Misszió, hogy értsük egymás nyelvét – interjú Regős Judittal

A szükség hozta létre, majd nemzetközileg elismert jó gyakorlat lett, amelyet most a világ több országába importálhatunk. A jól működő család segítése mindannyiunk közös érdeke, a családé, amely segíti a benne lévő tagok fejlődését és előrejutását. Regős Judittal, a Szülők Háza Alapítvány elnökével annak apropóján beszélgettünk, hogy a szervezet 2022 óta konzultatív státusszal rendelkezik az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában, azaz megmutathatja a világ országainak, hogy a társadalom legalapvetőbb egységének segítésén keresztül lehet a benne élő gyermekek életét pozitív irányba előmozdítani, s biztosítani optimális és biztonságos fejlődésüket. 

– Hogyan kerül be egy hazai szervezet az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsába? 

– Kicsit távolabbról megközelítve a kérdést, az ENSZ a II. Világháború után azért alakult, hogy a nemzetek támogatni tudják egymást, s elkerüljék a világháborúkat. 13 fő célkitűzésük között szerepelt a gyermekszegénység, az éhezés felszámolása, valamint a minőségi oktatás elérhetővé tétele. Ezek mind-mind olyan célok, amelyek a Szülők Háza Alapítvány alapelveivel megegyeznek. Mi a család eredeti funkciójának segítését tűztük ki magunk elé. Egy olyan családét, ahol a tagok segítve és támogatva vannak az egyéni fejlődésben, a fenntartható társadalom hasznos tagjaiként, hozzájárulva a gazdasági előmenetelhez. Véleményünk szerint így tud egy gyermek biztonságban fejlődni és az ENSZ ugyanezeket az elveket vallja.

Ezen hasonlóságok ellenére nem volt tudatosan tervezett, hogy részt vegyünk az ENSZ munkájában.

16 évvel ezelőtt, amikor a Szülők Háza megjelent ezzel az akkor újszerű megközelítéssel a gyermekek támogatásában, nemzetközi szinten felkeltette a világ érdeklődését.

Olyannyira, hogy az Unió legjobb gyakorlatának címét is elnyertük. Ekkor merült fel, hogy a módszerünk segíthetne a fejlődő országokban megerősíteni a család funkcióját.

– Hogyan kerültek az ENSZ-be?

– Először a nőkért, a nők jogaiért tartott ülésen (CSW) beszéltünk a programról.

Ekkor merült fel, hogy fontos lenne, ha a Szülők Háza Közhasznú Alapítvány is civil szervezetként meg tudná osztani a tapasztalatait, és így az ENSZ rendszerén belül lenne lehetőség arra, hogy konkrét partnerség alakuljon ki más országok alapítványaival, ahol ez a magyar innováció segíteni tud. Természetesen nekünk is fontos tapasztalat lehet megismerni más országok gyakorlatait, amelyeket adaptálni tudunk a módszerünkbe. Mindez azonban egy hosszú, három éves folyamat volt – sok hivatalos vizsgálattal, szakmai anyagok beadásával -, mire elnyertük a lehetőséget, hogy az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsába bekerüljünk.

– Miért jelentős bejutni egy ilyen testületbe?

– Minden ülésszak témáját megkapjuk és véleményezhetjük, ezen kívül programokat is szervezhetünk, ahol mi is megmutathatjuk magunkat a partnereinknek. Azon kívül, hogy így tudjuk hallatni a hangunkat és kiállhatunk a családért, egyik

nem titkolt célunk, hogy egyszer a Tegyél Jót! programunk mentoráltjai is eljuthassanak ide a saját érdekeiket érvényesíteni. 

– Mennyire van befolyása a résztvevőknek a világban alakuló folyamatokra?

– Az ENSZ irányvonal valódi hatással van arra, milyen társadalmi folyamatok kívánatosak, és ez bizony a teljes világra értendő, hiszen az ENSZ mintegy 193 országot számlál. Természetesen ezek az országok, nemzetek eltérő fejlettséggel, kultúrával rendelkeznek, de itt is nagyon fontos, hogy meg tudjuk mutatni, mi mit vallunk a családról.

Ha a család, a családi funkció segítése markánsan képviselve van, akkor elindíthatunk olyan folyamatokat, amelyek világszerte trenddé válhatnak.

– Mennyire tér el a Tanács tagjainak véleménye a magyar állásponttól, hogy mi a család funkciója egy társadalomban?

