Módszerek, melyek segítik a tanulást: hogyan támogasd a gyermeked?  

Miután napja nagy részét az iskolában töltötte, hazaérve a tanulás lesz az utolsó dolog, amivel foglalkozni akar majd. Egy nehéz munkanap után ráadásul nem is biztos, hogy nekünk is sok kedvünk van mellette állni, amíg megírja a háziját. Az alábbiakban ahhoz gyűjtöttünk módszereket, hogyan támogasd gyermeked a tanulásban, miközben magadra is jut időd.

Neveld rá a tanulásra!

Az alsós gyermekeknek kezdetben nem könnyű az átállás az iskolás évekre. A lazább óvodai környezet után a délelőtti tanórák nagyon megterhelőek lehetnek a számukra. Miután hazaért mindig hagyj időt neki, hogy kicsit feltöltődjön és pihenjen, mielőtt a másnapi leckével kezdenétek foglalkozni.

Ilyenkor még igénylik a szülői segítséget, így nem engedheted el teljesen a kezét, de már most ránevelheted arra, hogy szeressen tanulni. Pakoljatok ki együtt az iskolatáskából és válasszátok ki azokat a könyveket, amik másnapra kellenek! Ha ilyenkor hagyjuk, hogy ő döntse el, melyik tárggyal akarja kezdeni a tanulást, pozitív megerősítést kap, és magától is szívesebben ül majd le a leckéje elé később.

Az alsósoknál maximum negyvenöt percet érdemes otthoni tanulásra fordítani. Még nem tudnak ennél több ideig egyszerre egy dologra koncentrálni, ha pedig erőltetjük, csak rontunk a helyzeten.

Jó ötlet lehet együtt hangolódni a tanulásra, mielőtt neki kezdenénk. Ilyenkor kérdezd meg tőle, hogy mi történt az iskolában, mivel foglalkoztak, van-e valamilyen pozitív vagy negatív élménye az adott nappal kapcsolatban. Semmiképp ne legyél számonkérő, és ne ilyenkor szidd le, ha kapott egy rossz jegyet, vagy egy fekete pontot! Ez a későbbiekben segíteni fog, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki közöttetek és nyugodt szívvel ossza meg veled a személyes, vagy iskolai problémáit is.

Tippek felső tagozatosoknak

Negyedik osztály fölött előfordulhat, hogy még szüksége lesz a segítségedre, de a felsősök már maguktól is jól boldogulnak a tanulással. A hétköznapi leckeírás közben már nincs rá szükség, hogy gyermeked mellett ülj, de azért legyél kész rá, hogy segíts neki, ha kérdése van.

Ezekben az években úgy tudod hatékonyan segíteni, ha minden este leellenőrzöd a házi feladatait. Erre szánd rá az időt, és ha hibát találsz benne, üljetek le és oldjátok meg együtt a feladatot. Ezzel csökkentheted gyermeked frusztrációját, és a sikerélmények hatására magától is szívesebben ül majd le tanulni.

Tegyél fel kérdéseket!

Ha dolgozatra, felelésre készültök, úgy tudsz neki segíteni, ha kikérdezed. Ehhez olvasd át az anyagot, és válassz ki benne kulcsfontosságú információkat! Össze is írhatsz kérdéseket, de sokszor az is elég, ha egy csillaggal megjelölöd a részt, amiről kérdezni szeretnél. Még jobban elmélyíti a tudást, ha összekapcsolod a különböző információkat, ezzel logikai láncot alkotva közöttük.

Vegyél részt a gimnazista életében is!

Középiskolásként már sokan nem igénylik szüleik segítségét tanuláskor, néha mégis elengedhetetlen a támogatás. Ha a probléma azzal kezdődik, hogy gyermeked nem akar tanulni, kössetek kompromisszumot! Egy tizenévest már nem könnyű befolyásolni, a szigor pedig sokszor ellenkező hatást ér el, mint szeretnénk.

Jelöljetek ki egy időszakot a tanulásra, ami ne haladja meg naponta az egy-másfél órát. Ha ennél többre van szükség egy témazáró, vagy félévi vizsga alkalmával, óránként iktassatok be legalább tíz perc szünetet. Ez segít feltöltődni és könnyebb lesz utána új információkat megjegyezni.

A tanulással töltött időt jutalmazd!

Nem kell nagy dolgokra gondolni, de a kamaszok jól motiválhatók jutalmazással. Ha jó jegyet hoz haza, jól sikerül a félévi vizsga, vagy csak egy hétig minden nap betartja a tanulásra megszabott időt, díjazd az erőfeszítéseit. Erről előre egyezzetek meg!

Lehet a kedvenc süteménye a vasárnapi ebéd után, extra zsebpénz, vagy mozi a barátokkal. Bármiből jó jutalom lehet, ha az iskolában elért sikerektől függ és a gyermekünk hajlandó megdolgozni érte. Ha szereti a videojátékokat, vagy van egy kedvenc sorozata, amit csak otthon néz, legyen a tanulás az előfeltétele!

Az egyetemistáknak is szükségük van még szülői segítségre?

Akinek ilyen korú gyermeke van, az tudja, hogy a szülőség nem ér véget a tizennyolcadik szülinap után. Az egyetemistáknak ugyanakkor jóval nagyobb szabadságra van szükségük, mint a középiskolásoknak. Ha kollégiumban lakik, esetleg az ország másik végén, akkor nem sok befolyásunk lesz rá, mennyi időt szentel a tanulmányainak, de ilyenkor is segíthetünk neki.

Hívjuk fel hetente néhány alkalommal, kérdezzük meg, hogy megy a tanulás, milyen feladatai vannak! Kiderülhet például, hogy magántanárra van szüksége, amit ösztöndíjából, saját keresetéből, vagy az általunk az egyetemre szánt összegből nem engedhet meg magának.

Tartsuk vele a kapcsolatot folyamatosan és biztosítsuk a támogatásunkról akkor is, ha rosszabb eredményeket ér el! Az egyetemi évek alatt a legtöbbet akkor segíthetjük a gyermekünknek, ha teljesen megbízik bennünk és tudja, hogy bármilyen problémával fordulhat hozzánk.