Online játszótér – biztonságban van a gyerek? (VIDEÓVAL)
Sok tévhit és előítélet terjed a köztudatban a videójátékokkal kapcsolatban. De mennyi ezekből a valóság? Fejleszthetik az online játékok gyerekeinket, vagy konstans veszélyben van, aki játszik? A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság szakértői ezekre a fontos kérdésekre is válaszolnak, valamint azt is elmondják, miért lenne nagyon fontos, hogy a szülők is elővegyék játékos énjüket és csatlakozzanak gyerekeikhez.
Az Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság szakemberei ezúttal a gamer-lét kérdéseit boncolgatják az NMHH podcast műsorának új epizódjában. Többek között szó esik arról, milyen előítéletek kötődnek a témához, és ezek közül melyiknek mennyi a valóságtartalma. Azt is körüljárják, hogyan fejleszthetik az online játékok gyerekeinket, valamint hogy miért lenne nagyon fontos, hogy a szülők is csatlakozzanak néha gyerekeikhez az online térben.
A témában Dr. Fromann Richárd szociológus, a Játékoslét Kutatóközpont alapító ügyvezetője és Lajtos Ádám pedagógus, médiaszakértő, az NMHH Bűvösvölgy debreceni csoportvezetője van segítségünkre, akik hasznos tanácsokat is adnak a szülőknek ahhoz hogyan lehet egyensúlyt teremteni a játékos-létben.
De mi is az a játékos-lét? Ez egy olyan szubkultúra, amely a való világhoz hasonló társadalmi sajátosságokat tartalmaz, és a közhiedelemmel ellentétben értékeket is képes teremteni a szakértők szerint. Az, hogy valaki gamer, még nem jelenti azt, hogy függő, inkább arra kell gondolnunk, hogy szeret játszani, ilyen értelemben pedig akár mindannyian tekinthetjük magunkat gamernek – mutatnak rá a beszélgetésben rögtön az első, témával kapcsolatos hiedelmekre.
Tehát ez a fajta játék is lehet egy jó szórakozási forma, ha az ember odafigyel, hogy milyen keretek között csinálja. Persze mindennek van árnyoldala természetesen, így a játékoknak is.
Dr. Fromann Richárd szerint a változó társadalmi rendszer miatt a közösségi terek nepjainkra leépültek, megszűntek vagy átalakultak, és a szülő-gyerek viszony is más mint régen: kevesebb a kapcsolat, sok helyen csak egy szülő neveli a gyereket. Ezek a változások pedig azt termelték ki, hogy a gyerekekben megjelent az igény arra, hogy az online térben keressen közösséget. Itt tehát – akár tetszik, akár nem – minden negativitása, hibája ellenére értékteremtés is zajlik, hiszen a gyerek éppen azt, amit nem kap meg az offline térben – a közösségbe tartozást, szociális életet – online esetleg megtalálhatja.
A kutató úgy látja, hogy az online értékek előbb-utóbb offline is megjelennek: például jellemző, hogy ezek az online kialakult közösségek elkezdenek a való életben is találkozni, a köztük lévő távolság ellenére. Az itt szerezett szociális tapasztalatokat is át tudja vinni a fiatal a való életbe. Olyan készségek is fejlődhetnek a játék során, mit a döntéshozatal vagy a felelősségérzet, de például a szem-kéz koordináció is javulhat.
A gémerekkel kapcsolatban 3+1 sztereotípia szokott felmerülni: az egyik, hogy nem mozognak, a másik a függőség, a harmadik az agresszió, a negyedik pedig a szociális térben való sérülések. Dr. Fromann Richárd szerint ezek a problémák periféria-jellegűek, vagyis nem jellemzőek nagy általánosságban, de létező jelenségekről van szó, ezért foglalkozni kell a kérdéssel. Egy jó szülő-gyerek kapcsolatban azonban ezek megelőzhetőek és kezelhetőek a szakértő szerint.
A kutató úgy véli, az összes, online térben keletkező probléma – köztük a videójátékokhoz köthetőek is – a valós szociális térből, a szülő-gyerek viszonyból indulnak ki.
Mint mondja, egy őszinte, jó szülő-gyerek kapcsolat mellett ezek a vadhajtások és túlzások nem tudnak érvényesülni.
Lajtos Ádám szerint érthető a szülők hozzáállása, hogy idegenkednek ettől a világtól, de jó lenne, ha ezen tudnának változtatni. Fontos lenne, hogy a szülők belépjenek a gyerek világába, először akár csak szemlélőként. Nekik is megnyugtatóbb lenne, ha látnák, mi az a gyereket beszippantó idegen valami, ami aggasztja őket. Az ismeretlen ugyanis mindig ijesztőbb. Ha másért nem, a gyerek kedvéért ismerjük meg a játékot, amit a gyermekük szeret. Így akár közös családi tevékenység is kialakulhat a játékból.
Aki hajlandó megtenni az első lépést, rengeteget nyerhet – sokszor a saját gyerekét.
Ha másért nem, azért ismerjük meg, mivel játszik a gyerekünk, hogy felelős szülőként tudjunk dönteni és határt húzni, mennyit engedünk neki az adott játékból.
A beszélgetés többi részében szó esik még arról, hogy mennyire igazak a sztereotípiák, vagy hogy az agresszió jelenléte nem csak az online játékokra jellemző, valamint az is megtudhatjuk, miért kontraproduktív a teljes tiltás.
A teljes beszélgetést itt tekinthetjük meg:
Vezetőkép: Pixabay
