Nem a kedvencünk a Valentin-nap? Fordítsuk meg kicsit a dolgot!
Nem mindenki számára vidám ünnep a Valentin-nap. Vannak, akik szerint mindez csupán egy okos üzleti húzás, ránk erőltetett amerikai divat, és egy kapcsolatot nem csupán ma, de a hét és az év minden napján ápolni kell. Akinek nincsen párja – mert éppen túl van egy fájdalmas szakításon, vagy ne adj’ Isten megözvegyült – számukra pedig különösen rossz érzést kelthet ezen a napon a mindenhonnan ránk ömlő, piros szivecskés valentinozás. De lépjünk kicsit hátra ezektől a negatív sztereotípiáktól!
Kicsit morbid kezdeményezésről olvastam a minap: anti-Valentin-napi akciót hirdetett egy utazó állatkert Budapesten. Potom 2500 forintért bárki örökbe fogadhat náluk egy csótányt, amit (vagy akit?) ezután elnevezhet az exéről. Valentin-napon aztán élő közvetítés keretében nézheti végig, ahogy az állatkert óriáshüllője befalja ezeket a woodoo-csótányokat. Még mielőtt azt hihetnénk, ilyesmire senki sem vevő, már vagy 80-100 csótány kelt el a cikk megírásának pillanatáig.
Persze van, aki szimplán elmegy egy finom vacsorára a párjával ezen a napon, vagy vesz egy szál virágot, esetleg süt valamit a kedvesének. Megint más úgy dönt, hogy nem tud azonosulni a dologgal és nem ünnepel.
A fenti – elég meredek – kezdeményezés ékesen bizonyítja, hogy nem lehet mindenkinek a kedvence a Valentin-nap, de mindenkinek van véleménye róla.
Egyesek szeretik, vannak, akik egyszerű üzleti fogást látnak benne, mások számára viszont akár fájdalmas is lehet a tudat, hogy a szeretett személy nélkül kell túlélni, miközben a közösségi médiában, és mindenhonnan ömlik ránk a piros lufiktől és szexi fehérneműktől hemzsegő kötelező ünneplés.
Éppen ezért különösen elgondolkodtató az az írás, amelyet a napokban olvastam a valentinozással kapcsolatban. Itt arról esik szó, hogy a szeretet gesztusa bárkinek megtöltheti a lelkét attól függetlenül, hogy párkapcsolatban él-e vagy sem.
Távolodjunk el egy pillanatra a Bálint-nap cukormázas változatától, és nézzünk körül! Biztosan találunk olyan embert a környezetünkben, akinek szüksége lehet a figyelmességünkre, szeretetünkre. Ünnepeljük a szeretet napját úgy, hogy kedvesek vagyunk valakivel, akinek szüksége van rá!
Nem kell nagy dolgokra gondolni: főzzünk egy finom teát a munkatársunknak, vagy beszélgessünk egyet az egyedül élő szomszédnénivel, esetleg hívjuk fel egy rég nem látott ismerősünket. Küldjünk lapot egyedül élő rokonainknak, szeretteinknek, vagy hívjuk meg pár barátunkat egy kis kötetlen összejövetelre.
Meglátjuk, a szeretetnek ezek az apró gesztusai a mi életünket is bearanyozzák majd. És ha ezt megtapasztaljuk, már nem is kell hozzá Valentin-nap, hogy máskor is odaforduljunk embertársaink felé!
Vezetőkép: Pixabay
