Nem csupán a családi életre készít fel – Engler Ágnes a Családi Életre Nevelés sikeréről

A fiatalokban óriási az igény arra, hogy útmutatót kapjanak személyes problémáikhoz, éppen ezért az sem véletlen, hogy évek óta töretlen népszerűségnek örvend a Családi Életre Nevelés kurzus Debrecenben, amelyre minden félévben száz-százötven hallgató szeretne bejutni, és többszörös a túljelentkezés. Prof. Dr. Engler Ágnes a Debreceni Egyetem BTK Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének tanszékvezetője mesélt nekünk arról, miért tudnak a diákok könnyen kapcsolódni ehhez a tantárgyhoz.

Engler Ágnes egyúttal a KINCS Neveléstudományi Kutatóközpontjának vezetője, akivel abból az alkalomból beszélgettünk, hogy az intézmény együttműködési megállapodást kötött a Professzorok Batthyányi Körével, amivel a tudományos kutatások eredményei még elérhetőbb közelségbe kerülhetnek a döntéshozókhoz. Engler Ágnes az ünnepélyes aláírás során beszélt arról, milyen fontos az együttműködés az egyetemekkel, és hogy Kopp Mária munkássága is mutatja, mennyire fontos, hogy a kutatások eredményei ne csupán tudományos körökben terjedjenek el. Az egyetemekkel való együttműködés pedig azt is lehetővé teszi, hogy a jövő nemzedék is megismerkedhessen az új ismeretekkel. Ehhez kapcsolódva említette, milyen nagy siker a debreceni Családi Életre Nevelés (CSÉN) kurzus, ami a maga nemében hiánypótló kezdeményezés.

https://vasarnap.hu/2025/05/15/hogyan-allithato-tudomany-csaladok-szolgalataba/

Beszédében említette, hogy minden félévben 100-150 hallgató jelentkezik Családi Életre Nevelés kurzusra. Elérhető ez a képzés más egyetemen is?

Egyelőre nem, de tervezzük. Azt tudni kell, hogy ez nem egy szak, hanem egy kurzus, amelyet elsősorban pedagógushallgatóknak hirdettünk meg. Olyan leendő tanároknak, akik találkoznak majd a diákok szüleivel, családi hátterével, és úgy éreztük, hiánypótló lehet, hogy ezeket az ismereteket is megkapják segítségül. Végül a kurzus sikerére való tekintettel kinyitottuk azt a többi kar hallgatói előtt is.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A Debreceni Egyetemen 13 kar van, és mindenhonnan érkeznek erre a kurzusra hallgatók: az orvostudomány, mérnöktudomány területéről, de jogászok, agrármérnökök, műszaki mérnökök is jönnek, a legkülönbözőbb területekről csatlakoznak. Azt szoktam mondani nekik, hogy ugyan ez a kurzus célzottan a pedagógushallgatóknak lett kialakítva, ettől függetlenül mindenki fog találkozni a saját szakmájában olyan helyzetekkel, ahol profitálhat belőle: ha egy orvos találkozik a beteggel, a beteg mögött ott a családja, és egy mérnök is a házépítést tervező családdal egyeztet. Ezek az ismeretek mindenhol jól hasznosulhatnak, és ezt igazolja az elmúlt 12 félév is, amióta hirdetjük ezt a kurzust. Olyan nagy létszámban veszik fel a hallgatók, hogy kétszeres-háromszoros túljelentkezésünk van.

Korábban arról is szó esett, hogy a Családi Életre Nevelést hasznos lenne az általános iskolai oktatásba is beintegrálni. Van ezzel kapcsolatban előrelépés?

Kopp Mária hozta létre a Népesedési Kerekasztalt, és ő ott megalakította a Családi Életre Nevelési munkacsoportot. Ebben a munkacsoportban már nekem is volt szerencsém részt venni, és ott azt tűztük ki célul, hogy ez akár önálló tantárgy is lehessen az iskolákban. Ez meg is valósult,

az egyes iskoláknak lehetőségük van arra, hogy ezt a tantárgyat meghirdessék a különböző osztályok számára, de ezzel viszonylag kevés iskola él.

