Okoseszközök bűvöletében – hogyan szabjunk határokat?

Egyre több szó esik arról, hogy az okoseszközeink függőséghez hasonló állapotot eredményezhetnek, ez pedig láthatatlanul hat mindennapjainkra. De hogyan tudunk jól reagálni a jelenségre? Szülőként különösen nehéz a dolgunk, a teljes tiltás sem megoldás, mert ezek lassan mindennapos használati eszközök, amelyek előnyös, praktikus funkciókkal is bírnak. De létezik tudatos, kiegyensúlyozott okoseszköz-használat?

Ijesztő adat, de lassan a 9 éves gyermekek zöme rendelkezik okostelefonnal és hozzá kapcsolódó internet-hozzáféréssel, holott egyre több kutatás és a gyakorlat is azt igazolja, hogy függőség kialakulásához vezet az okoseszköz-használat.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság legújabb podcast műsorában Pelle Veronika, az NMHH médiatudatosság szakértője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója, kutatója valamint dr. Nagy Péter, a Bethesda Gyermekkorház ADHD Ambulanciájának tudományos igazgatóhelyettese, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos segít a szülőknek abban, hogyan csökkenthetők a fent említett problémából adódó családi feszültségek, és kézzelfogható, apró, de hatékony lépésekkel is megismerkedhetünk, amelyek segítik a tudatos eszközhasználatot.

Pelle Veronika egy friss kutatásra hivatkozva – mely a szülők okoseszköz-használattal kapcsolatos attitűdjét vizsgálta – arra figyelmeztet, hogy egyre korábbi életkorra tolódik az eszközhasználat a gyermekek életében.

2025-ös adatok szerint a 7-8 évesek közel egyharmadának van saját okoseszköze, ami jellemzően egy okostelefon mobilnet-hozzáféréssel, a 9 évesek többségének pedig már van telefonja. A közösségi-médiahasználat is nagyon megugrott már az egészen fiatal korosztálynál is.

2020-ban még csak felfutóban volt a TikTok, most a 7-16 évesek háromnegyede már használja, a vizsgált mintán belül a 15-16 éveseknek pedig szinte a teljes egésze.

Vizsgálatok kimutatták, hogy ilyenkor az agy hasonló aktivitást mutat, mint a szenvedélybetegek esetében.

Dr. Nagy Péter rámutat: olyankor beszélünk függőségről, amikor az illető egész életét ez tölti ki, és más iránt nem mutat érdeklődést. A gyerekeknél is azt látjuk a telefon vagy tablet használata kapcsán, hogy sokszor semmi más nem izgatja őket, és nem csak a tanulás, de a szabadidő-tevékenységek is érdektelenné válnak számukra – vagy csak egy-két dologra korlátozódnak ilyenkor, ami túlnyomórészt a képernyőn keresztül történik. Ha a szülők megpróbálják ezt korlátozni, az nagyon komoly feszültségekhez vezethet, ráadásul a gyerekek ilyenkor megpróbálják őket kijátszani – pont mint függőség esetében.

Pelle Veronika arra is rámutat, hogy a szülők gyakran két véglet között döntenek: az egyik esetben teljesen ráhagynak mindent a gyerekre, hogy hozza meg ő a döntéseit az online térben, hiszen ügyesebb a kütyüzésben, és ettől kompetensebbnek tűnik.

Ez azért veszélyes, mert egyre korábbra került a közösségi platformhoz való első csatlakozás időpontja is: átlagosan 11 év, pedig hivatalosan csak 13 éves kortól lehetne regisztrálni. A gyerek így olyan tartalmakat is kap, ami nem az életkorának megfelelő, a szülő viszont ezekkel nem fog szembesülni.

A technikai tudás mellett tehát nagyon fontos lenne a kritikai gondolkodás, a médiatartalmak értelmezése, és ebben a szülőnek kellene segítenie a gyermeket.

A másik véglet a teljes tiltás, amikor a szülő látja, érzékeli a veszélyeket, de nem tudja, mit kellene tennie. Ez azért nem jó, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb, és a gyermek előbb-utóbb úgyis megtalálja a lehetőséget arra, hogy ha nem is a saját mobilján, de az osztálytársakén találkozzon tartalmakkal. Viszont mivel mindezt tilosban teszi, ezért nem fogja elmondani a szülőnek még akkor sem, ha esetleg valamilyen online jogsértés éri, vagy kockázatos helyzetbe kerül, és valóban szüksége lenne a felnőtt támogatására.

Kérdés, hogy a kamaszok feszültsége a képernyőidő megnövekedésének tudható be, vagy más tényezők is közrejátszanak?

Az biztos, hogy a képernyőhasználat befolyásolja a dopamin-szintet. Ez úgy van belénk kódolva, hogy először a hormonszint megemelkedik, hogy aztán hirtelen lecsökkenjen, például amikor éhesek vagyunk, és eszünk. Ez a ciklikusság a túlélésünk záloga. A mobiltelefonokkal azonban állandóan fel lehet piszkálni a dopamin-szintet, nincs mód a természetes lecsökkenésre, amire az agyunk egyszerűen nincs felkészülve. Ez nagyon nagy mértékben kifárasztja az agyat – hívja fel rá a figyelmet a gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, hozzátéve, hogy a telefonoknak az alvásunkra is van hatása, ugyanis a képernyő fénye nagyon erősen tudja gátolni a melatonin-hormon termelődését, ami azért felel, hogy elálmosodjunk. Az elégtelen alvás pedig bizonyítottan fokozza a feszültséget és az ingerlékenységet.

Az alváshiány egyébként komoly probléma már a kiskamaszoknál is – teszi hozzá Pelle Veronika, majd egy rövid történettel szemlélteti, hogyan tud az agy lefekvés előtt rászokni a TikTok-videókra, amik aztán éppen az elalvást gátolják.

Nem véletlen, hogy a Netflix vezérigazgatója néhány éve úgy nyilatkozott, hogy nekik a legnagyobb konkurenciájuk, vetélytársuk nem egy másik streaming-platform, hanem az alvás.

Sajnos az is igaz, hogy ezeket a dolgokat mi, felnőttek sem tudjuk rendesen kontrollálni, így nehezen tudunk jó mintával szolgálni a gyerekek felé.

A felmerülő problémákra a beszélgetés további részében kaphatunk javaslatokat, amely itt tekinthető meg:

Vezetőkép: Pixabay