– Nemzetközi szinten eltérő jelentéstartalommal bír, hogy mit értünk ezalatt. Mi egy olyan családról beszélünk, amely funkciójában figyelembe veszi a nők jogait és fejlődését, valamint a munkaerőpiaci helyzetüket is.

A család nem jelenthet olyan közeget, ami visszafog! Ezt hangsúlyozzuk, mert a világ sokszor azt érti ezalatt, hogy a család diszfunkcionális közeg, amely nem engedheti meg, hogy a benne lévő tagok másképp fejlődjenek.

Ez az eltérő értelmezés világszinten gondot okoz, ezért ha úgy tetszik, ez a mi missziónk is, hogy értsük egymás nyelvét ebben a fontos kérdésben. Civil szervezetként most lehetőségünk van beszélni erről és elmondani, mennyire fontos a család funkciójának megerősítése, megértetni, hogy miért ez a jó és helyes irány és hogy mit értünk ezalatt. 

– A Szülők Háza Alapítvány programjai a családokat erősítik, segítve a nehéz helyzetben lévő szülőket a gyermeknevelésben. Mennyire lehet a magyar gyakorlatot átültetni egy másik ország eltérő körülményeire?

– Nekünk már van annyi előnyünk, hogy több fejlődő országgal van partnerségünk, ahol vizsgáljuk ezt a kérdést.

Ghánában és Marokkóban is bebizonyosodott, hogy lehetséges integrálni a programot, a helyi civil szervezetek fontos partnereink ebben.

A módszertanunk is úgy működik, hogy először az adott ország társadalmi struktúráját vizsgálja, valamint feltérképezzük, kivel kell együttműködni, mit kell változtatni az adott viszonyok tükrében, hogy ugyanazt a célt érjük el, mint itthon. 

– Mennyire nyitottak a tagországok a magyar családpolitika elemeire?

– Összességében elmondható, hogy szívesen tanulmányozzák, nyitottak a magyar családpolitika irányába. Különösen a családi bölcsődei program, a férőhelyek növelése van most a figyelem középpontjában, amely elősegíti a munkaerőpiaci integrációt és a munka-magánélet összeegyeztethetőségét. 

– Ha megenged egy személyes kérdést – ha szóba került a munka-magánélet összeegyeztethetősége – négy gyermek mellett hogyan jut ideje arra, hogy az Alapítvány munkáját nemzetközi szinten képviselje?

– Amíg a gyermekeim kicsik voltak, sokszor ők is jöttek velem, ha elhúzódott a munkaidő, sok volt a feladat. A Szülők Háza is ebből a szükségletből indult ki, ezt dolgoztam tovább, mert akkor még nem volt olyan lehetőség, közösségi hely, ami ezt segítette volna. Természetesen a családom a legfőbb hátterem: a férjem és a nagyszülők is sokat segítettek mindig. Most már a három nagyobb gyermekem önellátó, így természetesen több idő jut az Alapítványi tevékenységekre is.

– Ki tudna emelni olyan momentumot az Alapítvány történetéből, amelyre különösen büszke, amely melegséggel tölti el a szívét, ha az eredményeikre gondol?

– Nagyon sok ilyen büszkeségünk van, először a csapatot emelném ki, hiszen az Alapítvány nem egy egyszemélyes történet. Kezdve Kemény Dénestől – aki annak idején befogadta a módszertant és megalapította a szervezetet – a nagyszerű kollégákig, akik lehetővé teszik, hogy létrehozzuk a programjainkat. Például a Tegyél Jót! programot, amelyben állami gondozott gyerekeknek szervezünk táborokat, élményeket, színházlátogatásokat és mentoráljuk őket.

Vannak olyan gyerekeink, akik ma már felnőttek és maguk is nálunk önkénteskednek egész nyáron.

Mások családot alapítottak és – kis segítséggel – nagy odafigyeléssel és szeretettel egyengetik a gyermekeik útját. A nemzetközi kapcsolatainkban is vannak szívmelengető történetek, például amikor egy marokkói civil szervezet gyermekei  – akikkel már korábban találkoztam – boldogan és örömmel üdvözölnek. 

Kiemelném azt az eseményt, amikor egy helyen iszlám vallású arab családoknak tartottam előadást arról, milyen fontos az anyák munkája a családban. A végén a kendős anyák sírtak a meghatottságtól, a fiaik pedig a nyakukba borulva köszönték meg nekik a munkájukat.

A címlapkép forrása: Szülők Háza Alapítvány