Mikroműanyagok mindenütt, még a reproduktív szervekben is
Egyre több helyen szembesülünk azzal, mekkora kárt okoznak a környezetünkben fellelhető műanyag részecskék. Tudósok nemrég felfedezték, hogy már az emberi spermában és tüszőfolyadékban is vannak mikroműanyagok.
Egy új kutatás szerint tudósok mikroműanyagokat – a tengereinkben, az ivóvízben, az élelmiszerekben és egyre inkább az élő szövetekben is megtalálható apró műanyagdarabkákat – fedeztek fel az emberi spermában és tüszőfolyadékban is.
A Human Reproduction folyóiratban nemrég publikált kutatásban 25 nő és 18 férfi vett részt. A vizsgálat során
a tüszőfolyadék (a petesejtet körülvevő folyadék) minták 69 százalékában, míg az ondófolyadék minták 55 százalékában mutattak ki mikroműanyag részecskéket.
„Korábbi tanulmányok már felvetették ezt a lehetőséget, így a mikroműanyagok jelenléte az emberi reproduktív rendszerben nem teljesen váratlan” – fogalmazott Dr. Emilio Gómez-Sánchez, a kutatás vezető szerzője.
Az viszont a tudósokat is meglepte, hogy a jelenség ennyire elterjedt, nem elszigetelt esetekről, hanem meglehetősen gyakori dologról van szó.
A mikroműanyag olyan polimer töredék, amelyek mérete 5 milliméternél kisebb de 1 mikrométernél nagyobb. Léteznek a mikroműanyagoknál is kisebb részecskék, ezeket már nanoműanyagoknak tekintik. A polimerek olyan kémiai vegyületek, amelyek nagy és ismétlődő molekuláris egységekből, monomerekből álló hosszú láncokból állnak, és rugalmasságukról és tartósságukról ismertek. A legtöbb műanyag szintetikus polimer.
„A mikroműanyagok három úton juthatnak be a szervezetbe: ha lenyeljük, belélegezzük őket, vagy a bőrünk érintkezik velük” – mondta Gómez-Sánchez, hozzátéve, hogy innen bejuthatnak a véráramba, amely aztán szétosztja őket az egész testben, beleértve a reproduktív szerveket is.
https://vasarnap.hu/2021/11/26/novekszik-a-mikromuanyagok-mennyisege-a-tiszaban/
Korábbi tanulmányok már kimutattak ilyen töredékeket különböző testrészekben és testnedvekben, mint például tüdőben, méhlepényben, az agyban vagy éppen az agyalapi orrszövetben, de herében, péniszben és az emberi székletben is találtak már mikroműanyagokat.
A mikroműanyagok hatásairól egyelőre eltérőek a vélemények. Bár az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal szerint a kutatások arra engednek következtetni, hogy a mikroműanyagok nem jelentenek veszélyt, mivel a kitettség rendkívül alacsony, és ezek az anyagok nem mérgezőek, sokkal inkább igaz lehet, hogy ezeknek az anyagoknak az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásairól alig tudunk valamit.
Azt ugyanis egyre gyakrabban halljuk, hogy a műanyaggyártás során használt vegyi anyagok – amelyek gyakran kioldódnak a műanyagokból – olyan egészségügyi kockázatokkal hozhatók összefüggésbe, mint hormonális zavarok, bizonyos rákos megbetegedések, légzőszervi betegségek vagy éppen bőrirritáció.
Az elmúlt 75 évben a műanyagtermelés 250-szeresére nőtt, és 2060-ra várhatóan ismét megháromszorozódik.
https://vasarnap.hu/2020/05/22/naponta-tobb-szaz-muanyagdarabot-nyelnek-le-a-folyopartokon-elo-madarak/
Tekintettel arra, hogy a műanyagok mindenütt jelen vannak a környezetünkben, komoly kihívás kikerülni őket. Már azzal is sokat tehetünk, ha kevesebb műanyagot használunk, emellett kerüljük a műanyag vágódeszkákat és a feldolgozott élelmiszereket. Ezen kívül igyunk kevesebbet műanyag palackból, és ne melegítsünk mikróban olyan ételt, ami műanyag edényben van. Kerüljük a műanyag edényekből származó forró ételek fogyasztását is. Ezek helyett tároljuk az élelmiszereket üvegben, rozsdamentes acélban vagy akár bambuszból készült tárolóban.
Vezetőkép: Freepik.com
