Mesterséges intelligencia a gyerekszobában?
Különös jószág az ember. Miközben egyre jobban féltjük gyermekeinket a világban rájuk leselkedő veszélyekről, telefont nyomunk a kezükbe, hogy ellenőrizni tudjuk, minden rendben van-e velük. Közben nem vesszük észre, hogy a valódi problémát mi magunk engedjük be a gyerekszobába. Akár egy telefon, akár egy jól fésült, cuki plüssfigura képében…
Egyre több cikk szól arról, milyen nagy problémákat okozhat a túlzott képernyőidő gyermekkorban. Miközben a szülők figyelmét a szakértők arra próbálják ráirányítani hogyan tudnának képernyőfüggő gyermekeik számára offline élményeket és valódi fejlődési lehetőségeket kínálni, úgy mint focizás, biciklizés, igazi társas kapcsolatok, a másik oldalon már ott száguld a következő technológiai újítás, ami további területeken veszi ki a kontrollt a kezünkből, hogy aztán újabb befolyásoló tényezővé válhasson – immáron a gyerekszobában.
https://vasarnap.hu/2025/10/15/poltl-akos-a-szulo-all-a-frontvonalban-szemben-a-techcegek-milliardos-profitjaval-es-szakertoivel/
Bevallom, én egészen addig nem tudtam, hogy létezik mesterséges intelligencia által vezérelt plüssfigura, amíg nem olvastam Deliága Éva gyermekpszichológus Facebook-bejegyzését, amelyben az új cuki játszótárs veszélyeiről nyilatkozik.
A legújabb kütyü, amelyet jó szándékú szülők adnak saját gyermekük kezébe, ugyanis több ponton aggályokat vethet fel.
Kiszámíthatatlan és a szülő számára ellenőrizhetetlen válaszokat ad, mímeli a valódi kapcsolódást, a szeretetet, amit a gyermek fejlettségi szintjéből adódóan képtelen még átlátni.
A józan paraszti ész azt mondatja velünk, hogy a kezdetleges szerkezet túl egyszerű és buta ahhoz, hogy károkat okozzon, ezt megerősíti a pszichológus is. Ugyanakkor a játéktípus megjelenése rávilágítja a figyelmet a világunkban végbemenő, lassan visszafordíthatatlan változásokra, amikről érdemes elgondolkodnunk.
Mikor vesszük észre, hogy a gyermekeinknek ránk, és nem egy algoritmus által vezérelt pajtásra van szükségük, legyen az telefon vagy éppen egy cuki MI plüss? Hozzánk hasonlóan szeretetkapcsolatra vágynak, ahol valódi érzelmeket és figyelmet kaphatnak, ahol észreveszik, ha valami bántja őket, ha csak egy ölelésre – netán sürgős és fontos segítségre lenne szükségük!
Mikor ébrednek fel a magukat – okkal és jogosan – tehermentesíteni vágyó szülők? Mekkora árat fizetünk majd néhány percnyi csöndért, nyugalomért? Tudunk-e majd kapcsolódni a mesterséges intelligencia befolyása és a technológiai vállalatok irányítása alá került gyermekeinkhez?
Valóban aprópénzre szeretnénk váltani a figyelmünket és a szeretetünket, végső soron az életünket?
X generációsként még tudok hajmeresztő offline történeteket mesélni: ismerős gyerek felügyelet nélkül maradva kimeszelte a kocsiülést, leesett az üres medence aljára, vagy éppen bevett néhány fiókban talált altatót… Saját példát is tudok mondani, amikor a covid alatt dolgozva feltűnt, hogy egy ideje gyanús a csend. A gyerekek az egész matracunkat összekenték a szemfestékemmel, majd bevonszolták a zuhanykabinba, lemosni…
Naiv dolog azt gondolni, hogy az online térben nagyobb körültekintéssel járnak majd el!
Azt is oktalanság feltételezni, hogy az interneten nincsenek valós veszélynek kitéve. Hogy a mesterséges intelligencia által irányított plüssfigura teljesen ártalmatlan és mindig az is marad. Hiszen a technológia folyamatosan fejlődik, és ha nem ülünk mellettük, nem látjuk, kivel beszélnek, mit csinálnak! Léteznek erről szóló horrorfilmek, bár azok kicsit bugyutának, túlzónak és távolinak tűnnek… még.
Lehet, hogy nem azonnal történik valami szörnyűség gyermekeinkkel. Lehet, hogy teljesen ártalmatlan játékok kerülnek a kezükbe, amikkel a szobájuk mélyén egyedül is nyugodtan játszhatnak. De az is lehet, hogy csak akkor vesszük észre, hogy baj van, amikor már gyanúsan nagy lesz a csend…
Vezetőkép: Freepik.com
