Pikachu, Nike, Puding – furcsa névadási szokásoknak vetnek véget Japánban

Ha Japánban járunk, könnyen megeshet, hogy nekünk, európaiaknak szokatlanul csengő névvel találkozunk. Nem ritka ugyanis, hogy valakit különleges, vagy annak gondolt névre keresztelnek el. Így aztán nem ritka, hogy valaki a Pikachu, Nike vagy akár a Puding névre hallgat. Az egyediséget, individualitásra törekvést sugalló neveknek saját kifejezést is találtak a japánok: ezek a csillogó, azaz kirakira nevek. Ám ahogy az már lenni szokott, a hatóságok megelégelték a dolgot, mert az újító és egyediséget sugárzó szándék sokszor visszájára sül el.

Japánban kirakirának, azaz csillogónak/fényesnek hívják azokat a neveket, amelyek egyedibbnek tűnnek a hagyományos japán elnevezéseknél.

Az elmúlt évtizedekben – körülbelül a 80-as évek óta – egyre elterjedtebbek lettek ezek a különös nevek, bár még mindig kisebbségben vannak a „Nike”, „Pikachu” vagy éppen „Puding” névre hallgató emberek a szigetországban.

A gyakorlat azért kerülhetett kereszttűzbe, mert terjedésével nyilvánvalóvá vált, hogy megnehezíti, hogy hivatalos helyeken (akár kórházakban vagy az iskolában) jól ejtsék ki és a valódi nevén nevezzék ezeket az embereket. A japán kormány ezért a héten új szabályozást hozott, amely korlátozza a szülőket abban, hogy gyermekeiknek ezeket a szokatlan módon kiejthető neveket adják. A szabályozás természetesen nem aratott osztatlan sikert a szülők körében, akik ezzel a gesztussal szeretnének egyediséget kölcsönözni gyermekeiknek. Sokan üdvözölték ugyanakkor a döntést, amely véget vet a szokatlan nevű gyerekek zaklatásának és a kiejtéssel járó problémáknak.

De mi a probléma ezekkel a nevekkel?

Japánban három írásrendszert használnak: a kínai karaktereken alapuló kandzsi-t és két másik fonetikus rendszert. A neveket jellemzően kandzsi-val írják, és itt jön a baj. Mivel ezeket a kínai karaktereket keverték a meglévő japán nyelvvel, minden kandzsi karaktert többféleképpen lehet kiejteni – némelyiket tíz vagy több módon is. A „helyes” kiejtést a kontextus és a mondat vagy kifejezés többi karaktere alapján lehet megfejteni.

A kirakira nevekben azonban, amelyek az 1980-as évektől váltak egyre népszerűbbé, a szülők gyakran a fonetikus hangzás alapján választanak nevet – például azt szeretnék, hogy gyermekük neve „Pikachu”-ként hangozzon –, és hasonló hangzású kandzsi karaktereket választanak.

A probléma az, hogy ezeket a karaktereket általában nem így ejtik ki, ami megnehezíti vagy lehetetlenné teszi egy tanár vagy éppen kórházi dolgozó számára, hogy megfejtse, hogyan kell helyesen kimondani (végső soron hogyan kell hívni) egy gyermek nevét pusztán a kandzsi írásmód alapján.

A japán kormány új szabályai ezt kívánják korlátozni azáltal, hogy előírják, hogy csak a széles körben elfogadott kandzsi karakterek kiejtése engedélyezett.

A szülőknek fel kell venniük a gyermeküknek szánt név fonetikus olvasatát az anyakönyvbe – és ha a helyi tisztviselők úgy látják, hogy a név fonetikus hangzása nem egyezik meg a karakterek tipikus kiejtésével, elutasíthatják a nevet, vagy további dokumentumokat kérhetnek be a döntéshez.

Magyarországon is kísérleteznek a szülők azzal, hogy minél különlegesebb neveket adjanak gyermeküknek. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Kutatóközpontja évről évre közzéteszi az elutasított nevek listáját, amelyek között sokszor szerepel furcsa többletjelentéssel bíró, külföldi hangzású vagy éppen valamilyen elképzelt karakter neve.

Hogy a japán helyzetet kicsit jobban átlássuk, tudnunk kell, hogy náluk nem ez az első alkalom, hogy a szigorú névadási szabályok vitát váltottak ki az emberek között. Japánban ugyanis továbbra is törvényileg kötelező a házaspároknak ugyanazt a vezetéknevet használni, pedig számos vezető országban már eltörölték ezt a hagyományt.

A feleség általában a férje nevét veszi fel. Éppen ezért van egy mozgalom is, ami a vezetéknevekkel kapcsolatos szabályok megváltoztatásáért küzd: többnyire nőjogi aktivisták és azok vesznek részt ebben, akik a japán vezetéknevek sokszínűségéért szállnak síkra. Egy tanulmány szerint ugyanis a nevek olyannyira leredukálódhatnak az országban, hogy 2531-re minden Japán a Sato nevet viselheti – feltéve, ha megházasodik.

A keresztnevek – eleddig – egy kis teret adtak a színesítésnek. Japánban tehát az „egyediség és függetlenség” keresése felé mutat a névválasztás, ami elemzők szerint az élet más területein, például a családi struktúrákban és a társadalmi értékekben bekövetkezett változásokban is megfigyelhető. Különösen a lányoknál tapasztalták a kirakira nevek számának növekedését.

Szakértők szerint a szokatlan névválasztás ugyanakkor nem csupán a japánokra jellemző, egy 2016-os tengerentúli tanulmány szerint az amerikai szülők 2004 és 2015 között látványosan több szokatlan nevet választottak, ami a kultúra „növekvő individualizmusára” utal.

Vezetőkép: Pixabay