De ott van lehetőségként. Ugyanakkor látjuk mi is, hogy mind az általános-, mind a középiskolai diákok rendkívül túlterheltek, nagyon magas az óraszámuk napi szinten is. Emiatt mi is úgy gondoltuk, és én is úgy vélem, hogy nem feltétlenül lenne szükséges ezt külön tantárgyként hirdetni ebben a rendkívül intenzív oktatási helyzetben, sokkal inkább a már meglévő tantárgyakba lehetne integrálni az ismereteket. Egy másik munkacsoportban azon fáradoztak az ottani kollégák, hogy a biológiába, az irodalomba, vagy az idegen nyelv tanításába is be lehessen vinni ezeket a témaköröket – nincs is olyan tantárgy, ahol ez ne lenne megjeleníthető. Ez részben meg is valósult, ma már tankönyvekben is lehet találkozni ilyen példákkal. A Kopp Mária Intézet korábban azt is javasolta, hogy az iskolákban, ahol van lehetőség rá, hogy tanulmányi hétvégét vagy workshop-szerű foglalkozásokat hirdessenek, ott ebbe a műfajba remekül beleillene a Családi Életre Nevelés.

A legtöbb iskolában van családi nap, vagy olyan tematikus program, ahová ez beférne…

Így van, pontosan. A családi nevelés egyébként átvett kifejezés, az 1900-as évek elején indult Amerikából, amit mi egyszerűen csak tükörfordítottunk. De fontos elmondani, hogy ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek kötelezően arra kell készülni, hogy egyszer családja lesz, ez szabad választás kérdése.

Mindenki maga dönti el, hogy szeretne-e hosszú távú párkapcsolatot vagy gyermeket vállalni, viszont az ismeretek és kompetenciák, amik a Családi Életre Nevelésbe be vannak építve, a felnőtt élet mindenféle szegmensével összefüggnek. Tehát ha valakinek nem lesz saját családja, felnőttként akkor is tudja hasznosítani ezeket, munkavállalóként, állampolgárként is.

Mekkora az igény ezekre a gyakorlati tudást adó, életre nevelő tantárgyakra?

Én úgy látom, hogy erre abszolút van igény. Ez, amiről most beszélgetünk, ez egy teljesen formális oktatási, képzési jelleg, viszont az előadásokon azért mi is próbálunk a hallgatók kérdéseire válaszolni. Nem egy monologikus, 90 perces előadást kell elképzelni, inkább egy interaktív kurzust. A legutolsó, félévzáró előadásunkon például olyan sok érdekes kérdés özönlött az előadóra, hogy alig akarták elengedni. Megmozgatják a fiatalokat azok a dolgok, amikről beszélgetünk. Az egészségtudatos életmód például, mert ez is előkerül. Vagy a mentálhigiénével kapcsolatos kérdések, valamint a társas kapcsolati kultúra: hogyan építsünk barátságokat, egyáltalán, hogyan barátkozzunk, hogyan tartsuk meg ezeket a kapcsolatokat? Vagy a karriertervek: mi van akkor, ha van egy párkapcsolatom, de az egyikünk erre akar menni, a másikunk arra…

Ezek már életvezetési kérdések…

Bizony, és volt olyan visszajelzés a hallgatótól – a kötelező irodalomnál mindenki berzenkedik, hogy azokat el kell olvasni, igyekszünk úgy válogatni, hogy érdekesebb olvasmányok legyenek – szóval volt, aki írta, hogy ő még soha nem tanult ilyen szívesen vizsgára, mert annyi érdekeset tudott meg, és amit olvasott, elmesélte a párjának is. Nagyon jó ezeket a visszajelzéseket hallani…

https://vasarnap.hu/2025/05/15/tanszerek-meg-a-szerszamosladaban-is-avagy-a-korosi-gimnazium-masodik-aranykora/

Vezetőkép: Engler Ágnes, a KINCS Neveléstudományi Kutatóközpontjának vezetője. Forrás: Facebook/Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért