Mi történik a gyerekek figyelmével és motivációjával a digitális korban? (VIDEÓ)
Milyen digitális kihívásokkal kell szembenézni korunkban a kisiskolás korosztálynál, akiknek az idegrendszere még bőven fejlődik? Milyen hatásai vannak ilyenkor a túlzott digitális tartalomfogyasztásnak? Hogyan lehet fenntartani a figyelmet és a motivációt a gyerekekben? És főleg, mit tehet a pedagógus és a szülő, hogy a kihívások ellenére a gyermek kiegyensúlyozott és érdeklődő maradjon? Dr. Szőke-Milinte Enikő, az EKKE docense, és Bezzeg Krisztián, az NMHH Bűvösvölgy budapesti csoportvezetője segít megválaszolni a fenti kérdéseket az NMHH Podcast adásában.
A kisiskolás kor a gyermek idegrendszerének fejlődése szempontjából meghatározó időszak. Milyen hatásai lehetnek ebben az életszakaszban a túlzott és válogatás nélküli digitális tartalomfogyasztásnak? Erre keresi a választ a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság podcast műsorában Dr. Szőke-Milinte Enikő, az EKKE docense, és Bezzeg Krisztián, az NMHH Bűvösvölgy budapesti csoportvezetője (techno-optimistaként), akik segítenek eligazodni abban, hogyan lehet egyensúlyt teremteni és jó gyakorlatokat kialakítani a nevelésben.
Kisiskolás korban a pedagógusok egyik legnagyobb kihívásává vált hogy hogyan tudnak versenyezni azzal a világgal, amely az okostelefonok, tabletek térnyerése miatt kinyílt a gyermekek számára. Ez sajnos már elég korán, jóval iskolás kor – legújabb kutatások szerint ez már kevesebb mint 2 éves kor – előtt megtörténik. Pedig a szakértők egybehangzó állítása szerint szigorúan nem szabadna két éves kor alatt semmilyen digitális tartalmat fogyasztania a gyerekeknek, nem szabad ilyen eszközt a kezükbe adni.
Dr. Szőke-Milinte Enikő felhívja rá a figyelmet, a mindennapi tapasztalat sajnos nem ez: ha étteremben, bevásárlóközpontban vagyunk, láthatjuk, hogy apuka-anyuka odaadja az okoseszközt, hogy a gyerek hagyja őt vásárolni, beszélgetni. A szülők pedig sajnos nincsenek tudatában, ez mennyire káros a gyerek idegrendszeri fejlődésére nézve.
Amire a fiatal kisiskolás lesz, már egy megváltozott idegrendszeri fejlődéssel kerül az osztályterembe, ami mellett nagyon nehéz a napi feladatokra koncentrálnia. A pedagógus ezekkel a gyerekekkel nehezebben is veszi fel a kapcsolatot.
Bezzeg Krisztián kifejti: a legújabb trendek szerint a gyerekek által fogyasztott videós tartalmak egyre rövidebbek, ezért nagyon sok inger éri azokat, akik ezeket nézik. A jelenlegi oktatási rendszernek ezzel kéne felvenni a versenyt, olyan tartalmakkal, amelyek 15-20 másodpercbe sűrítve szórakoztatnak, miközben a pedagógusnak 45 percben kellene valamilyen tudásanyagot átadnia. További nehezítő tényező, hogy a tanár 25-30 főnek beszél, míg egy influenszer esetében a gyerek azt érezheti, hogy csak neki szól a tartalom. És akkor még nem beszéltünk az idegrendszeri változásokról, valamint a covid időszakáról, amikor a képernyőidő addig esetleg betartott ajánlásai hirtelen felborultak.
A koronavírus alatt az összes tanóra, kapcsolat digitálissá változott, és lehetetlen volt az ajánlott képernyőidőket betartani, azóta nagyon sok minden felborult ebben a rendszerben.
Nagyon nagy kérdés, hogy a pedagógusok hogy fogják az Alfa generációnak és az azt követő nemzedékeknek lekötni a figyelmét.
Dr. Szőke-Milinte Enikő szerint még a digitális technológia beavatkozása nélkül is problematikus az óvoda és iskola közötti átmenet, hiszen az óvodában a gyerek fő figyelme a játék felé irányul, az iskolában pedig már fókuszáltan kellene figyelnie. Ezt már óvodában meg kellene alapozni, és ez még a digitális tevékenységek nélkül is problematikus.
Egy 20 évvel ezelőtti iskolaérettségi mérést (óvodai tesztet) napjaink eredményeivel összehasonlítva a szakértők azt látják, hogy a gyerekek teljesítménye összességében romlott az elmúlt két évtizedben. Ugyanezeket a gyerekeket negyedik osztályban is vizsgálva pedig az tűnik ki, hogy aki nem jól teljesített az iskolaérettségi teszteken és úgy kezdte meg a tanulmányait, annak negyedik osztályban szignifikánsan összefüggő eredményt ad a teljesítménye a valamikori éretlenséggel. És ezeket a tényezőket a digitális világ csak tovább nehezíti.
Mindenesetre már óvodás korban is fontos lenne a szülőknek és a pedagógusoknak tudatosítani, hogy az óvodás gyerek az iskolára készül fel, és nem lehet a nevelést digitális tartalmakkal letudni – ebben elengedhetetlen a szülők közreműködése.
Bezzeg Krisztián szerint a gyerekek belső motivációját a tanuláshoz játékkal lehet a legjobban felkelteni. Érdemes tehát a szülőknek együtt jásztani a gyerekkel – akár okoseszközök segítségével, átjárva az offline és az online világ között – ezzel a kíváncsiság felébred a gyermekben, ami ideális esetben megmaradhat az offline tantermi keretek között is.
A figyelem megtartása egyébként a mai információdömpingben nagyon felértékelődött gazdaságilag, és bizony a tartalomgyártók már a gyerekek figyelméért is versenyre kelnek, hogy minél hosszabban magukénak tudhassák. Hogy erre milyen tartalmakat használnak, az már egy más kérdés. Fontos látni, hogy ezek gazdasági érdekek mentén szerveződnek.
A pedagógia mai álláspontja szerint az a fajta tartalomfogyasztás, amely a gyerekek figyelméért verseng, mellőzhető
– hívja fel rá a figyelmet Dr. Szőke-Milinte Enikő, hozzátéve, hogy minél később jut ilyen tartalmakhoz a gyerek, annál jobb.
A digitális tartalmaknak ugyanakkor meg kell különböztetni két nagy csoportját: az egyik kimondottan káros, és minél tovább érdemes távol tartani a gyerekektől: ezek alapvetően ezt a fent említett figyelmet próbálják megragadni és a közösségi-média felületeken kúsznak be a gyermekek bőre alá. Van egy másik csoport is, amit szaktudással, szakértelemmel, tervezetten, tanulás-lélektani szempontokat figyelembe véve készítenek a gyermekek számára: olyan oktató tartalmak, amelyeknek módszeres, tervezett, célirányos alkalmazása lehet hasznos is, és segíthetik, támogathatják a gyerekek tanulását.
A témában folyó beszélgetés további részleteit az alábbi videóban tekinthetjük meg:
Vezetőkép: Pixabay
