyduzzanathoz vezet. Ez nem feltétlenül a baleset helyszínén alakul ki, gyakran 24-48 órával később, az intenzív osztályon észlelik. Az agyhalálnak az az oka, hogy megszűnik az agy vérellátása, mert nagyobb lesz a nyomás bent a fejben, mint az oda belépő erekben és így nem tud bejutni a vér. Ha néhány percig nem jut el a vér az agyat alkotó idegsejtekig és nem kapnak oxigént és tápanyagot, akkor elpusztulnak.

– Nem csak halott, de élő személy is lehet donor…

– Igen. A jogszabály azt írja elő, hogy akkor van lehetőség élő személyből szervátültetésre, ha a donor testében maradó páros szerv egyike, vagy páratlan szerv darabja funkciókiesés nélkül továbbra is biztosítja a szervezet szükségletit.

Az orvostudomány jelenlegi állása szerint ötféle szervet lehet átültetni: vesét, májat, tüdőt, szívet és hasnyálmirigyet.

Ezek közül leginkább az első kettő esetében van lehetőség élő donorból való átültetésre. A máj esetében a szerv egy része kerülhet átültetésre. Ez többnyire gyerekeknél fordul elő, amikor az egyik szülő májának egy darabját átültetik a gyermek testébe, ami ott aztán tovább növekszik. Az élődonoros átültetések között a leggyakoribb a veseátültetés.

– Mennyi ideig maradhat életben a beteg szervátültetés nélkül? 

– Kétféle szervátültetés létezik: az életminőség-javító, illetve az életmentő. Az életminőség-javító műtétek esetében van más alternatíva a betegek életben tartására, ami viszont kötöttségekkel, és további szövődményekkel jár. Ilyen műtét a vese- vagy a hasnyálmirigy átültetés – ami egyébként általában a vesével együtt kerül átültetésre.

A máj, a szív, a tüdő életmentő transzplantációja esetén a betegek akkor kerülnek várólistára, ha a várható élettartamuk a szervátültetés nélkül körülbelül egy év. Tehát egy éven belül kell szervet kapniuk. Kapnak is.

– Akkor nem probléma Magyarországon, hogy kevés szervdonor van?

– Dehogynem! A világon mindenhol. A donorhiány, a szervhiány világméretű probléma. Mindenhol az a baj, hogy minden évben több új beteg kerül fel transzplantációs várólistára, mint ahányat le tudunk venni onnan transzplantáció miatt. Ezért is fontos a donációs hajlandóság és a tudatosság javítása, mert a szervhiány oda vezet, hogy transzplantációval megmenthető betegek halnak meg.

– Biztos nehéz döntés, hogy melyik beteg hová kerül a listán. Nem tartanak tőle, hogy esetleg a rendszer bármely szintjén visszaélések történhetnek?

-Európa-szerte és Magyarországon is büszkék lehetünk arra, hogy a donációs-transzplantációs rendszerünk pontosan nyomon követhető, visszakereshető, átlátható módon működik. Még csak a lehetősége sincs meg az emberi manipulációnak, hiszen csupán egy donáció során is körülbelül száz ember munkáját kell összehangolni. Az első donorjelentéstől, donorfelismeréstől számítva a szervkivétel műtéti időpontjáig átlagosan 27-28 óra telik el.

Ezalatt az idő alatt minden döntés rögzítésre kerül, illetve minden munkafolyamat egyértelműen visszakövethető.

Mikor hoztuk a vérmintát, ki vezette azt az autót? Mi volt a rendszáma? Hogy dőlt el, hogy végül is nem az első, hanem a második beteg kapja a vesét? Ezeket mind-mind dokumentáljuk. Tehát nincs, és nem is lehetne semmilyen visszaélés.

– De illegális szervkereskedelem sajnos van. Ha lenne elég donor, akkor az is visszaszorulna?

– Sajnos nem tudom azt mondani, hogy nincs szervkereskedelem a világban. Mivel várólisták vannak, a betegeknek várniuk kell a szervekre. Egy vesére ma Magyarországon átlagosan négy évet kell várni. Ezért sajnos előfordul, hogy aki megengedheti magának, megpróbál pénzért gyorsabban hozzájutni. Azt fontos tudni, hogy a szervkereskedelem kapcsán történő átültetések eredményei nagyon rosszak.

Az Európa Tanács felmérése szerint az így átültetett vesék 30 százaléka kifejezetten a műtéthez kapcsolódó fertőzéses szövődmények miatt elvész.

Hiszen titokban kell csinálni, nem megfelelő körülmények között. Ha a műtét sikerül is, további nehézségekbe ütközik, aki így jutott veséhez. A transzplantáción átesett személyeknek a műtét után folyamatos konzultációkra, gyógyszerekre van szüksége. Magyarországon mindenki, aki veseátültetésen esett át, élete végéig utánkövetésre szorul, amely egyetemi centrumokban érhető el.

– A szervátültetéssel kapcsolatban hitbeli, lelkiismereti kérdések is felmerülnek. Hogyan vélekednek az egyházak ezekről a beavatkozásokról?

– Ez a gondolat engem is sokat foglalkoztatott. Több mint húsz évvel ezelőtt én is feltettem magamnak a kérdést, ezért most őszinte lelkiismerettel tudom közvetíteni a Magyarországon legelterjedtebb keresztény közösségek támogató állásfoglalását.

Személyesen nekem is fontos volt, hogy amikor az egyházügyi törvény megjelent, az abban nevesített egyházakat megkerestük, és kértük tőlük, hogy a szervadományozásra vonatkozó állásfoglalásukat tegyék közzé. Pontosabban megkértük tőlük, hogy mi hadd publikáljuk az állásfoglalásukat. Az OVSZ weboldalán megtalálható tizenhárom egyház állásfoglalása a témában, többek között a Katolikus Egyház, a Magyarországi Református egyház és a Magyarországi Evangélikus egyház álláspontja is.

Ungvári Ildikó

Az Országos Vérellátó Szolgálat Facebook oldalán közzétett videóban a szervátültetés kérdésével foglalkozó orvosok és szakemberek hívják fel a figyelmet a szervadományozás jelentőségére a Szervdonációs és transzplantációs Európa-nap alkalmából.

A címlapképen Dr. Mihály Sándor látható. Forrás: ovsz.hu